Star Wars: The light of the First Order ( Az Első Rend fénye)

21.Fejezet

Mikor felébredt, puha ágyban feküdt. Ahogy kinyitotta a szemeit elvakította a világosság, és ahogy felült minden porcikájába fájdalom nyilallt.

- Mi a franc történt? – suttogta maga elé.

Lassan összerakta magában a történetet, hogy hogyan győzték le Snoke-ot. Ahogy gondolkozott, egyre több részlet ugrott be az agyába. Végül eljutott utolsó emlékéhez...

- Apa, Ben! – kiáltott fel. Annak ellenére, hogy érezte, hogy mindketten életben vannak, nagyon aggódott.

Lassan felállt az ágyról. Nagy levegőt véve elbotorkált az ajtóig, majd kilépett az üres folyosóra. Már épp elindult volna az egyik irányba, mikor lábdobogást hallott. Oda kapta a fejét, és Reyt pillantotta meg, ahogy felé közeledik.

- Rey! – kiáltott rá.

- Neked nem kéne pihenned? – húzta fel a szemöldökét a lány.

- Mi van apámmal? És Bennel?

- Apád és a bátyád jól vannak... Bár még egyikőjük sem ébredt fel.

- És... mi is történt pontosan? – kérdezte.

- Hát... tulajdonképp én is ezt akartam volna kérdezni tőled.

- Kezd te – mosolyodott el Ann.

- Rendben, üljünk le – bólintott Rey.

Visszamentek a szobába, és mindketten leültek az ágyra.

- Eltereltük a figyelmet, minden úgy ment, mint terveztük – kezdte Rey. – Tudod, robbantgattunk egy-kettőt. Aztán éreztem valamit... az erővel. Luke is érezte. Nem tudom megmagyarázni, hogy pontosan mi volt az, de a lényeg, hogy akkor elindultunk megkeresni titeket. Mindhárman ájultan feküdtetek a teremben, elvittünk titeket a hajóra, aztán pedig felrobbantottuk a bázist, és visszajöttünk.

- Ez pontosan... mennyi ideje volt? – kezdett el gondolkozni Ann.

- Két napja – mondta Rey. – De most te jössz, hogy pusztítottátok el őt.

Ann felsóhajtott, majd mesélni kezdett, elmondta Reynek az egészet az elejétől a végéig.

- Hű – motyogta végül a lány. – Akkor azt hiszem kemény dolgotok volt – Ann csak bólintott. – Gyere, keressük meg anyukádat – ajánlotta fel végül.

Ann egyből felugrott – ami nem volt túl jó ötlet -, és elindultak megkeresni Leiát. Végül egy admirálissal beszélgetve találták meg, de mikor meglátta őket egyből odasietett, és megölelte Annt.

- Ann, kislányom, jól vagy? Mi történt? – nézett végig rajta aggodalmaskodva.

Ann újra elmesélte az egész történetet, amit Leia idegesen hallgatott végig. Végül, mikor a lány befejezte a mesélést, egy droid zavarta meg őket.

- Elnézést, tábornok, de a fia felébredt – mondta.

Ann boldogan ugrott fel – ami nem volt jó ötlet, fájó testrészeit figyelembe véve. Leia is hasonlóan tett – bár ő nem ugrott, csak felállt, mint a normális emberek. Mindketten követték a droidot, aki egy szobába vezette őket. A helyiség közepén, az ágyon Ben ült. Ann egyből odarohant hozzá, és a nyakába ugrott – ismét: ez nem nagyon volt jó ötlet.

- Ben, jól vagy? – nézett rá aggódva.

- Ühüm – bólintott testvére kissé kómás fejjel. – És te? Apa?

- Én jól vagyok... és ő is...

- Ben – ölelte át őt Leia is. – Úgy aggódtam értetek. Apátok jól van, bár még nem ébredt fel.