2 napja nem léptem ki a szobámból. Wanda próbálkozott kaját hozni de nem kértem. Nem akartam ki lépni az ajtón de ez az idegesítő képesség miatt alig bírom. Egyfolytában mozgásra késztet. Ezért egyfolytában rendet rakok szupergyorsan. A szobám tökéletesen tiszta és rendes. Néha néztem TV-t de nem izgatott amyira.
-Leila gyere ki. Nem maradhatsz ott. Legalább azt mond meg miért nem jösz ki. -szólt Natasha. Jól esik hogy figyel rám.
-Pietro el mondja neked-mondtam.
-Az az isten barma. -mondja Nat és hallom ahogy a cipője távolodik az ajtómtól.
Pietro Szemszöge
Éppen futok a futó padomon amit Tony csinált nekem. Hála az égnek nem kell azokon a csiga lassú padokon mennem.
Nat lépett be.-Szia Nat. Hogy vagy? -kérdezem.
-Mit csináltál? -kérdezi tőlem vádlóan.
-Mit csináltam volna? - Kivételesen nem csináltam semmit.
-Voltam Leilánál. -erre oda futottam elé.
-Mit mondott? Jól van? -aggódom érte.
-Megkérdeztem miért nem jön ki a szobájából. Tudod mi volt a válasza-megrázom a fejem-Azt mondta majd te megmondod. Ezért várom a választ.
Rámnéz. Karba fonja a kezeit.
-Nem tudom.
-Mi történt amikor oda mentél hozzá? -kérdezi Nat.
-Be nyitottam az ajtón és nem volt rajta póló. Kicsit pihentettem a szemem a mellein-kicsit elméláztam a képen. -de aztán rám sikított hogy furduljak meg. Én megfordultam és megvártam amíg felveszi a pólóját. Aztán megkérdeztem tőle hogy mi az új képessége. De aztán lángba borult és ki üldözött. Akkor láttam leg utoljára
-Te címeres őkör!!-kiabál-te tényleg egy idióta vagy. -és elsétál.
Most őszintén. Mit csináltam?Leila szemszöge
Éppen fésültem a hajam mikor kopogtak.
-Zárva-kiabáltam ki.Igazából nyitva.
-Beszélnünk kell-jött Pietro hangja. Könycseppek jöttek a szemembe. Tudtam hogy el fog jönni ez a nap.
-Gyere-mondtam lemondóan.
Pietro be nyitott és az illata megcsapta az orrom.
Be csukta maga mögött az ajtót és le ült az ágyamra és mepaskolta a mellette lévő helyet. Le ültem mellé. Nagy hibámra bele néztem a szemébe. Azok a szemek olyan kékek mint...... nincs hozzá fogható(fenti képen látható).És most bűnbánóan csillognak miattam. Még szemeztünk pár percig de aztán Pi megtörte a csendet.-Sajnálom hogy megbántottalak. -mondta és le sütötte szemeit. -Nem állt szándékomban csak túl kiváncsi voltam.
-Semmi baj Pi.-fel nézet -Én is sajnálom hogy ennyire túldramatizáltam. -mondtam
-Akkor most minden oké? -kérdezte és gyerekesen a kis ulját nyújtotta felém.
Elmosolyodtam -Hát persze Pi-mondtam és félre löktem a kis ulját és meg öleltem. Egy kicsit csodálkozott de aztán mahához húzot. Szorosan magához húzott. Elfogott egy érzés. A biztonság érzet.
Ahogy a karjaiba zárt szorosan...nagyon jó érzés. Olyan érzés mintha semmi rosz nem történhetne de ha valami rosz lenne ő megvédene.Egy pillanatra eltolt magától és elkezdte nézni a szemem de aztán a tekintete leljebb csúszott a számra. Az ajkait beharapta és most már bámulta. Aztán feleszmélt.
-Bocsi csak..... -próbálta magyarázni és menteni a menthetőt.
-Semmi baj. Menjünk ki.-mondtam és feláltam Pietroval együtt.
-Eszünk valamit? -kérdezte.
-Menjünk- megfogtam a válát és indultunk is.
