A Hatake klán [BEFEJEZETT]

A bátyám kötelékei

(Toki)

Eltelt egy hét. Kakashi egy hete ment el, ami valljuk be, nem sok idő, viszont nekem egy örökké valóságnak tűnik. De nem csak én vagyok ezzel így, anya is szomorú, bár nem igazán mutatja ki. Nem akarta befolyásolni Kakashi-t, de titokban erőltette benne, hogy jöjjön vissza meg minden, de most hogy Sayuri ilyen durván kitört... ez nagy valószínűséggel elúszott. Megértem a bátyám, hiszen Sayuri egy állat és veszélyes is, meg hát a barátai is fontosak de... nekünk ő fontos és hiányzik, nagyon. Így hát felkaptam a kardom és azt hazudtam anyának, hogy egy hosszabb küldetést kaptam a Mizukage-től, hogy nyomozzak a Kardforgatók után stb. Bevette, szóval semmit sem sejt: ahelyett, hogy a Kardforgatók után császkálnék, elindultam Konoha felé. Nem számítottam őrségre a határnál, de hamar megéreztem pár chakra-t, ami viszonylag erősebb volt, mint egy chunin-é vagy egy jonin-é, így cselhez kellett folyamodnom.

***

Miután szerencsésen átjutottam a határon, csak röpke 1,5 órát kellett ugrálnom a faágakon mire elérten Konoha-t. Miért vagyok olyan biztos abban, hogy Kakashi itt van? Egyszerű... A fehér chakra-val csak mi rendelkezünk, így nem nehéz megtalálni a bátyámat. Elérkeztem Konoha kapujához, ahol sajnos nem jutottam át. Két chunin fickó megállított és elkezdtek kikérdezni:

- Honnan jöttél?

- Ki küldött?

- Milyen célból?

- És mit akarsz?

- Hé, nyugi már! - emeltem meg a hangom. - Egy... Ködrejtekből jöttem, kettő... senki sem küldött, három... nincsenek rossz szándékaim és négy... csak a bátyámmal, Hatake Kakashi-val szeretnék találkozni!

- Hahaha! – nevettek, miközben szinte már az asztalt csapkodták.

- Haha! Ez nagyon rossz kifogás volt... - nézett rám röhögve a dúsabb hajú.

- Neki nincsenek rokonai! A klánja 50 évvel ezelőtt halt ki... - ekkor a másik ninja rám szegezett egy kunai-t, míg, aki az előbb beszélt hozzám az elém sétált és, mint akit le akarna tartoztatni, úgy közelített felém.

- Hé, srácok, ha nekem nem hisztek, hívjátok ide Kakashi-t.

- Felejtsd el! - vette elő a felém sétáló ember a kését. - Amint lelépünk, tuti elmész innen és elkezdesz fosztogatni!

- Hé, te bujkáló csávó! - néztem a kis bódéban álló ninja-ra. - Szólj a csajodnak, hogy állítsa le magát!

- MI?! - kérdezték egyszerre.

- Ja, bocs, azt hittem te vagy a pali... akkor ezek szerint fordítva van... - nevettem kissé gúnyosan.

- Nem vagyunk buzik! - förmedtek rám és már mindketten felém sétáltak a kunai-kkal. A kardom felé nyúltam... úgy látszik a Konoha-iak nem változtak.

- Kotetsu, Izumo! Elég, hagyjátok! - elnéztem jobbra és megpillantottam Kakashi-t. Zsebre tett kézzel, üres tekintettel, így sétált felénk. Fura volt. Sosem láttam még ilyennek...

- De Kakashi-san...

- Nincs baj, ő a húgom... - mosolyodott el.

- MI?! - kérdezték ismét egyszerre kissé meglepődve.

- Én mondtam. - nevettem, miközben a két jómadár dermedten nézett Kakashi-ra.

- Tudom nekem is furcsa volt, amikor először találkoztunk, de... - vakarta a tarkóját. - Jó, hogy nem vagyok egyedül.