Life with Jacob Sartorius

🌜18.rész🌜

" Mikor elment, én bementem Jacobhoz..."
Ő a telefonját bújta velem nem is foglalkozott ami bevallom szarul esett de nagyon. Így oda feküdtem mellé (mivel az ágyon feküdt) ráhajtottam a fejem a vállára és néztem micsinál. Hát Sophiával irkál. Nem keztem el olvasni mert így se kellet sok, hogy sírja. De milett volna ha olvasni keztem volna? Most lehet bömbölnék. Inkább csak bambultam ami rám jellemző is. De ahogy észleltem Jacob lerakta a telóját és most ölelget. Mivan vele?? Egyszer leszar most meg ölelget. Sophia mit tudott vele csinálni ilyen szempontból amit én nem? Lehet, hogy...áhh tuti nem hülyeség Jacob nem menne ilyenekbe bele. Vagy még is? Na hess inen ilyen undorító gondolatok. Most Jacobra kell koncentrálni, ígyhát muszáj volt megkérdeznem tőle egy két dolgot.
-Jacob-szoltam neki mire ő csak hümmögöt egyet.-miért voltál olyan goromba Brandonnal?-kérdeztem még mindig fekve tőle, s megfogtam a kezét, hogy ne hagyon itt mire ő is megfogta a kezem és vett egy nagy levegőt.
-Tudod-kezdett bele szomorkás hangon-milyen rossz látni azt egy fiunak, hogy a barátnője más fiuval jólérzi magát-na álljunk csak meg, most ő féltékeny Brandonra?-mármint ahogy vele nevetsz az más mint ahogy velem. Vagy ahogy mindig ölelkeztek velem meg alig ölelkezel-mondta ki a dolgokat amit egy könnycsepp is kisért ami a vállamon landolt. Én erre csak beleültem az őlébe, vele szembe a könnycseppeket amik ott folytak az arcán egy mozdulattal mind letöröltem s a szemébe néztem.
-Jacob én csak téged szeretlek-itt megálltam, vettem egy mély levegőt s folytattam-nincs okod, féltékenynek lenned Branre mivel semmi nem volt köztünk ami barátságnál több lenne, és nem is lesz. Még itt vagy melletem...még Sophia elnem csavarja a fejed-a végét alighalhatóan mondtam neki, és siker mivel nem hallota meg.
-Köszönöm-mondta mosolyogva
-Végre mosolyogsz-csókoltam meg mosolyogva. Már szinte vártam a pillanatot, hogy mikor zavarják meg a mi kis románcunkat. De most nem nem zavarták meg.
-Héé. Az emberek még élnek?-váltam ez Jacobtól ami valjuk be nehezemre esett
-Miért is??-kérdezte felhúzott szemöldökkel
-Mivel senki nem zavart meg-mondtam neki boldogan
-Áhh. Nem is baj-majd újra megcsókolt. Néha meg is harapta az ajkam amitől akaratom ellenére is halkan felnyögtem, amire ő elmosolyodott. Na bezzeg ez már tetszik neki.
-Szivem-simogatta az oldalam-mi lenne ha ma felmennénk este a Wellnes részlegbe?-mondta hatalmas de még is reménykedő mosoly kiséretében
-Minek akarsz te oda felmenni? Főleg este?-piszkálgattam a haját
-Egy kis kikapcsolódás, sose árt-kacsintott. Szóval erre megy ki a játék
-Jó ötlet. Kell néha egy kis lazítás-mondtam, s egy puszit nyomtam a szájára és bementem a fürdőbe de aztán ki is jöttem mert beugrott valami-te, azért akarsz menni a wellnes részleghez, hogy ne menjünk el a Rowland koncertre?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel
-Háááááttt..talááán-vakarta a tarkóját
-Szóval igen-forgattam meg a szemem
-De hidd el ez jobb lesz mint a koncert-mosolyodott el perverzen-Rowland koncertre meg bármikor elmehetsz vagy elmehetünk-állt fel az ágyról-kivéve ma-jött oda és egy puszit nyomott a homlokomra majd beslisszant a fürdőbe
-Hééé oda én akartam menni-dörömböltem az ajtón, mire ő kinyitotta, felső nélkül volt
-Inkább most kihagyom. Kibirom mire végzel-indultam meg az ágyhoz s leültem telózni. Dobtam egy üzit Brandonnak, hogy ma mégse tudunk menni, de majd legközelebb. Nem haragudott érte. Beszéltem anyuékkal is, Hunterrel, Markkal, még Cammel is. Eltelt az idő. És a királyfi végre végzett. Megkönnyebbűltem mikor kilépett az ajtón. Irtó cuki volt. Haja kócos ami fura de cuki, csak egy macinaci volt rajta s ment polót keresni a szekrénybe. Ezekért érdemes élni. Ilyen pillanatokat imádom. Mosolyogva néztem, hogy hogyan vacilál a polók között, muszáj volt oda mennem mert így sose végez. Kivettem a szekrényből egy szürke polóját
-Ezt kerestem-és sajnálatomra fel is vette, szerintem látszódott is a csalódotság-jobban tetszett poló nélkül?-kérdezte megint perverzen
-Talááááááán-nyújtottam el az "á" betűt mire ő csak megpuszilta a szám, erre én játszottam mint aki bedurcizott.
-jaaaj te nőszemély-sóhajtott, s felkapott és megcsokolt.
-ki lettél engesztelve?-kérdezte mosolyogva, a keze pedig lejebb csúszva a popómra. A kezem pedig a hajába landolt
-lehet....-csokoltam meg most én. Mire ő elmosolyodott de egy percig se gondolkodott egyből visszacsókolt. Ez a csók most másabb volt mint a többi...hogy is mondjam??? Vadabb talán. Igen ez a lejobb szó rá vadabb.
🙈Végre kész!!🙈