Szívörvény

8. fejezet

„Megfogadjuk hát, hogy megmaradunk a mi külön világunkban?"

– Egyfolytában jelez a telód, e-mailed jött – jelenti be Gréta a szokott lelkesedésével, amint Jázmin belép az ajtón. Gréta idősebb nála, de ezt senki nem mondaná meg, a fiúsan rövid haja és az alacsony termete, valamint csontfehér arcbőre és ártatlanul nagy szeme miatt kislányosnak tűnik, amire csak rásegít az öltözködése. Ma például fehér, fekete mancsnyomokkal teli felsőt és bő, a lábfejénél gumis, rózsaszín nadrágot visel. A szemüvege mögül csillogó szemmel, kíváncsian bámulja Jázmint, ami akár gyanús is lehetne, de Jázmint leköti, hogy ne mutasson semmilyen reakciót.

– És? – kérdez vissza közönyösnek szánt hangon. Reményei szerint sikerül higgadtnak és hűvösnek maradnia, nem akarja, hogy az árgus szemmel figyelő kollégák lássák, hogy mennyire izgatott lett pusztán annyitól, hogy valaki írt neki. Igazából nem is kellene, hogy ennyire izgatott legyen, sőt, nem is akar így érezni, a szíve azonban erre fittyet hányva mégis hevesen kalapál, és arra sarkallja, hogy rohanjon a gépéhez, és nézze meg, Ádámtól jött-e az e-mail. Az áruló szíve majd' elalél a lehetőségtől, hogy talán a férfi írt. Áruló, ostoba szív.

Jázmin csak azért sem lép gyorsabban, mint egyébként lépne, és amikor leül az asztalához, csak azért sem kattint a böngészőre, inkább az asztalára halmozott kimutatásokat veszi maga elé.

– Nem nézed meg? – kérdi Gréta óvatosan, ahogy közelebb lép az asztalához.

Jázmin értetlenül felnéz. Mióta képezi érdeklődés tárgyát az ő bármilyen e-mailje?

– Nem.

– De lehet, hogy ő írt – vigyorodik el Gréta, erősen megnyomva az „ő"-t, és Jázmin elátkozza magát, amiért reggel kávézás közben volt annyira bolond, hogy Gréta izgatott unszolására beszéljen Ádámról. Ha tehette volna, letagadja, hogy bármi is van köztük, de Gréta nem hagyta magát, közölte, hogy amikor táncoltak, „érezte áradni a szexuális feszültség szikráit", és nem akarta elhinni, hogy nem volt folytatás. Jázmin végül igencsak vázlatosan (konkrétan tőmondatokban, és Gréta kérdéseire adott kelletlen igen-nem válaszokkal) beszámolt arról, hogy mi történt a hétvégén, vagy legalábbis, hogy nagyjából mi történt, mindent azért nem árult el, többek között azt sem, hogy Ádám az ágyában töltötte az éjszakát. Ez határozottan olyan információ lenne, amitől Gréta vérszemet kapna.

– Van neve is, Ádám – morogja Jázmin, és nem hajlandó megnyitni az e-mailt.

Épp elég, hogy egész vasárnap mást sem csinált, csak a férfira gondolt. Akárhogy igyekezett, nem tudott másra gondolni, pedig tényleg nagyon igyekezett. De hiába, még a családi mozizás sem kötötte le, pedig az első filmnél ő volt soros, és direkt olyat választott, ami látványos és érdekes, remélve, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy elterelje a figyelmét. Tagadhatatlanul alulértékelte Ádám rá gyakorolt hatását. Bár azért az szerencse, hogy a második filmet nem Evelin választotta. A húga rajong a romantikáért, Jázmin az általa választott filmek végén mindig úgy érzi magát, mintha vattacukor-ízű, ragacsos-rózsaszín ködben fuldokolna, és ez ki tudja, mire ragadtatta volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy a második filmnél nem hozta le a laptopját – csak a biztonság kedvéért. Bár az szánalmas, hogy arra fogta, utána akar nézni az Irina által választott film alapjának. Nem mintha nem látta volna már ezerszer azt a filmet, és nem mintha nem nézett volna már utána az eredeti sztorinak – kevesen tudják, de Jázmin rajong az állatos filmekért. Valahol a Szabadítsátok ki Willyt! környékén teljesen elveszett.