Star Wars: The light of the First Order ( Az Első Rend fénye)

16. Fejezet

Ahogy Ann jobban körülnézett észrevette a feléjük közeledő édesanyját. Leia amint elérte a hajót megállt, és végignézett rajtuk: a családján.  

Ann elgondolkozott, vajon mit láthat... A férjét, a fiát, akit sok-sok éve nem látott, és Annt, akiről nem is biztos, hogy tudja ki, hisz olyan rég nem látta őt...

- Kisfiam – suttogta könnyes szemmel, és szorosan átölelte Bent. – Úgy hiányoztál.

- Sajnálom Anya – suttogta Ben. – Mindent sajnálok.

- Úgy örülök, hogy hazajöttél – szipogta.

- Han – nézett a férfira. – Köszönöm. Köszönöm, hogy hazahoztad.

A férfi átölelte őt.

- Nem csak Bent hoztam haza – pillantott Ann felé sokatmondóan.

Leia felemelte a fejét, és a lányára nézett. Sokáig álltak ott csöndben, egymás szemébe nézve, míg a nő közelebb lépett, és megölelte a lányt.

- Ann – suttogta. – Ez... ez hogy lehetséges?

A lány már válaszra nyitotta a száját, mikor egy ismerős hang szólalt meg mellettük.

- Jaj, teremtőm, Han Solo, visszatért! Tudtam én, R2, mondtam neked, hogy vissza fog érni! És nézd, kit hozott magával!

C-3PO Bent kezdte méregetni, miközben kezével össze-vissza csapkodott.

- Hát nem nagyszerű, R2? Menjünk, szóljunk BB8-nek, ő is biztos értékelné. Gyerünk... Ó, már nem is kell, látod, itt is jön!

Ann követte 3PO tekintetét, és ő is megpillantotta a kis narancssárga fehér droidot, aki feléjük száguldozott, miközben valamit izgatottan csipogott. De Annt ebben a pillanatban ez nem nagyon tudta érdekelni, ugyan is BB8 mögött futva megjelent Poe is. Az ellenállás narancssárga fehér ruhája volt rajta, haja össze-vissza állt, szeme kimerültségtől és izgalomtól csillogott. Ő is észrevette az őt bámuló lányt, lelassított, és csak nézték egymást, csöndben. Ann legszívesebben odarohant volna hozzá, átölelte volna, megbizonyosodott volna róla, hogy ez a pillanat megtörtént, és nem képzelődik, hiszen ez előtt rengetegszer elképzelte már milyen lesz, mikor újra találkoznak. Viszont tudta, hogy uralmat kell gyakorolnia, nem mehet oda most így egy szó nélkül mindenki előtt.

- Organa tábornok – köszörülte meg a torkát Poe, és elszakítva tekintetét Annről Leiára nézett. – Greg mondta, hogy hívatott.

- Igen, igen – bólogatott az említett, még mindig kisebb sokk hatása alatt.

- De ha zavarok, megkereshetem később – ajánlotta fel Poe végig nézve a társaságon.

- Nem – rázta meg a fejét a tábornok. – Mehetünk is, csak néhány kérdésem lenne – mondta, majd elindult az épületek felé.

Poe egy pillanatra újra Annre nézett, majd végül követte Leiát. A lány lefagyva állt talán percekig, mire végül apjára nézett kérdő tekintettel, üzenve, hogy „Most itt fogunk állni, vagy mi?".
A férfi vette a lapot, és gyerekei felé fordult.

- Gondolom, fáradtak vagytok, keresek nektek egy-egy szobát, utána meg majd ehetünk valamit.

Ann bólintott, majd Bennel együtt megindultak apjuk után. Han bevezette őket egy épületbe, majd elindult a folyosókon. Egyszer-kétszer megállt beszélni valakivel, de Ann nem nagyon figyelt, mivel azzal volt elfoglalva, hogy megjegyezze a visszavezető utat, ugyanis nagyon jól tudta, hogy az sosem árt, ha tud tájékozódni egy tök idegen helyen.