A meleg ikrem, és én

3. rész

Amint hazaértem ki várt rám ott?

A bátyám aki eléggé dühös rám, bár nem nagyon mutatja ki. Hogy csinálja?

- Üdv itthon Toru! - mosolygott rám. Mivan? Most én hülyültem meg? Nem az nem lehet! Tuti Kazunak van láza.
- Helló Kazu...
- Mi a baj?
- Öhm...nem is vagy rám mérges?
- Miért kéne?
- Öhhh..hagyjuk. Megyek a szobámba.
- Oké rendben! - Na jó! Tuti hogy lázas.

Mielött emlékezne a reggeli esetre, én inkább spuriztam fel a szobámba.
Gyors ledobtam a földre a holmimat aztán beugrottam az ágyamba. Olyan jó végre itthon! Még mindig zavar az a dolog ami ma történt velem! De nem csak az. Az összes! Tényleg! Meg kéne kérdeznem Kazut ki is az a fiú aki zaklat. De, hogy mondjam el? Figyi Kazu van egy haverod aki kiscicáz engem? Nem nem ez így nem jó. Meg ami a fiú WC ben történt. Most tényleg azt csinálták? De hogyan tudott bemenni oda lány észrevétlenül? Vagy tényleg lány volt? Nem hangzott egyik hang se lányosan. Jézusom! Én most komolyan azt figyeltem? Nem akarok többet suliba menni!

Úgy egy órát tölthettem benn a szobámban amikor is csöngettek. Nem tudom ki lehet ilyenkor mert nem várunk senkit sem. Biztos Kazu egyik haverja.
Óvatosan kiosontam a szobámból, hogy megnézhessem ki az. Nem akarom, hogy lehívjanak magukhoz.

- Toru! Kinyitnád? - kiabált fel szeretett bátyám mintha tudná, hogy nem akarok lemenni.
- Te nem tudod kinyitni? - közbe lassan sétáltam lefele.
- Ha tudnák menni akkor nem kérnélek!

Kinyitottam az ajtót, és tényleg lássatok csodát! Kazu haverjai! Na, és hozzám mikor fog valaki csak úgy átjönni? Mintha akarnám.

- Helló Kazu! - mondta nekem a magas sapkás fiú közbe a többi ( 3- an vannak) csak méregetett.
- Mintha kicsit másabb lennél! - mondta a nálam kicsivel magasabb fiú.
- Nem Kazu vagyok! - na erre mindegyik megdöbbent.
- Mivan? Akkor ki vagy? És mit tettél Kazuval? - mondta a sapkás.
- Hajj! Nem Kazu hanem Toru vagyok! - még mindig bambán néztek. - Az ikertesója vagyis öccse!
- Óhhh! - mondták egyszerre.
- Hogy hogy eddig nem találkoztunk? - kérdezte a középső méretű fiú ( nagyszerű magyarázás XD) aki szemüveges.
- Ha azt én tudnám!
- Hé fiúk! Most bejöttök vagy ott kint fogtok ácsorogni? - mondta mögöttem Kazu.
- Megyünk! - mondta a sapkás.

Én épp mentem volna vissza a szobámba amikor Kazu megfogta a kezem, hogy maradjak velük nyugodtan. Csak ezt már parancsnak vettem mert nem megfogta hanem megszorította a kezemet. Éljen! Itt ragadtam! Ami azért rossz mert igaz voltak már itt nálunk csak akkor sosem voltam itt lent vagy ha láttak akkor azt hitték Kazu vagyok mert épp nem volt ott vagy észre sem vettek. Igen nehéz az életem.

- Ti komolyan ikrek vagytok!? - kérdezte a sapkás.
- Igen Chris ikrek vagyunk! - jó tudni a nevét.
- És mi a neved? - Kérdezte a nálam kicsivel magasabb.
- T..Toru vagyok!
- Kevin! - kaptam válaszul.
- És te? - kérdeztem meg halkan a szemüvegest.
- Viktor! - nézett rám eléggé komolyan.
- Én pedig Chris!
- Hát mostmár mind ismeritek egymást! - mondta Kazu.

