Soulmates/VÉGE/

10. Rész

-Adrien meglátta a  lányt.

Őszintén? Bármire gondolt, sőt, még Chloét is beképzelte Marinettenek, de ilyen szépnek nem gondolta. Eltátotta száját nagy csodálkozásában, és érezte, hogy kiüt a pír arcára. A lány számára tökéletes volt. Sötétkék, szinte már-már fekete haja volt, éjkék szeme, egyszerűen olyan hihetetlen volt.

Azonban Marinette nem így gondolkozott. Mikor eltátotta száját a fiú, azt hitte, hogy elcsodálkozik, és hogy csalódott, ezért szégyenkezve elfordult a kamera elől, és elkezdte csodálni cipője orrát(ehhez fűzök valamit  a rész végén).

-Ennyire feltűnően azért kérlek ne csalódj bennem...

A fiú zavartan felkapta a fejét.

-Dehogy csalódok! Még hogy csalódok... Marinette... gyönyörű vagy, és ezen csodálkoztam el. M-mármint nem mintha eddig nem szépnek képzeltelek volna el, csak meglepődtem. De ne értsd félre, nagyon szép vagy, és-Makogott össze-vissza Adrien, amikor egyszer csak halk kuncogást hallott a hívás túloldaláról.

-Értem Adrien, ne aggódj.

A fiú elmosolyodott, s így szólt:

-Figyelj, el kell mondanom valamit... Amikor szomorú vagyok, együttérzel velem, bármiről is van szó, felvidítasz és megnevettetsz. Ha vidám vagyok, velem nevetsz. Én....beléd szerettem, Marinette!

Éééés itt a rész vége, utálhattok nyugodtan :P

A cipős részhez kapcsolatba csak annyit szerettem volna mondani, hogy ez azért sem annyira furcsa, hogy "a cipője orrát bámulta" mert a sorozatban Marinette a szobájában mindig cipőben van. Na most lehet én vagyok a hülye de én a büdös életben sem szoktam a szobámban cipőben járkálni :D

Na mindegy, túltárgyaltam ezt a témát xD  Azért remélem elfogadható volt a rész, remélem hamarosan jelentkezek a következő résszel.

Puszi, Szössz :*