A Hihetetlen Lány Bosszuállók Fanfiction. ✔

23.Sebesség

-Az anyám be adott meg egy mutáns szérumot. -mondtam és le esett minden.

-Ezt honnan tudod? -kérdezte Pietro.

-1napig ez szokott lenni. Nem tudom meg mozdítani a testem kivéve a fejem. De érzem hogy a kezemet fogod. -néztem a kezünkre.

-Szólok Tonnynak. -erre elszelelt. Pár másodperc múlva Pi megint mellettem termett.

-Miért is fogtad a kezem amikor nem voltam magamnál? -kéredeztem egy kacér mosollyal. Erre elpirult és leült mellém.

-Mert.-adott magabiztos választ.

-Kifejtenéd?

-Persze de nem most -erre az ablakra tekintett és be jött Bruce és Stark.

-Szia csipkerózsika. Hogy vagy? -kérdezte Tony.

-Ja semmi bajom. Csak megint át kell élnem egy 3 órás fájdalmat meg jelenleg nem tudok mozogni. De azon kívül jól vagyok. Köszi a kérdést. -mondtam arrogánsan.

Pietro arcára kiült az aggódás.

-Ja hát akkor megyek is ha semmi baj. -elindult az ajtó fele Tony.

-Tony! -felém fordult. -A szobámat hangszigetelté tudod tenni? -kérdeztem síró hanggal. Már tudom előre mennyire fájdalmas.

-Persze. Péntek. Kérlek hangszigeteld Impo szobáját.

-Igen is uram. -mondta péntek monoton hangon.

-Ki az az Impo? -kérdezem homlokrancolva.

-Te.Egy ideje gondolkodok rajta. De mivel te vagy a hihetetlen (angolul imposibble) lány így lettél Impo.

-Rendben. Nekem tetszik. De Bruce tudom ajánlani hogy most vegyél a véremből és akkor látod mi változott.

-Rendben.Ez egy zseniális ötlet. -oda jött és nem vér jött belőlem hanem láva folyt. -Ez normális? -kérdezte aggodalommal.

-Igen. Nekem ilyen a vérem.

-Nem tudom levenni a véred mert elolvad az amibe bele rakom.

-Oké. -mondtam. Eszembe jutott mit éltem át eslőre. Az a fájdalom és hogy egyedül vagyok.

Egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon de nem jutott sokáig mivel Pietro meleg keze letörölte. Amikor letörölte nem vette el a kezét. Ajkába harapott és a szembe nézett.

-Semmi baj nem lesz-mondta magabiztos hangon. Nagyon jól esett de tudom hogy nem így van. -Ha szeretnéd végig veled leszek. -mondta és eleresztett egy fél oldalas mosolyt.

-Köszi de nem kell. De nagyon jól esik.

Másnap reggel arra ébredtem hogy a fájdalom a testembe hatol.

-Gyorsan vigyél a szobámba kezdődik-kiabáltam már a fájdalomtól.

Pietro egy pillanat alatt a szobámba vitt.

-Menj-mondtam.

-Nem itt maradok veled. -Leült és megszorította a kezem de elis dobta mert tűz forró volt.

-Menj. -kiabálok rá és ki fut a szobából.

Sikítottam és üvöltöttem. A fájdalom sokkal rosszabb volt mint emlékeztem.

3 óra múlva

Hirtelen elmúlt a fájdalom.
Letekintettem magamra és csapzott és izzadt voltam. Lélegeztem hármat és elakartam sétálni a fürdőbe de eszméletlen gyorsan.
1 másodperc tört része alatt bent voltam a fürdőbe.
Olyan gyors lettem mint Pietro.
Lassan elmentem fürdeni és Lassan vettem fel ruhát.
Éppen a pólómat vettem fel mikor Pietro benyitott.

-Minden...O-mondta. Benyitott és épp akkor vettem fel a pólóm.
De nem hogy elfordult volna. Neeem. Megbámulta a mellemet.

-Pietro-sikítottam hisztérikusan. Ő gyorsan megfordult.

-Bocsánat. Nem tudtam hogy..... nincs rajtad póló. -szabadkozott.

-De remélted. Hallom a gondolataid. -mondtam és az erőm segítségével felvettem a pólóm egy pillanat alatt.

-Kész vagy? -kérdezte és csukott szemmel megfordult.

-Igen.-mondtam és kinyitotta a szemét. Gyönyörű kék szeme volt. De nem olyan kék mint Steve szeme. Nem. Az ő szeme erősebb kék.

-Mi az új erőd? -kérdezte kíváncsian.

Hirtelen olyan düh és harag gyűlt bennem hogy lángba borultam. Pietro hátrálni kezdett.

-KIFELÉ-kiabáltam.A fiú kifutott.

Leroskattam az ajtóm aljába és sírni kezdtem.
Az az első dolga hogy mi lett belőlem. Nem az hogy hogy vagyok. Neeeem. Pedig azt hittem kedvel.
Azt hittem érdeklem.
Azt hittem törődik velem.
Sírtam és sírtam.
Befeküdtem az ágyamba és álomba sírtam magam.

Sziasztok. Na itt a kövi rész. Tudjátok. Nyomkodjátok a csillagot ott lent. 😂👍🌟