Alkonyat: Utódok

Vándor

Túl gyorsan érkeztem meg Forks városába. Az utat két napra terveztem. Nos, itt vagyok. Úgy hallottam, hogy ez egy viszonylag nyugalmas hely vámpíroknak. Ritkán süt a nap és bőséges a táplálék... Felhangosítom a zenét az autóban, mikor begördülök a benzinkútra. Amilyen gyorsan csak tudok megtankolok és veszek jópár doboznyi mentolos rágót.
Továbbhajtok az úton. Az első lehetőségnél lekanyarodok az erdő felé. Behajtok a fák közé. Sóhajtok amikor hátradöntöm az ülést. Otthon édes otthon... Előszedem a város térképét. Már bejelöltem előre a létfontosságú helyeket. Kórház, iskola, bank, könyvesbolt... Nagyjából ezek. 18 évesen haraptak meg. De erről utálok beszélni... Nagyjából mindenről utálok beszélni ami a vámpírsághoz köthető. Utálom, hogy vért kell innom, utálom hogy nem alhatok és egyenesen győlölöm, hogy csilogok villogok a napfényben.
Előveszem az egyik könyvemet a sok közül és olvasni kezdem. A könyv arabul van és a vámpírokról szól. Azt a 40 évet amit eddig vámpírként töltöttem két dologra használtam. Először is utaztam. Mindenfelé a világban és amerre jártam arra megtanultam a nyelvet is. Már emberként is szívtam magamba a tudást. Ez valahogy felerősödött bennem. Ez is felerősödött..
Az első év nehéz volt. Elhagyni a szüleimet, látni ahogy szenvednek az eltűnésem miatt...  De utána sikerült elszakadnom tőlük. Legközelebb már csak a temetésükre tértem vissza.
Egy ideig (nagyjából húsz évig) éltem egy nagyobb vámpír közösségnél. Antoannál. Látta bennem a lehetőséget. Bennem és az alakomban... de ez már egy teljesen más sztori.
Tehát ezt az ősrégi könyvet olvasgatva hallgatom az eső kopogását a szélvédőn. Az erdőben kellemes sötét derengés uralkodik. Friss fű és moha illata árad be hozzám. Nagyot szippantok és hagyom, hogy benne maradjon az orromban ez a finom, friss illat. Becsukom a könyvet és egy pillanatig csak élvezem ezt. Azt illatokat, az erdőt, a nyugalmat. Mindent.
Holnap pedig szembenézek az iskolával. Antoan figyelmeztetett. Ha tovább akarok maradni egy helyen iskolába kell járnom. Egy új személyi mellé ilyen és efféle tanácsokat kaptam tőle.
Tovább olvasom a könyvet amíg az este le nem száll...

