Soulmates/VÉGE/

14. Rész

Mari nem is sejtette, hogy Adrien éppen felé tart.

Kint állt a mozi előtt, és várt. Nem értette mi folyik itt. Hamarosan egy Adrienhez hasonlító fiút vett észre, aki közeledett felé. Oh, nem csak hozzá hasonlító fiú volt, konkrétan ő volt  az.

-Marinette!

-Adrien! Én nem értem  ezt az egészet... mégis mi ez az üzenet, valami vicc?!-kezdte el azonnal a kékhajú lány.

-Nem, azt terveztem, hogy magammal viszl...-mondta volna a fiú, de megcsörrent a telefonja. Gabriel volt az.

-Basszus! Ne haragudj Mari ezt fel kell vennem-ezzel fel is vette a mobilját.

-Haló... apa?

-Adrien, ha most azonnal nem jössz haza, a büdös életbe nem látod többet se Párizst se a drágalátos barátnődet és örökre ott maradsz New Yorkban. És nem, nem hozhatod magaddal a lányt. Ha mégis megteszed elveszem mindenét és bezáratom a börtönbe. MEGÉRTETTED?!-ordított az apja- Ja, és Natalie már úton van érted. Ma utazol, nincs kifogás- ezzel lecsapta a telefont.

-Adrien...-kezdett volna bele Marinette.

-Ez nem ér... miért ilyen az apám? Miért velem történik ez meg? Utálom.. utálom az életemet!-mondta a fiú és a könnyek patakzottak a szeméből. Egy fekete limuzin állt meg mellettük. Natalie szállt ki belőle.

-Adrien, indulás... most. Nagyon nagy bajban vagy. Ha most nem jössz haza, mindennek vége lesz-mondta a nő, majd visszaszállt a járgányba.

-Hát akkor Marinette... azt hiszem itt a búcsú ideje...-közölte szomorúan a fiú.

-Adrien! Ígérem, hogy mindig megfoglak látogatni amikor csak tudlak!- ordított torka szakadtából a lány sírás közben.

-Nem, Marinette, sohase fogsz.-közölte a fiú mosolyogva

Omg szörnyeteg vagyok amiért ilyet írok egy könyvbe xdd és nem, még nincs vége.

A következő vagy azutáni lesz a befejező rész, ne haragudjatok, csak nincs ötletem a folytatáshoz és gáz, hogy mindig megváratlak titeket. És tudom hogy szörnyű lett ez a rész ne haragudjatok D: De a következő részig pedig kitartás mindjárt itt lesz :** (de tényleg)

Bye~