Life with Jacob Sartorius

💔30.rész💔

-----🐝KATE SZEMSZÖGE🐝-----
Sípolást hallok, ami nagyon idegesít. Sírást hallok. Ki sírhat?? Próbálom kinyitni a szemem de fáj nagynehezen kitudtam nyitni. Anyáék voltak itt.
-Anya, apa-suttogtam
-Kate!-pattant fel anya s megölelt-Peter hívd az orvost-szólt oda anya apának.
-Emily és Mark hol vannak?-kérdeztem, mivel ők nem voltak itt
-Elutaztak-jelentette ki anya szomorúan
-hova???-kérdeztem egy könnycsepp kiséretébe
-cserediák program keretébe utaztak el-simította meg anya az arcom
-akkor most idegenek fognak hozzánk jönni?-értetlenkedtem
-dehogy is!-nyugtatott meg anya. Ekkor lépett be az orvos apa kiséretébe
-Jó reggelt!-mosolygott. Ez pozitív, nem goromba
-Jó reggelt!-mosolyogtam vissza az orvosra
-hogy tetszik lenni?-nézett a gépekre majd a noteszába
-hát már egész jól vagyok-mondtam.
-rendben akkor készülhet is és mehet haza-mondta majd kiment
-hoztunk neked ruhákat-mutatott anya a táskámra, majd kivonultak. Én szépen lassan kikeltem az ágyból majd felrángattam a ruhákat amit tuti anyu pakolt mert egy sima fekete poló egy Jacobos pulcsival meg egy szürke farmerral ez a szett párosítva volt egy vans cipővel.
-indulhatunk-léptem ki a "szobából". Megindultunk. Beszáltunk a kocsiba majd elindultunk. Sokat beszélgettünk
-Ma vacsizni megyünk...-mondta anya de pont akkor mentünk el a Sartorius ház előtt és akkor megláttam ŐT egy másik lánnyal nekem egyből könnybelábatt a szemem-hatra megyünk oksika Kate?-beszélt hozzám tovább anya.
-Hova is megyünk?-tettem fel a kérdést mert elbambultam RAJTA!
-legyen inkább meglepi-mondta nevetve anya, mire nekem csak egy sóhaj volt a válaszom.
---Otthon---
-Nyomás öltözni, hatra ott kell lenünk-mondta anya.
-oké, de milyen ruhát vegyek fel?-fordultam vele szembe.
-valami csinosat-puszilta meg a homlokom.
-akkor mint mindig-kiabáltam már le a lépcső tetejéről. Erre már választ nem kaptam csak egy nevetést hallotam, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
-na kezdjünk bele!-vettem egy nagy levegőt.-most van 5óra kb. hátomnegyed órám van elintézni....az outfittemet nagynehezen de sikeresen kitudtam választani

Most meg jöhet a smink...na hajrá Kate!! Ebbe vagy a legszarabb...de most ez is jól sikerült végre!.

-Kate indulunk!-kiabált fel anya, pont jókor a hajam megfésűltem, majd a telefonom a zsebembe csúsztattam és szaladtam is lefele.
-itt is vagyok!-léptem a szüleim mellé
-gyönyörű vagy kicsim-karolt ál apu
-legszebb vagy ma is-nyitotta ki nekem anya az ajtót.
---Kocsibaaa---
Úton vagyunk a nemtudom kikhez. Az út csendesen telt. De nem az a kínos csend volt, vagyis az én részemről nem kínos volt. Én gondolkoztam, hogy vajon kikhez is megyünk vacsira. De mikor befordultunk egy számomra nagyon ismerős utcába. De mikor az a bizonyos ház előtt parkoltunk le. A feltételezésem beigazolódott mert a Sartorius ház előtt vagyunk. Azon kattog az agyam, hogy vajon még emlékszik-e rám vagy hogy itt-e lesz a barátnője. De mire észbekaptam apu már csöngetett is. Vicky nyitott ajtót.
-Sziasztok! Gyertek beljebb. Jacobot már ismeritek-nevetett-a többiek nemsokára hazaérnek pár perc-nyitotta kijebb az ajtót, hogy betudjunk menni. Ekkor jött oda Ő fel se nézett mert az ingjét igazgatta. Bekell vallanom eléggé jólnézett ki. 😏
-Jónapot-köszönt felsem nézve. Mi pedig eléggé meglepődtünk, de ahogy felnézett zavarba jött és elmosolyodott-vagy is Sziasztok!-a hangja alapján eléggé levolt sokkolva.
-Szia Jacob-ölelte meg?? Anya Jacobot majd apa lepacsizott vele. Én szótlanul elsétáltam melette. Beérve a nappaliba Vicky közölte, hogy megvárunk mindenkit utánna eszünk eddig mennyünk beszélgetni. Mi felbaktattunk Jacob szobájába, helyet foglaltam Jacob ágyán. Jobban szemügyre vettem a szobáját, elég sok kép volt az új barátnőjével. Ekkor lehuppant mellém Jacob.
-ő a barátnőd?-mutattam az egyik képre
-igen-mondta. Nekem ekkor darabokra tört a szivem. Pedig csak egy szót mondott de az az egy szó fájt a legjobban.
-nagyon szerencsés lány-néztem végig a többi képen majd pedig Jacobra néztem bele a szemeibe.
-nagyon is-mosolyodott el
-te semmit se változtál-nevettem el magam
-ezt hogy érted?-kérdezte az arcomat fürkészve
-ugyan olyan egóista vagy mint eddig-boxoltam bele a vállába
-tese változtál-mért végig
-most miért? Egész jól öltözködöm-álltam fel majd fordultam egyet majd mosolyogva leültem
-még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy mint régen-jött közelebb és egy kószatincset a fülemmögé söpört. Majd közeledni kezdett. Ekkor én eltoltam magamtól.
-barátnőd van-mondtam neki csalódottan
-tudom, de eleinte azért volt mert elakartalak felejteni mivel úgy volt, hogy...-ekkor megaladt, és lehajtotta a fejét
-meghaltam?-néztem rá kiváncsian
-igen...de már teljesen beleszerettem-mosolyodott el féloldalasan.
-gratulálok!-simítottam meg a vállát. Majd elterültem az ágyon
-nem se vagy kiakadva?-akadt ki ő (😂)
-kéne?-értetlenkedtem
-hát nem számítottam, hogy ilyen nyugodtan fogod fogadni a hírt-mondta
-azt se tudtad, hogy élek-háborodtam fel majd pedig felültem-figyelj felejtsünk el mindent-álltam fel. A minden alatt mindenre értem...
-a mostani beszélgetést vagy az..-nem hagytam, hogy befejezze
-az összes közös emlékünket-nyögtem ki nagynehezen. A fiú pedig kikerekedett szemekkel nézett rám.
-ezt most miért???-idegeskedett és már a könnyek is megjelentek a szemébe. Nem értem barátnője van akkor miért miattam könnyezik be vagy sír? Érthetetlen ez a gyerek...

🎈Itt is van a következő rész, a 31. nem tudom mikor lesz, de sietek. Ha tetszett akkor like+komiiii🎈