Soulmates/VÉGE/

6. Rész

-Én vagyok Marinette.

Nem akartam hinni a szememnek. Elolvastam az üzenetet mégegyszer és mégegyszer. De nem tűnt el. Nem volt álom. Nem a képzeletem játszott. Igazi volt. Repestem az örömtől. Nagyon boldogan aludtam el.

-Másnap 7:20-
Ma korán keltem. Hogy miért? Nem magamtól, ne aggódjatok. Valaki nagyon nagyokat kopogott az ajtón. Kicsit megrémültem. -Vajon ki áll az ajtó előtt? Egy rabló?-gondoltam, de hamar el is terelődött ez a gondolatom, amikor meghallottam Alya hangját.
-Kislány, elkésünk a suliból miattad! Gyere már!
-Megyek Alya, pillanat!-mondtam, és kinyitottam az ajtót. Alya elég csapzottnak és idegesnek tűnt.
-Alya, minden ok? Csapzottnak tűnsz.
-Persze Mari, csak este nem hagytak aludni a húgaim.
-Nem akarsz ittaludni ma?
-De! Suli után elkéredzkedek(ezt így kell írni ugye? 😂) és jövök.
-Oké Alya-mosolyogtam.
-De álljunk meg egy pillanatra. Miért vagy ilyen boldog? Te nekem nagyon gyanús vagy! Hadd nézzelek.-mondta Alya gyanús tekintettel, és végigmérte a kékhajú lányt. -Lába megvan, keze megvan, feje is megvan, álljon meg a menet-gondolta Alya, és visszapillantott Mari kezére. -Te atyaúristen! Kislááány! Ez itt mi??-mutatott ujjára a piros kis csomóra, aminek a másik fele ott volt Adriennél.
Marinette mosolygott mint a tejbetök. Annyit válaszolt.
-Erre való az ottalvás, Alya! Menjünk suliba! Nem akarok elkésni.

Ha érdekel a folytatás jelezzétek :) Megpróbáltam ezt a részt minél előbb hozni :) Na megyek mert suli van és mindjárt beérek :) első sulinap, mi? Senki se várja :D Na mindegy, a következő részt is megpróbálom gyorsan hozni. Szurkoljatok😂 Addig is sziasztok! 😘