A bevallás

683 42 7
                                    

Azt hiszem holnap mindent el kell neki mondanom, mert ha nem én mondom el, Jisoo lesz, és az roszabb.

Jennie szemszöge:
Reggel elég furán ébredtem. A lábam Lisa lábával összegabajodva, a kezem a derekát karolja és a mellkasán fekszem. Óvatosan elvettem a kezem és a fejem. A lábamat óvatosan kihúztam Lisáé alól. Igaz még csak 5 óra volt de ma van az 1 tanítási nap és kíváncsi voltam hogy milyen oszt. társaim vannak Lisan és Rosen kívül.

-Korai vagy.- nyöszörögte Lisa a cuki rekettes reggeli hangján.

-Bocsi felkeltettelek?- néztem szép barna szemeibe. De egy valamit nem értek. Tegnap amikor elment.. Hova mehetett.

-Igen.. Ezért feküdj ide vissza kicsit.- tapicskolta meg az ágyat mellette.

-Rendben de csak egy kicsit mert az 1 tanítasi nap nem akarok elkésni.- beszéltem halkan hogy a szülei meg ne haljanak mert nagyon vékonyak a falak. Bekúsztam a takaró alá vissza és Lisat átkaroltam. Gondoltam ha tegnap is megtettem akkor az ma sem fogja zavarni. Egyik keze a fejem alatt a másikkal meg az arcomat simogatja és birizgálja a hajam. Jó érzés volt valakit ennyi év után magam mellett tudni. Végül ő szakitotta meg a csendet.

-Fegyelj.. Mondanom kell valamit.- nézett rám agódó tekintettel. Csak bólintottam és folytatta. -Tegnap este igazából Jisoohoz mentem és... - nem engedtem neki végigmondani beleszóltam mondatába.

-Hogy hova mentél?!!!!.. Megőrültél?!!!. Meg is ölhetett volna...- húztam fel a hangom mérgesre amikor halkan beszéltem.

-Had mondjam végig. Halgass meg.. Szóval azért mentem oda hogy elintézzem az a képet és hát sikerült szóval jah... Ennyi..

-Csak értem ... Te nem vagy normális.
Nem esett bajod?! Jól vagy.?!!- agodalmaskodtam. Felültem a lábamra és úgy fürkésztük egymás szép barna szemeit. Már hajolt közelebb amikor megszólalt a telefonja Lisanak. Megmentett a telefon. Igazából örültem neki hogy nem történt semmi. De valahogy a másik énem meg sajnálja...
Elhúztam gyorsan a fejem, ki pattantam az ágyból. Elmentem a fürdőbe rendbe rakni magam. Nem hordok smiket. Ahogy Lisa sem. Ő is abban hisz hogy a természetes szépségek a legjobbak. Végül felöltöztem és már a saját szobámba mentem. A felkelő nap fénye bevilágította a szobát. Olyan szép. Ámultam el. Kiléptem az erkély ajtón és megcsapott a meleg levegő és a tenger illata. Leültem a kint lévő asztalhoz elővettem a könyvem és olvasni kezdtem. Annyira belemerültem hogy majdnem elfelejtettem hogy ma suli van. Meg néztem az időt és már 7:00 mutatott az óra. Gyorsan feltápászkodtam és füzeteim beraktam a táskámba. Nincsenek könyveim. Azt még nem kaptam. Lisa törtetett be az ajtón hogy azonnal indulnunk kell. Kicsit megugorva az ijetségtől felálltam a székből és elindultam felé. Kicsit kicsípte magát. Magassarkúba hozzá tapadó póló és ugyan ilyen nadrág. És még smink is van a fején. Ezek szerint mégsem olyan mint gondoltam. Ameddig én rajta legeltettem a szemem tőle csak egy trehány végignézést kaptam. Fekete lenge ing egy hozzámfeszülő fekete farmer és sportcipő. Megfogta a csuklóm és nagyon gyorsan elkezdett lefelé húzni.
Megláttam az anyját aki csak egy mosolyal díjazta. Nem is kérdez semmit?!..

BLACKPINK (lányxlány)Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang