A Hihetetlen Lány Bosszuállók Fanfiction. ✔

12.Apa leszel.

Tudtam hogy Steve félreérti az egészet.
Mondtam Pietronak hogy vegye el a kezemből a teszteket és menjen ki a szobából. Persze telepatikusan.
Egy kék suhanás és üres volt a kezem és elment.

Amikor megláttam Stevet nekiugrottam. Azonnal megcsókoltam.
Egy kicsit vacilált de utánna vissza csókólt. Ledöltünk az ágyra és ott folytattuk. A kezem belevezettem barnás szökés hajába.
Kicsit meghúztam mire egy kellemeset nyögött. Ő erre megmarkolta a fenekem. Nagyon jól esett. Már nagyon hiányzott.
Amikor eltávolodtunk megharapta a szám. Tudja hogy erre gerjedek.
-Szia-köszöntem- nagyon hiányoztál.
-Te is nekem. Mit csináltál Pietroval? -kiványcsiskodott.
-Kaptam egy nagyon jó hírt és hirtelen felindulásból megöleltem. De várjunk csak. Valaki féltékeny. -mondtam Mosolyogva a végét.
-Ez így van. Enyém a torony legszebb hölgye. Persze hogy az vagyok. -mondta és megcsókolt. Nagyon cuki volt tőle hogy bevallotta hogy féltékeny.
-Na és mi az a jó hír? -kérdezett tovább.
-Öltözz fel és megmutatom-mondtam mert útközben az egyenruhájában volt.
Átöltöztünk és elmentünk egy plázába.
Hallottam a gondolatait. Nagyon furdalta a kíváncsiság.
Bementünk egy ruhaboltba és a terhes ruhákat kezdtem mutatni neki.
-Szerinted hogy állna?-kérdeztem egy terhes szürke pulcsira.
-Nagyon jól áll. De ez lenne a meglepetés? -kérdezte csalódottan.
-Steve. -már nehezen esett hogy nem ordítsam el magam-nézd meg kikre jó ez a pulcsi.
Megfogta és elolvasta.
-De ez...... Úristen te terhes vagy? -kérdezte és már a levegőben forgatott.
-Igen. -és lerakott-éppen bele haraptam Pietro palacsintájába és elkapott a hányinger. -magyaráztam. Mondtam még mindig furán nézett. -Aztán elrohantam hányni. Pietro mondta hogy azért ennyire nem rossz a palacsintája. Erre megkérdeztem hogy a mutánsoknak lehet e gyereke. Először nem esett le neki de aztán igen. Pietro lement és vett nekem tesztet. Abban a minutunba megcsináltam és pozitív lett. -és akkor esett le neki-és Pietro volt a közelembe és megöleltem.
Akkor  már mindent értett.
-Anya leszel- jelentette ki izgatottan.
-Apa leszel-mondtam én is izgatottan.
Vettünk 3 pólót és hazamentünk.

Amikor hazaértünk a szobámba leültünk az ágyamra és beszélgettünk. Én a fejemet a vállára hajtottam.
-Steve? -kérdeztem kíváncsian.
-Hm? -mondtam hogy mindig így kérdez vissza.
-Te fiút szeretnél jobban vagy lányt? -kérdeztem csillogó szemekkel.
-Hogy őszinte legyek, fiút.-Amikor ezt kimondta kicsit elkomorodott az arcom. -Te?
-Kislányt-mondtam már mosolyogva- de legfőképpen egézségeset. - mondtam vigyorogva.
-Gyerekünk lesz-mondta mintha csak most mondtam volna el neki. Szerintem még felkell fogja.
-Steve. Nem tudod hogy Banner nőgyógyász e?
-Nem. De kérdezzük meg-mondta és erre megcsörrent a mobilom. -Halló?... Igen én vagyok.... Köszönöm viszlát.
Amikor letettem a telefont elkezdtem sírni.
-Csssss-csitgatott Steve. -Mi történt? -kérdezte.
-Az..Az apám. -sírtam tovább-meghalt. - Mondtam ki a szót fájdalmasan. Apámmal nagyon szoros volt a kapcsolatom. Apa nagyon szeretett de mivel milliárdos ezért nem tudott volna felnevelni. Anyának adott és elég nagy gyerektartási költséget adott neki. Minden évben valami drága ajándékot vett nekem szülinapomra. De nem igazán találkoztunk. És mivel én voltam az egyetlen élő hozzátartozója engem értesítettek.
-Ki volt az apád? -kérdezte Steve. Látszott rajta hogy szomorú hogy így kell látnia.
-Joseph Morgen-mondtam és az a meglepődött arc elég.... Fura volt.
-Az apád volt az a nagy miliárdos. Aki filmekben szerepelt és rendezte?
-Igen. Nagyon szeretett de nem akart belevonni ebbe a nagy gazdag felhajtásba. Ezért anya nevelt fel. Megvolt mindenünk.
Steve megölelt és a vállába sírt tovább.
-Mi a baj? -kérdezte Stark amikor hallotta hogy nagyon sírok.
-Hagyd Stark-Mondta Steve. Ment volna tovább. De meg állítottam.
-Tony!-szóltam neki.
-Mi a...? -kérdezte Steve.
-Apával nagyon jó barátok voltak-mondtam Stevnek.
-Kivel voltam nagyon jóba? -kérdezte Stark. Már teljesen nem értett semmit. Steve elengedett és mondta hogy hoz nekem Teát.
-Tony -kezdtem bele de nem ment mert jött még egy sírás roham.
-Kezdesz megijeszteni. -mondta ijedt arcal.
-Tudod ki a vérszerinti apám? -kérdeztem.
-Nem. -mondta
-Az apám nagyon jó barátod volt. Az apám Joseph Morgen.
Teljesen ledöbbent.
-Mi van vele? -kérdezte aggodalmasan.
-Tegnap este.....Meg..Meghalt-mondtam
Stark nagyon szomorú volt. Láttam a szemébe pár könycseppet.
-Én.. Én most megyek -dadogta és kirohant.
Steve pont akkor ért ide két bögrével.
-Köszönöm-mondtam.
-Semmiség.-mondta és adott a számra egy puszit-Érted bármit.

Na hát itt a kövi rész. Remélem tetszik. Nyomkodjátok ott alul a csillagokat. 😂😂
Puszi💋