Soulmates/VÉGE/

11. Rész

-Én beléd szerettem, Marinette!

*Marinette szemszöge*
M-mi?! Ezt jól hallottam? Ez most valami vicc? Most szívat? Ez tényleg megtörténik?  Biztos félrehallottam... hiszen hogyan szerethetne bele egy olyan balkezes lányba mint én... igen, félrehallottam.

-Marinette? Marinette!
-M-mi az?
-Legalább 5 perce szólítgatlak Marinette, de se kép se hang.
-Öhm.. megismételnéd hogy mit mondtál az előbb, Adrien?
-Azt mondtam, hogy.... beléd szerettem.

Akkor hát nem álom. Valóság az egész.

-Adrien, én.... szeretlek! Az első beszélgetésünk előtt is nagy rajongók voltam már, és tele volt a posztereiddel a falam.. nem mintha most nem lenne, de az nem érdekes.

Adriennek őrülten dobogott a szíve. Hát rátalált a szerencse? Aznap nagyon boldogan aludt el, hisz' Marinettel találkozót szervezett 1 héttel későbbre. Azonban öröme nem sokáig tartott. Natalie keltette fel a fiút.

-Adrien, apád hívat. Reggeli után menj be az irodájába.

-Rendben, Natalie.

A fiúnak rossz előérzete támadt, bár nem tudta az okát, de rosszat sejtett. Lement megreggelizni, majd félve nyitott be Gabriel dolgozójàba.

-Engem hívtál, apám?

-Igen Adrien. Ülj le kérlek, el kell mondanom valamit. Holnap elutazol New Yorkba, és modellkedni fogsz ott 5 évig, Natalie lesz ott veled a városban, nekem maradnom kell.

Adrien könnyekkel a szemében rontott ki a szobából
. Mi lesz Párizzsal? Mi lesz az iskolával? A barátaival? És legfőképp... Mi lesz Marinettel?

És itt le is zárom a részt :3 Most hirtelen ilyen naon sadbe csapott át a történet :(( De legyetek türelemmel, jön majd a következő ^^

Addig is kitartást

Sok puszi, Szössz :*