Amerika kapitány el utazik hogy meg keressen egy mutáns lányt.
A lány csatlakozik a bosszuállókhoz.
Mindenkivel nagyon jól ki jön de különösen jól a kapitányal és Pietroval. De mindenkinek hazudik.
Egy nap viszont egy nagy fordulatot vesz az élet...
Tegnap este még felhívtam Giuseppe bácsit hogy másnap mennénk hozzá. Örült a hírnek. Reggel szomorúan keltem. Tudtam hogy ez a nap maga lesz a pokol. De Steve- ért BÁRMIT megtennék. Valaki elkezdett kopogni. Arra keltem fel. Benyitottak. -Leila? Ébren vagy? -kérdezte Steve. Kiváncsi voltam mit csinálna ezért alvást tettettem. Odaült az ágyam szélére. És elkezdett simogatni. A szemem elöl eltűrte a hajakat. -Még álmában is milyen gyönyörű. -mondta mire nem bírtam tovább. Elkezdtem mozgolódni. -Ébresztő-szólt Steve. -Menyi az idő? -dünyögtem. -Reggel 10.-mondta. Kinyitottam a szemem és Stevere néztem. Csak néztem a kicsi gödröcskéit amikor mosolyog. És azok a szemek. De hallottam egy nagyon hangos gondolatot. -Gyere be nyugodtan Natasha. -mondtam anélkül hogy elvenném a szemem Stevről. Belépett. -Honnan tudtad hogy jövök? -kérdezte kíváncsian. -Hangosak a gondolataid. -Mondtam neki. -És mielőtt feltennéd a kérdést. nem nem aludt itt -fűztem hozzá. És telepatikusan pedig ezt:sajnos Elkezdett nevetni. -Mi olyan vicces? -kérdezte Steve értetlenül. -Olyat mondtam Nathasának amiről neked nem kell tudnod. -húztam az agyát. Kinyújtottam a nyelvem rá huncutan. -Na jó nekem mennem kell. Jó vásárlást. -mondta és kilépett az ajtón. -Steve? Ide hozod a füzetem a grafitommal együtt? -kértem tőle miközbe fel ültem. -Persze. -felpattant és már hozta is. -Van valami elképzelésed? Milyen ékszert szeretnél? -Karkötőt. És valami kéket. Az a kedvenc színe. -Oké. Kezdtem húzni a vonalakat. Néha kérdeztem párat, de azok nem annyira izgik. Amikor készen lettem megmutattam neki. -Leila ez valami gyönyörű. -kiszineztem kékre és ezüstre. -Örülök hogy tetszik. Azt mondtam hogy 12:15- re megyünk. Szóval van másfél órám hogy elviselhető arcot rajzoljak magamnak. -mondtam -Rendben. Akkor másfél óra múlva találkozunk a motoromnál. -elindult az ajtó felé de megállt mondani valamit-neked mindig elviselhető az arcod. -mondta és elment. Felvettem egy hosszú fekete nadrágot egy fekete kabátszerüséggel. És hozzá egy világosabb cipőt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor leértem Rogers mororjához már ott várt. Megakadt a szeme rajtam. Jólesett. Felpattantam mögé. Átöleltem a derekát és az államat a vállára raktam. Megmondtam az uticélt és már röpöpültünk is. Pikk-pakk ott voltunk. Útközben átváltoztam a duci Leilává. -Giuseppe bácsi! -üdvözöltem és átölelt. -Leila. Nagyon hiányoztál. -mondta és elengedett -Giuseppe bácsi szeretném bemutatni a munkatársamat és egyben az egyik legjobb barátomat. -Üdvözlöm Grant Rogers. -kezet fogtak. -Giuseppe Salvatore. -(író:tudom Vámpírnaplók fan is vagyok)
Odaadtam a tervet és azt mondta hogy 1 hét múlva kész. Megköszöntük és jöttünk is. Útközben visszaváltoztam magammá.
Steve meglepetésemre nem haza vitt hanem egy étterembe. Egy hamburgerezőbe. Vajon honnan tudta hogy ez az egyik kedvenc hamburgerezőm?
Mondta hogy így hálálja meg a segítségemet. Épen majszoltam a sültkrumplit amikor láttam hogy Stevenek ketchup ment a szája sarkába. -Steve. Ketchup ment -mutattam a folt helyére-ide. Letöröltem egy szalvétával, vörösen égő arccal. -Köszi-mondta nevetve és ettünk tovább. -Nagyon jó volt a mai nap.
A Stark toronyba érve egészen a szobámig kísért. -Köszönöm az ebédet. Nagyon jóléreztem magam. -Nagyon szívesen. Én köszönöm hogy segítettél. Aztán bementem a szobámba.
Na Sziasztok. Itt a kövi rész remélem tetszik. Holnap jövök a kövivel. Puszi💋