Elég kényelmetlenül érzem magam. Hiszen nem illek ide közéjük. De hogy menjek fel a szobámba?

- Na és van valami új hír? - kérdezte Kazu komoly hangnemben.
- Az egyik tag jelentése szerint látták Mark - ot a mi területünknél. - miről beszélnek? Milyen Mark?
- Na és mit akart? Mit látott? - de jó úgy ülni itt, hogy nem tudsz semmiről.
- Nem tudni, hogy mit akart, de látott téged ahogy reggel kigáncsol ami lehetetlen mert te velünk voltál. - mondta Kevin. Neeee! Csak azt ne mond, hogy!
- Mi!? Hogy engem látott? Ma szerencsére nem is láttam azt a ronda pofáját! De akkor netántán! Toru! Te találkoztál reggel valakivel? - fordult felém aggódva.
- Hát hogy őszinte legyek igen.
- És ki volt az? Hogy nézett ki? - most mit tegyek? Elmondjam?
- Hát egy magas srác fekete hajjal.
- Igen az ő lehetett! Mondott valamit? - most már kezdek félni! De most komolyan a barátai elött mondjam ki? Nem! Ez ahhoz túl kínos!
- N..nem sem..mit! Csak azt hogy! Hogy! Azt hitte, hogy én te vagyok! - nagyszerű Toru! Tuti tudja, hogy hazudok!
- Ennyi? És ugye nem csinált semmit! - ha azt tudnád. Igaz nem csinált semmit, de amit mondott.
- Nem ennyi!!! Bocsi, de most már tényleg mennem kell tanulni! - nem bírom tovább! Egyedül akarok lenni!

Gyorsan felpattantam a garnitúráról aztán igyekeztem volna fel ha!!! Ha Kazu nem fogja meg a karomat, és ránt vissza csak nem mellé hanem az ölében landoltam. Tisztára elvörösödtem aztán próbáltam kiszabadulni szorításából.

- Miért menekülsz előlem Toru? - kérdezte bánatosan.
- Miért akarsz pont most megint olyan jóban lenni velem mint a gimi elött?? Eddig nem is érdekeltelek téged most meg mintha más rajtam kívül nem is létezne!! - ordítottam le miközben még mindig próbáltam kiszabadulni. De ekkor elengedett, és mosolyát átváltotta bánatos arckifejezésbe.
- Jó menj! Csak annyit mondok, hogy vigyázz avval a sráccal! Sőt kerüld el jó messziről! - mondta halkan.
- Kazu én!
- Hagyj! Menj a dolgodra!

Inkább nem szóltam semmit, és mentem. Még egyszer visszatekintettem, és csak Kevinék szomorú arcát láttam. Mit tettem? Már megint!

A szobámban nem tanultam hanem az ágyamba gubbasztottam, és próbáltam átgondolni ezt az egészet.
De honnét jött nekik ez a téma?! Direkt csak átjöttek, hogy szóljanak Kazunak, hogy Mark aki ezek szerint ellensége itt volt az utcánknál? Meg, hogy pont megláttak vele? Hah.. Jó neki hogy ilyen barátai vannak akik odafigyelnek rá! Nekem lesznek?
Mert eddig nem nagyon volt nekünk úgy egy se. Mindig ott voltunk a másiknak. De mióta gimisek lettünk azóta elváltunk. Én egyedül maradtam ő pedig a reflektorfénybe került. Ez olyan érzés mintha én lennék a Hold a sötétség, ő pedig a nap ami reményt ad, és mindenki szereti. Bárcsak megint úgy lenne mint a gimi elött!

------

Meghoztam az új részt! Boldog Halloweent mindenkinek!
Vajon hogy alakul a jövőjük? Egyébként lehet mégis rakok bele abból az elképzelésből amire még gondoltam! Nem ugyanazt, de egy kis izgalmat! Ki várja már?