-Miért fogod a vállam? -kérdezte.Rámtekintett és kaptam egy kacér mosolyt.
-Mert...-le sütöttem a szemem.
-Mert. -adtam magabiztos választ 2.-jára.
Be léptünk a nappaliba és mindannyian minket néztek.
Steve egy jólesőt mosolygott és hallottam egy hangot a fejembe.-Szép volt kis csaj-hallottam a fejembe Want.
-Nem törént semmi-mondtam vissza a fejébe.
-Oké ha te mondod-mondta és ezzel ki szállt a fejemből.
-Szia Impo. Hogy vagy? -kérdezte Tony. Nagyon tetszik ez a név.
-Jól csak megvisel ez az erő-mondtam és le néztem magamra. Mindenki fel ugrott és kiváncsi tekintettel nézett rám. Én hirtelen hátra ugrottam egyet a nagy figyelembe. Soha nem szerettem a figyelem középpontjába lenni. -Mi az?
-Mi az erőd? -kérdezte Clint kíváncsian.
Pietrora néztem és mérlegeltem. Ha elmondom akkor Pi vel kell edzenem. Ha nem mondom el akkor sem járok jól.
-Itt vagy? -lóbálta meg a kezét Pi.
-Itt vagyok. Ki kér kávét? -kérdeztem és indultam a kávéfőző felé.
-Senki? -próbálkozok a téma váltással.-Leila! -kapok egy enyhe leszídásos Leila-át.
-Mi az?
-Szabad egy szóra? -és Steve ki ráncigált a szobából.
-Mi a baj? -kérdezi. Túl jól ismer.
-Semmi. -adok választ.
-Akkor miért nem mondod el mi az új erőd?
-Mert...-adok megint egy válszt. -Mert akkor egy személlyel kéne lennem és félek a következményétől. -úgy nézett rám mint aki japánul adott volna választ.
-Clint? -találgat.
-Nem. Nem akarom elmondani mert magamnak sem akarom be vallani hogy szupergyors lettem-rivallok rá magyarul amiből egy szót sem ért. Remélem
-Angolul ha kérhetném-jött be Fury. -Üdv Mrs Morgen. Kapitány-biccent az említett felé.
-Üdv Fury. Mi járatban? -kérdezem.
-Úgy hallottam új képessége lett. Szeretném tudni mi.
-Nem mondom meg. Miért nem érti meg senki. -most már arrébb lépek és teszek egy kis kört.
-Miért nem? -kérdezi higgadtan.
- Nem akarom elmondani mert magamnak sem akarom be vallani hogy szupergyors lettem-mondom magyarul.
-Angolul-ismétli mostmár idegesen.
-Nem!-erre lassan oda figyelve ki sétálok az ajtón. De Steve el kapja a karom.
-Miért nem mondod el? -kérdezi nyugodtan.
-Mert magamnak sem akarom be vallani. -mondom és a könnyeim utat törnek maguknak. Ki tépem a kezemet a kezéből és ki sétálok az ajtón.
Sétálok a szobám fele de egy pillanat alatt minden történik.
Elkezd lassulni az idő. Pietro elémfut és felkap. Ha elkezdenék szupergyorsan mozogni le bukok. Felkap és vissza visz az edzőbe.
-Pi mit csinálsz? Tegyél le! -sipákolok.-Mond el! -mondják egyszerre hárma (Pi, Steve, Fury)
Le sütöm a szemem és átgondolom.
Veszek egy mély levegőt és be csukom a szemem.
-Oké. -adom be a derekam.
WoW. 1003 szó lett belőle. Remélem tetszett. Holnap nem lesz rész mert más dolgom van de ezért kaptatok ma dupla hosszú részt.
Holnap után tali.
Pusz👅👄
YOU ARE READING
A Hihetetlen Lány Bosszuállók Fanfiction. ✔
FanfictionAmerika kapitány el utazik hogy meg keressen egy mutáns lányt. A lány csatlakozik a bosszuállókhoz. Mindenkivel nagyon jól ki jön de különösen jól a kapitányal és Pietroval. De mindenkinek hazudik. Egy nap viszont egy nagy fordulatot vesz az élet...