A Hihetetlen Lány Bosszuállók Fanfiction. ✔

36.Egy izgi de egyben unalmas nap

Leila szemszöge

Amikor felébredtem csukott szemmel elkezdtem a mellettem lévő helyet tapogatni. Semmi. Pietro nincs mellettem. Már majdnem elkezdtem aggódni mikor meghallottam egy halk ajtó moralyt.

Kinyitottam a szemem és Pietro volt az. A kezébe pedig palacsinta kávéval. Óriási mosoly terült el az arcomon.

-Szivem. Reggeli. -szólt miközben a lábával az ajtót csukta. Én még nem adtam semmi jelet arról, hogy ébren vagyok.

Letette az éljeli szekrényre a tálcát és bebújt ébreszgetni engem.

Ekkor hirtelen fordítottam a helyzetünkön és a csípőjére ültem. De mielőtt akármit mondhatott volna össze érintettem az ajkainkat és egy forró csókban részesítettem.

-Jó reggelt neked is-köszöntem.

-Ezt miért kaptam? -kérdezte a szemeimet fürkészve.

Én nem válaszoltam csak a fejemmel a reggeli fele böktem.
Ő egy mindent tudó mosollyal adott egy arca puszit. Felült és a kezembe nyomta a reggelit de a mosoly lehervadt az arcáról.

-Akármit mondanál halgass végig és egyél.

-Oké. -bólintottam mellé és egy nutellás palacsintát gyűrtem a számba.

-Tegnap amikor a gyerekekről beszéltél eszembe jutottak a szüleim és hogy milyen rosszul bántak velem és Wandával.
És.. egyszerűen nem tudom magam elképzelni szülőként. -elkezdett fel-alá járkálni. -Nem arról van szó hogy nem szeretnék gyerekeket hanem... csak....-Itt megállt. Leült és az arcát a tenyerébe temette.

-Félsz hogy rossz szülő leszel. -mondtam ki ami az én fejemben is járt.

-Igen. -mondta.

Letettem magam mellé a tányért és megöleltem Pietro-t.

-Mikor először voltam terhes ez volt a legnagyobb félelmem. Hogy jön egy nagyobb akadály és nem leszek hozzá elég jó, ügyes, bátor vagy valami ilyesmi. De amikor meglátom a szülőket amikor iskolába viszik a gyereküket eszembe jut mitől félek igazán. -mondtam végig a monológom. Itt Pi felnézet.

-És mi az? -kérdezte kíváncsian.

-Az hogy rosz szülő leszek. És az utolsó szó a kulcs. Leszek. Együtt mindenre képesek vagyunk. Egyedül lehetünk rosz szülők de együtt nem.

Ekkor adott egy csókot az ajkamra.

-Te mióta vagy ilyen bölcs? -kérdezte 2 csók között.

-Tudod a korral jár. -erre mindketten bele mosolyogtunk a csókba.

A nap hátralévő részét az ágyban töltöttük. Szó szerint. Enni se mentünk ki. Már este 7óra volt mikor egy akkorát korgott a gyomrom hogy én is megijedtem tőle.

Ekkor jött el az idő, hogy együnk.

Tudom késtem. Bocsánat. Meg rövid is lett. De a szavamat adom,hogy még a suli előtt össze rittyentek egy 600 szavas részt vagy ne legyen a nevem PromiseLeila.