•••

Hajnalban hagytam abba az olvasást. Mivel a könyv végére értem. Párat pislogok. Inkább megszokásból mint kényszerből. Érdekes volt a könyv. Olyan dolgokat felytegetett amelyek akár arra is utalhatnak, hogy írója komolyabb kapcsolatba is került már vámpírokkal. Felülök. Ideje elindulnom. Visszahúzom az ülést és kihajtok az erdőből. Egy nagyobb bevásárlóközpontot veszek célba. A ruháim ugyanis... Hogy is fogalmazzak nem egy kisvárosi lány benyomását keltik. A boltok csak 10-kor nyitnak így van még egy kis időm körbejárni a várost. Elhaladok az iskola előtt. A főutcán van. És lerí róla, hogy egy a világ szélére eldugott kisváros gimnáziuma. De megéri. Kapcsolatokat akartam. Emberi kapcsolatokat. Hacsak pár évre is... Ígyhát mosolyogva tekintek leendő iskolám felé.
Egy ideig még kocsikázok a városban aztán visszatérek a bevásárlóközponthoz. A parkolóban már áll pár autó. Lehajtom a tükröt és belepillantok... Basszus!!! Mint egy őrült kotorászni kezdek a táskámban. Meg is találom... Hála az égnek... A kontaktlencséim. Ha nem teszem be őket halálra fogok rémiszteni mindenkit a szemeimmel. A vörös szemeimmel. Gyorsan berakom őket majd fellélegezek. Zöld. Mostmár zöld. Három óránként cserélnem kell őket. A testem kilöki, vagy felszívja, vagy tudomisén. A lényeg hogy három óránként eltűnnek a szememről, szóval gyakran kell cserélnem. De van utánpótlásom. Dobozszámra. És ha az is elfogyna akkor küldenek még. Enyém a cég. Gondoltam így könnyebb lesz. Valahol el kell kezdeni. Nem vagyok gazdag. De a cég nem is termel veszteséget és addig minden rendben is van.
Beletúrok a hajamba. Indulás. Kiszállok az autóból és próbálom a lehető leglassabb járásommal megközelíteni. Könnyebben megy mint gondoltam. Elmosolyodok ezen. Most, ha csak pár óráig is de tiniként, miket is beszélek, fiatal felnőttként fogok vásárolgatni. Nem pedig úgy ahogy egy 58 éves nő tenné. Jót nevettek magamban ezen. Ha a velem szembe jövő idős bácsi tudná, hogy a szembe jövő 172cm-es lány igazából mennyi idős biztos leesne az álla és megdícsérne, hogy milyen jól tartom magamat... Ezen jót nevetek magamban.
Bemegyek az első üzletbe ami útba esik. A kicsit duci eladónő durcásan néz rám. Elkezdek nézelődni. Egy piros garbós pulcsi megakad a szemem. Kikeresem a méretemet és megyek tovább. Egy szakadt farmert és egy fekete kapucnis pulcsit is magammal viszek a próbafülkébe. Behúzom a függönyt és szembefordulok a tükörrel. Kulcscsontig érő hollófekete hajam nagyon elüt hófehér bőrömtől. A vörös ajkaimról már ne is beszéljünk. Tiszta Hófehérke vagyok. Csak halálos. Ja! És vért ivó. Inkább el is fordulok és felveszem a ruhákat amiket behoztam. A nadrágból elég a kisebb méret, de egyébként mindent eltaláltam. A piros garbó annyira jól áll, hogy azt soha nem vehetem fel emberek közé. A fekete pulcsi unalmas és egyhangú. Egyszóval tökéletes. Igyekszem nem foglalkozni a pultosnő gyűlölködő arcával amikor fizetek.
A következő boltban pólókat veszek és még pár inget. Egy fekete farmer is jól jön majd így egy olyat is beszereztem. Már épp kifelé tartottam, mikor eszembe jutott valami. Visszamegyek a felső szintre. Nem tudom bemenjek-e. Miért is ne? Úgyse számít. Amikor még a családommal éltem, és anyámmal vásároltunk... Mindig a használt ruha boltot céloztuk meg. Azonban volt valami amire anyám nem sajnálta a drága pénzt. És az a fehérnemű. Azt mondogatta mindig, hogy amit az emberek nem látnak az legyen rajtam mindig a legdrágább. A leg minőségibb. Anyám emlékére. Mosolyodok el. Miután innen is egy nagyobb csomaggal lépek ki, megcélozom a kijáratot. Mára már eleget költöttem. És még könyvesboltban nem is voltam...
Még a parkolóban levágom az árcimkéket és szépen behajtogatok mindent a csomagtér egyik "ruhásszekrénynek" kinevezett ládájába. Az autót még Antoantól kaptam búcsú ajándék gyanánt. Egy hatalmas fekete Volvo terepjáró. Teljesen tökéletes egy olyan vándornak mint én.
Kicserélem a kontaktlencséimet és elindítom a kocsit. Itt az ideje becsekkolnom az iskolába. Vagy hogy is hívják ezt? Bejelentkezés? Már korábban e-mailben mindent lebeszéltünk. Akarom mondani a "nevelő anyukámmal" mindent lebeszéltek. Megállok az iskola parkolójában. Mivel vasárnap van így egy autó sincs itt. Csak a titkárság előtt áll egy zöld robogó.
Belépek. Egy apró csengettyű ideges hangjával jelzi, hogy valaki érkezett. A titkárnő rám sandít vastag szeművege mögül.

- Lorelin Dawn? Foglaljon helyet!