A Hihetetlen Lány Bosszuállók Fanfiction. ✔

34. 2/2 Vízió és Wanda randia

Levette a szemkötőt és elémtárult egy fedett kínaikert. Tele volt különleges virágokkal és pillangókkal. Mindenféle fák amiken szebnél szebb virágok és gyümölcsök termettek. A virágok élénkebbnél élénkebb színekben pompázott. És a pillangók csapkodtak a szárnyaikkal. A nap felmelegítette a helyet és sok fényt nyújtott. Jó meleg is volt. Táltva maradt a szám a látványtól.

-Tetszik? -kérdezte Vízió félősen. Az ajkait beharapta és figyelte a reakcióm.

-Hogy tetszik-e? Persze. Tökéletes. Még sosem voltam ilyen helyen. Hogy hoztad ezt össze? -kérdeztem és mostmár felé fordultam. Ő kínosan megvakarta a tarkóját.

-Ha Bosszuálló vagy nem nehéz. -mondta egy féloldalas mosollyal.A mosoly miatt megvillantotta a hófehér figsorát.

Elkezdtünk sétálgatni. Vízió minden növénynek tudta a nevét és minden pillangónak tudta a fajtáját. Voltak olyan pillangók amik a kezünkre is szálltak. A szebbnél szebb virágokat pedig mind megcsodáltuk. Nagyon kellemes volt ott sétálgatni. És a pulcsimat is levehettem a meleg miatt.

Hirtelen megálltunk egy fa alatt.Nem volt túl magas fa de nem is volt alacsony. Gyönyörű lila virágai voltak. Nem is tudom honnan de előkapott egy ollót és levágot belőle egy virágot. Egy kicsit feljebb kellet repülnie, hogy elérje.

-Szabad? -kérdezte és én egy kicsit bólintottam. A hajamba tűzte a virágot. Finoman babrált vele.Hozzá csatolta a hajamban lévő hajcsathoz.-Szépen kihangsúlyozza a gyönyörű szemed. -mondta és lesütötte a szemét.

-Köszönöm. -mondtam és én is lesütöttem a szemem és éreztem hogy pirulok.

Tovább sétálgattunk és elértünk egy nagyon nagyon magas fához.Szinte súrolta az üvegház tetejét. Soha nem találkoztam még ilyennel korábban. Fekete ökölméretű cuccok lógtak le róla. Maga a fa pedig ében fekete "színben" ponpázott.

-Ez egy gyümölcsfa? -kérdeztem kíváncsian. Bólintott egyet.

-Igen. Ez egy olyan gyümölcs ami édes és savanyú egyben. Kemény és puha egyben. A külseje fekete a belseje fehér. Ez az ellentétek gyümölcse(író:ha eddig nem esett volna le ez egy kitalált gyümi) .

-És ehető?

-Igen. Megkóstolod? -kérdezi és én szerényen bólogatok.

Felrepült és megkereste a legszebb darabot. Amikor megtalálta megfogta és levágta a fáról. Beleharaptam. Tényleg kemény a külseje de amikor beleharaptam puha lett. Édes mint a méz de van benne egy savanyús utóíz. Finom. A belselye pedig olyan fehér mint a friss hó.

-Ízlik? -kérdezi.

-Igen.-mondtam. Erre ő elkezd szerényen kuncogni. -miaz?

-Semmi csak.... -oda nyúlt a kezével az arcomhoz és letörölte a ragadós gyümölcsöt. Előhúzott egy zsepit a zsebéből és megtörölte
a kezét.

Amikor az arcomhoz ért olyan érzés volt minta áramütés ért volna. És amikor elhúzta a kezét ürességet éreztem.

-Köszönöm. -Hálalkodtam.

-Semmiség. -mondta elvarázsolt hangnemben. Az arcomat fürkészte. De az ajkamon megakadt a tekintete.

Hirtelen nem is tudom miért de elkezdtem közeledni. A tekintetem az ajkaira tévedt. Ő is közeledett. Már csak egy pár miliméter volt az ajkaink között mikor az üvegház teteje betört.Hirtelen mindketten odakaptuk a fejünket. Az üveg pedig hangos csörömpöléssel fejezte ki, hogy megadta magát. Vízió a palástját rámterítette. Róla pedig lepattogtak.

Hirtelen fekete madarak kőröztek felettünk.A szemük ugyan olyan fehéren világítottak mint a gyümölcs belseje amit az előbb ettem.Mintha
a gondolataimból húzták volna ki és a madarak pedig elvitték a fekete gyümölcsfát. Erősen megtagadták a lábukkal és kirepültek az tátongó lyukon. Mipedig csak néztük.

-Ez mivolt? -kérdeztük egyszerre.

És egyszerre kínosan felnevettünk.

Visszaültünk a kocsiba és visszaidultunk.

Amikor odaértünk a garázsba Vízió leparkolt. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót.

-Köszönöm. A Randit is. Nagyon jól éreztem magam bár azok a madarak furák voltak. -mondtam és egyetértését fejrázással jelezte.

-Örülök hogy tetszett.

Felmentem a szobámba és összesítettem a napom.

Afrika déli részén

?szemszöge.

Hirtelen egy kék portál nyílt meg az égen. A madarak pedig hozták a fát. Egy órisási épületbe tették.

-Elhozták? -kérdezte Grussi a király.

-Igen felséges uram-mondta az építkezés fővezetője. Mélyen meghajolt a királya előtt

-Akkor elkezdhetjük a tervünket. -mondta és felállt a trónjából.

Na itt is vagyok. Remélem tetszett. Na és ki az a Grussi? Igaz? És miért pont Afrika déli részén van a bázisa? És eddig a bosszúállók miért nem hallottak róla? És minek nekik egy fa? És még számtalannyi kérdés. Na majd megtudjuk.

Pusz👅👄