BLACKPINK (lányxlány)

Talán soha többé nem leszek.

Mosdóban:

-Mit képzelsz magadról.?!!! Csak úgy otthagyasz reggel és mintha misem történt volna?- üvöltött rám.

Bejött Lisa is és elkezdtek üvölteni egymással.

-Jennie az én testvérem és szeretném ha leszállnál róla.- mondta Lisa felháborodva.

-Ide figyelj Lisa amikor volt egy pasim te elvetted tőlem. Mindíg rád tapadt mindenki. És.. És amikor jön az életembe egy személy akit szeretek és megért engem te elűzöd.- fakadt ki könnyei a szeméből Jisoonak

Amikor Lisaval egymásnak ugrottak. Jól harcoltak, nem az a cica harc volt ahol tépik egymás haját hanem a rendes földhöz vágós. Meglepődtem rajta.

-Már mindegy. Úgyis elmegyek- nyögtem ki. Oda adtam a kezükbe 2 eltérő karkötőt. -Ne felejtsetek el.- majd kifutottam az iskolából. Haza siettem összepakoltam a cuccaimat én vissza mentem a kiképző épületbe. A szobámba letettem cuccaim és lőgyakorlatra mentem. Le kellett vezetnem a feszültséget és a fájdalmat hogy otthagytam egy személyt akibe lehet hogy beleszerettem. Mindig profi voltam a lövészetben. 2 a fejbe 2 a szívbe és 2 a két lábába. Rose tapsolva jött oda.

-Ügyes ügyes nagyon ügyes. Véget ért a munkád?!- nevetett.

-Igen, vége de ma még vissza kell mennem 1x.
Mond Rose mióta dolgozunk együtt?-

-Több mint 12 éve. Miért?-

-Hányszor buktunk le eddig?!-

-Egyszer sem.-

-Van egy ötletem ma menjünk bulizni.-

-Ahhjjj.. Jennie hogy én mennyire imádlak. Menjünk!!! De elötte fegyver verseny.?- nézett rám huncut mosollyal.

-Úgyis én nyerek.- nevettem fel hangosan.

3 - 2 - 1 elő a fegyvert és lövés.

Persze ki más nyerhetett volna ha nem én!.

-Még gyakorolnod kell.- mosolyogtam rá. Visszamentem a szobámba és úgy döntöttem pihenek egyet.

Lisa szemszöge:

Mit jelentsen ez?! Hogy értette azt hogy elmegy? Nem értem. Nem engedhetem el. Ő az enyém. Miután ott hagyott minket a mosdóban, megegyeztünk Jisooval hogy barátok lehetnek de ha hozzá mer nyúlni én csonkítom meg a kezét.

A suliba egész végig csak Jennien járt az eszembe. A rajongóimnak nem táncoltam sem énekeltem. Semmi. Úgy éreztem hogy meg kell halnom.
Elindultam hazafelé. A riporterek fényképeket készítettek, már nagyon unom őket. Ahogy láttam pár az új karkötőmet is lefényképezte. Sosem fogom levenni.

Otthon:
Benyitottam a lakásba.

-Szasztok megjöttemmm!!!- üvöltöttem.

Sehol senki. Jennie tényleg elment.? Nem mehetett el, az nem lehet. Ahogy a lábam bírta felfutottam a szobájába. A cuccai eltűntek. Kényszerítették nem hiszem hogy magától elmenne. Lerogytam és csak kidőlt belőlem a sírás. Már vagy 30 perce fojtak a könnyeim mondhatni kis tócsát teremtettem itt magam köré.
Majd hirtelen egy meleg kezet éreztem ami átölelt hátulról. Becsuktam a szemem és megfordulva hozzábújtam. Tudtam hogy Jennie az. A sajátos illata olyan kellemes volt. Mintha álmodnék.