A Hatake klán [BEFEJEZETT]

Találkozás

(Kakashi)

Magamhoz tértem... Újra képbe voltam és rendesen tudtam mozgatni a testrészeimet. Sakura fújt egyet, miközben megtörölte homlokát. Utána vidáman pillantott rám:

- Sikerült sensei...

- Köszönöm, Sakura! Ügyes voltál! – simogattam meg a feje búbját. Elégedetten mosolygót. – Mégis mennyi mérget szedtél ki összesen?

- A fiúkból és magamból fél-fél fecskendőnyit, míg magából 3,5.

- Hűha... - néztem nagyot. – Elfáradtál, mi?

- Egy kicsit, de örülök, hogy végül is mind jól vagyunk...

- Igen, csak ez számít! – mosolyogtam én is.

- Annyira sajnálom... - sétált elém Tazuna. Igen csak remegett a hangja. Biztos megijedhetett.

- Nincs baj... Nem tudhatta, hogy Gato felbérli Zabuza-t és a Hét Kardforgatót maga ellen... Viszont igen csak érdekel, hogy a Mizukage... hogy hagyhatja, hogy ez az alak szabadon tevékenykedjen...

- Ő velünk nem törődik. Abban reménykedünk, ha elkészül, a híd kapcsolatba kerülünk a szárazfölddel, ahol, majd segítenek nekünk elérni, hogy leváltsák a Mizukage-t.

- Hát remélem, hogy sikerülni fog és aztán... - hirtelen a Sharingan szemem mellett 1 centire elsuhant egy kunai, ami egyenesen a velem szembe lévő fába állt.

Időm se volt felmérni a helyzetet, mivel közvetlenül mögém ugrott valaki és a meghallottam a kezében megcsörrenő fémet, amit nagy valószínűséggel belém akart állítani. Gyorsan elugrottam onnan és shuriken-eket dobáltam rá, persze, ahogy vártam el is térítette őket. Nagyon gyors volt, szinte egy pillanat alatt velem szembe került és már a fegyvereinket össze is érintettük. Ő egy viszonylag vékonyabb karddal készült harcolni, míg én újra csak egy kunai-val tudtam harcolni. Most tudtam igazán felmérni az újabb ellenségemet: egy barna hajú, kék szemű és nálam jó egy fejjel kisebb, de annál nagyobb ölési vággyal rendelkező lányt. Szemeivel folyton a Sharingan-omat figyelte és akárhányszor rá nézett, annál határozottabb lett. Láttam, hogy Naruto-ék már jönnének felém, de egy határozott kiáltással megállítottam őket.

- Naruto, védjétek a megbízót! Ki tudja, hányan vannak és, hogy mit akarnak...

- De sensei... - hallottam Sakura-t.

- Ne, aggódj! Elbánok vele! – néztem dühösen az előttem álló lányra.

- Ne becsülj le! – azzal kiütötte a kezemből a kunai-t és le akart szúrni. Persze nem hagytam, elugrottam, ahogy csak tudtam. Ő egyből utánam jött, de előkaptam a tört és lefékeztem a felém érkező kardot.

- Mit akarsz tőlem? Ki vagy te? – kérdeztem, miközben próbáltam védekezni ellene.

- Semmi közöd hozzá! Kinyírlak te Sharingan-os rohadék! – na, már megint a Sharingan. Miért mindenkinek az én, mármint Obito, kibaszott Sharingan-ja kell. Miért?

A következő pillanatban sikeresen el tudtam vágni a kardját a fehér chakra-s tör segítségével. Az ellenség egy pillanatra ledöbbent, vagy azért mert elvágtam a kardját, vagy a tör végett. Távolabb ugrott tőlem és valamilyen jutsu-ra készült. Hirtelen Tazuna kiáltott oda hozzá:

- Sayuri, hagyd! Ők a kísérőm Konoha-ból, jó emberek! – Tazuna ismeri... de honnan? Értetlenkedtem magamban.

- Tazuna? – nézet oldalra a lány és látta a diákjaim mögött álló öreget. – Oké... akkor nem ölöm meg, csak a szemét vágom ki! Yin stílus... - Yin, de hisz... ahhoz nagyon sok chakra szükséges! Nem rendelkezhet ekkora chakra mennyiséggel! Ahhoz Istennek vagy Senju-nak kéne lennie, és mivel ez a kettő lehetetlen, hiszen az istenek nem élnek a földön, másrészt a Senju klán tagjai csak Tűz országában tartózkodnak... Ki ez a lány és milyen klánból származik?