A Hihetetlen Lány Bosszuállók Fanfiction. ✔

17.Az új ház

Leila szemszöge

Tegnap este Stevet rendesen kiengeszteltem. Megbocsájtott nekem és elmondtam neki mindent. Kivéve azt ami a próféciába le van írva. Azt nem mertem neki elmondani.

Most reggel 8 óra van.

-Steve. Csináljak neked reggelit? -kérdeztem tőle várva a választ. Reggelente nagyon kellemes dörmögős hangja van. Az a rekedtes fajta.

-Igeeen - mondta mint egy gyerek.

-És mit csináljak az én egyetlenemnek? -kérdeztem

-Ó. Olyan rég ettem melegszendvicset. Jó sok sajttal. De csak sajttal. És majonézzel. -mondta csillogó szemekkel. Én lehunyt szemekkel hallgattam.

-Pont így szeretem én is csak nem majonézzel hanem ketchuppal. -mondtam. Mennyire hasonlítunk.

Kipattantam az ágyból és megcsináltam 6 darab melegszendvicset. Főztem kávét és pont elég cukorral édesítettem. Kivettem a hűtőből a majonézt és a ketchupot és bementem a szobámba. De lassan már a miénk mert -hála az égnek-mindig velem alszik. Amikor benyitottam arra lettem figyelmes hogy Steve horkol. Letettem az éjjeli szekrényemre a reggelinket és elkezdtem simogatni.

-Kicsim. Visszaaludtál. -ébresztettem. Pedig tudja hogy megyünk lakást nézni.

-Ébren vagyok. Kész a reggeli? -kérdezte és elkezdett felülni. Odanyomtam a kezébe és együtt ettünk.

-Hogy aludtál? -kérdeztem. Mert mondott valamit álmában.

-Jól. Csak álmodtam valamit de nem emlékszem mit. -hazudott. Tudom hogy hazudik.

-Miért hazudsz? -kérdeztem. Ha azt mondja nem hazudik kikap.

-Nem hazudok. -felelte. Mondtam hogy kikap. Megfogtam a reggeliét és elvettem tőle.

-Tudom hogy hazudsz. Azon filózól mit találj ki. Hallom. -akadtam ki. Tudom hogy én is hazudtam de én egy... na jó.

-Sharonról álmodtam. -vallota be.

-Ki az a Sharon? -kérdeztem.

-Valaki féltékeny-mondta egy féloldalas mosolyal.

-Igen én. Mert a pasim-és remélem a jövendőbelim- Amerika kapitány és egyben a föld legjobb pasija. Persze hogy féltékeny vagyok. -mondtam az őszintét.

-Sharon egy barátom. Peggy megkért hogy vigyázzak rá. -mondta. Most tudtam hogy őszinte velem.

-Oké-sütöttem le a szemem és vissza adtam neki a reggelijét. Egyből falni kezdte.

Kicsit később felöltözve indultunk az ingatlanoshoz. Elmondtuk neki hogy milyen házat szeretnénk. Itt akartunk maradni New York-ban. De mégsem nagyon bent. Ezért a város széle fele vitt minket. Amikor beléptünk az az érzés fogott el hogy 'ez nekem kell'. Hála az égnek Stevet is. És akkor olyan történt ami ez előtt soha. A kis Amerika hőse rúgott egyet.

-Oho-inogtam meg. -Steve. Rugott. -mondtam. Kicsit kellemetlen érzed de csodás.

-Tényleg? -és oda tette a kezét. Megint és megint rugodt. Az ingatlanosnak kezdett elfogyni a türelme. Telepatikusan megbeszéltem hogy ez egy jel és hogy nekünk kell ez a ház.

-Megveszük ezt a házat -jelentette ki Steve.

-Máris hozom a papírokat -mondta Bob. (Az ingatlanos)

Aláírtuk a papírt és másnap jött is a költöztető. Az én nevemre iratuk a lakást. Steve ragaszkodott hozzá.
Később elmentünk bútorokat venni és berendeztük a házat.