*12 évvel ezelőtt*
-A piros szalag ami az ujjatokon van, teljesen normális, ilyen minden embernek van! Minden embernek van egy lelkitársa, akit ilyen fiatalon, mint ti, még nem ismerhet! Látjátok? Az én élettársam ujján levő piros szalag az én ujjamon végződik!-mondta az óvónő, és végignézett az óvodás gyerekeken, akiknek mind ott volt a helyes kis piros csomó az ujján.
Azonban nekem valami nem stimmelt. Feltettem a kezem.
-Óvónéni, nekem miért nincs piros szalag az ujjamon?-kérdeztem őt és felemeltem a kezemet, hogy ő is lássa. Mindenki elhúzódott mellőlem. Az óvónő komor arccal meredt a feltartott kezemre.
-Te... te egy selejt vagy.-felelte, de egy pillanattal később már újra mosolygott. A többiekre. Engem levegőnek nézett. És a többiek is. Onnantól kezdve gyökeresen megváltozott az életem.
Bemutatkozok:
Marinette-Dupain Cheng vagyok, 16 éves. A szüleim elhagytak 12 éve, egyedül lakok egy picike panelházban. Egyedül nőttem fel, barátaim nincsenek. Hobbim a fotózás, imádom a természetet. A képeimet általában kirakom Facebookra, de mindenki utál és gyűlöl. Senki se szeret. Munkát kell vállalnom, hogy el tudjam tartani magamat. Az iskolában összesúgnak mögöttem.
Ha érdekel a folytatás akkor jelezzétek :)
YOU ARE READING
Soulmates/VÉGE/
FanfictionEgy történet két fiatalról, akik különböznek a többiektől. Vagy mégsem? (Miraculous történet HUN) #36 adrien témában :oo <33
