A Hihetetlen Lány Bosszuállók Fanfiction. ✔

38.A találkozás.

-Maria?Tudod hol vagyunk?- kérdeztem. 

-Igen. Itt vagyunk New York határán. -mondta.

-Oké. Induljunk!- mondtam és lángra kaptam.

3 óra repülés után már látható volt a torony. Maria nem kicsit lepődött meg de rájött ki az apja ami mosolyt csalt az arcára. Legalább is szerintem mert a páncél fejfedője miatt nem láttam az arcát.

Én a szememmel csak Pietro alakját kerestem a többi Bosszúálló között. Amikor megláttam megnyugodtam.

És ott állt Stark a páncéljában. Szerintem csak azért vette fel hogy a meglepődés ne látszódjon az arcán.

Amikor leszálltunk Pietrohoz futottam és megöleltem. Nagyon hiányzott. Oda álltam mellé és ő pedig a kezét a derekamra csúsztatta.

Hátra fordultam és akkor szállt le Maria. Kinyílt a páncélja és kilépett.

-Miért hoztál ide? -Kérdezte

-Azért hogy a sejtésedet merősítsem. -mondtam. Erre eléggé meglepődött. Már meg akart szólalni de valaki közbe szólt.

-És miből gondolod hogy a lányom?-szólalt meg Tony még mindig a páncéljából.

Tátott szájjal néztem rá.

-A páncél nem elég!-kiabált rám. Meglepett a modora de sértő is volt.

Eléggé dühbe gurultam. Már majdnem neki ugrottam de Pi a vállamra tette a kézét.

-Nem ér ennyit.  - mondta. 

-Ez csak azt jelenti hogy egy tolvaj.- mondta Stark Maria-ra nézve.

A lány vissza bújt a páncéljában.

-Minek nevezett? -kérdezte felháborodva.

-Tolvajnak. -mondta Stark tagoltan.

Ennyi elég is volt arra hogy megtámadják egymást.

Először  Maria lőtt ami eltalálta Tony- t de semmi baja nem lett.
Tony már lőtt is volna de mintha megvilágosodott volna.

Egy pillanatra ledermedt.

Kilépett a páncélból most először.

-Hogy hívták az anyukádat?- kérdezte Stark.

-Maria Holt. -Mondta.

Tony nagyon meglepődött.

-Péntek. Készítse a labort. -mondta Tony.-Maria. Az anyád régen a barátnőm volt. De aztán..

-Aztán meghalt. -fejezte be a mondatot.

-De miért nem mondta hogy van egy gyereke?-kérdezte Stark szerintem magától.

-Mert nem akarta hogy te nevelj fel. Nem akarta hogy a lányod legyek. Nem is akarta elmondani. De aztán amikor megláttam a páncélod rájöttem hogy csinàltad. Ezért én is csináltam egyet. De az én páncélom csak repülésre jó. De a repülés stabilizátorral én is tudok lőni. -mondta.

-Olyan vagy mint az anyukád.
Egyszer látott egy tv-ét és megépítette első látásra. -mondta könnyes szemmel. Gyorsan letörölte-Akkor menjünk és nézzük meg a páncélod. -mondta és elindult befele. Tony átkarolta a vállát és elindultak befele de kibújt a karjai közül és oda jött hozzám és csak úgy megöleltem.

-Köszönöm. Nélküled még mindig nem ismerném az apám. -mondta és még szorosabban ölelt. Alacsonyabb volt nálam. Vissza öleltem és eszembe jutott mennyire hiányzik az apám.

-Nagyon szívesen. De ha nem sértőtsz meg hány éves vagy?-kérdeztem.

-17 vagyok. -mondta. Elengedett és vissza bújt a páncélba és ment az apja után.

Vissza fordultam Pietro-hoz és megöleltem. Mivel hideg volt arra gondoltam iszok egy forró csokit.

-Ki kér forró csokit?-kérdeztem  a többi bosszúállótól.

-Én-mondták mint a kis gyerekek. Még a kezüket is feltették. Pietro-ra néztem aki mosolyogva fürkészte az arcom.

Bementünk a konyhába és elkezdtem csinálni a forró csokit.

-Mi is az a forró loki?- kérdezte Thor.

Röhögni kezdtünk és elmagyaráztuk neki mi az a forró csoki.

Sziasztok. Bocsánat tudom hogy tegnapra mondtam a részt. De remélem ez a rész tetszett. 

Puszi👅👄