BLACKPINK (lányxlány)

Talán bevallottam érzéseim?

 Ezek barátok lennének? Nem is tudtam hogy beszélnek.

-Jennie bámulsz!!- Szólalt meg hirtelen Lisa. Gondolkodásomból kiábrándulva rájöttem hogy elsőre az életben féltékeny voltam.

-Csak amilyen könyvet olvasni akarok az mögötted van.- tereltem a figyelmetlenségemet. Igazából nem érdekelt a könyv. Csakis ő érdekelt és hogy hogy van de nem lehettem feltűnő.

Csak bámult rám, pislogott párat majd arrébb csúszott a polc oldalánál. Végignéztem gyors a könyveket amiknek eddig nekidőlt. Ki is választottam a megfelelőt. Elvettem és megfordulva bólintottam neki és leültem egy asztalhoz.

-Beszélnünk kell- zavart meg olvasásban Lisa és ült mellém.

-Rendben mit szeretnél?- tudtam mit akarhat de nem voltam benne biztos.

-Rólunk,kettőnkről.- pillantott ajkaimra mondata közben.

-Ide figyelj nincs olyan hogy kettőnkről, olyan van hogy te és én. Nem tudsz rólam semmit, nem ismersz. És nem lehetsz szerelmes belém.- mondtam monológomat.

-Miért?- nézett érdekesen

-Mert én sem szeretlek- mondtam érzéstelen kifejezéssel.

-Ennél nagyobb hazugságot nem halottam még de azt meg kell hagyni majdnem sikerült hogy elhiggyem- szólt közbe Rose. -Figyelj Jennie én szeretlek mint testvérem de tényleg. Nem nézem végig ahogy csak egy ember miatt nem vallod be hogy beleszerettél egy lányba. Egy csodálatos szerethető szépségbe aki ő is téged akar.-

-Így igaz tényleg beleszerettem de NEM.. LEHETÜNK.. EGYÜTT.- szótagoltam a szavakat érthetően artikulálva. Felálltam a székből adtam puszit Lisa arcára majd kisétáltam. Mármint csak akartam. Mert ekkor egy előre nem látott dolog történt egy félős aranyos kislánytól.
Ez a Lisa nevű ártatlan drága, aranyos, híres kislány nem engedett elmenni. Megfogta a kezemet és hirtelen visszarántva megcsókolt.Be kell vallanom jó volt újra az puha ajkait éreznem istenien puha és finom volt de akkor nem lehetünk együtt így el akartam tolni ami sikerült is. A kezébe adtam egy papírt ami egy fogadalom volt a munkával kapcsolatban amiben az állt hogy nem érezhetek semmit egy áldozat iránt. Rosé elvette és összetépte.

-Jennie, Lisa nem egy áldozat.- mondta

-Pont ez a baj- bonyolítottam

- Mi? Nem értem!- nézett Lisa rám azzal  a gyönyörű szemeivel.

-Ez nem az én bajom. Sajnálon Lisa nem lehetünk együtt.- mondom érzéstelen arckifejezéssel.

-Az istenért Jennie felejtsd már el legalább 1 percre a munkát és gondolj a jövődre, az életedre.- akaratoskodott Rose.

- Nekem ez az életem, a munka. Ennek szenteltem a szar életem. Ha valaki közel kerül hozzám sérül és lehet hogy én is bántom. Plussz ha nem jöttetek volna rá kurvára rákos vagyok és bármikor újra előjöhet és akkor már utánna pár napom, hetem de lehet hogy hónapom van hátra. Lisa nem egy áldozat ami rosszabb mert a főnök lánya. - ennyi volt kiengedtem az érzéseimet. Rose csak mosolygott rám majd elment. Lisaval ott maradtunk. Csak nézett rám és nem szólt semmit gondolom sok volt neki egyszerre ez. Majd hirtelen megszólalt.