Star Wars: The light of the First Order ( Az Első Rend fénye)

17. Fejezet

A vacsora első fele csendesen telt... Mármint túl csendesen. Néma csöndben. Bár a kaja nagyon jó volt, Ann tíz perc után úgy érezte, hogy ha valaki nem töri meg a kínos csöndet, tényleg meg fog bolondulni. Mert amíg senki sem beszélt, addig nem tudott mást tenni, csak gondolkozni. Viszont, akárhogy is erőltette, a gondolatai nem maradtak a vacsoránál, hanem szépen elsiklottak a szülei, ál-szülei, vagy épp Poe felé. De a csendet senki sem törte meg, mindenki némán evett. Ben Ann mellett ült, a tányérjába bámult, és csak néha-néha pillantott fel a szüleire. Velük szemben ült Han és Leia, akik csak egy pár falatot ettek, amúgy őket figyelték, ami szintén egy olyan tényező volt, ami Annt az őrületbe kergette. Sejtette persze ő is, hogy ez nem fog ilyen egyszerűen menni, de azért azt nem hitte volna, hogy az este ilyen kínos lesz. Azt akarta, ahogy Bennek is mondta, hogy az este legyen teljesen normális, mint egy átlagos családi vacsora.

Végül Leia bizonyult a megmentőjének, aki, valószínűleg lányához hasonlóan megunta a csendet, és beszélgetést kezdeményezett.

- Szóval... Ann, hogy lehetséges, hogy életben vagy? – nézett rá értetlenül. Nem a legjobb beszédtéma, de jobb, mint a semmi...

- Hát... Igazából a Földön éltem, amíg Ben meg nem talált – próbálta elmagyarázni. – Mikor megtámadtak minket engem sikerült levinniük oda, és odaadni valami családnak. És te? – fordult apja felé most ő kérdő tekintettel. – Azt hittem, meghaltál.

- Tulajdonképp tényleg meghaltam – magyarázkodott most ő, mire Ann csak értetlenül felvonta a szemöldökét. – Tudod, ez egy nagyon hosszú történet... és igazából én se nagyon tudom, hogy mi van.

- A lényeg az, – vette át a szót Leia – hogy vissza lehet hozni embereket az életbe. Csak egy algoritmus. Viszont elég nehéz használni, szóval sajnos nem nagyon tudjuk sok emberen alkalmazni.

- Viszont kérdezz nyugodtan, Ann, nem tudom Ben mennyit mondott neked, de bármit tudni akarsz erről a világról, csak mondd!

- Tud mindent – mosolyodott el Ben, először megszólalva a vacsora alatt.

- Ja, tudok mindent – bólogatott a lány elképzelve mi mindenről tud a filmek által.

- Ben sokat mesélt? – kérdezte Leia.

- Nem – nevetett fel Ann. – Nem volt rá szükség, magamtól is tudtam. Van a Földön egy film, ami rólatok készült.

- Hogy mi? – köhögött Han, miután félre nyelte a szájában lévő falatot. – Ezt meg hogy érted?

- Kamerákat rejtenek el, és videóznak minket. Aztán meg kiadják a közönségnek – magyarázta Ben. Nem tudtátok?

Hát, Ann testvére minden értetlenkedése ellenére is úgy gondolta, hogy nem tudták.

- És te láttad ezeket a filmeket? – kérdezte Leia.

- Persze – vigyorgott Ann. – Még szép!

- És honnan tudod, hogy azok tényleg mi vagyunk? – értetlenkedett Han.

- Egyértelmű, azt hittem mindenki tudja – értetlenkedett Ben.

- Na jó – bólintott Leia komolyan. – Szóval a Földön élő emberek mind mindent tudnak rólunk? Bármikor megtámadhatnak minket, mert tudják az összes titkunkat?

- Ilyen irányból nézve, igen. De a földi emberek még nem rendelkeznek olyan technológiával, amivel el tudnának jutni ide... legalább is én nem tudok róla.

- Miért, mikor játszódik az utolsó ilyen film? – kíváncsiskodott Han.

- Hát, Rey elmegy Lukehoz, elvileg innen kéne folytatódnia, de a többit nem tudom.

- Az már vagy másfél éve történt – magyarázta Leia. – És gondolod lesz még?

- Én azt tapasztaltam, hogy a Star Wars soha nem ér véget – nevetett a lány.

- Star Wars? – húzta össze a szemöldökét Han.

- Aha, ez a címe. Az eredeti három rész vége után 15 évvel kijött egy három részes előzmény trilógia, majd újabb tíz évvel annak a vége után elkezdődött egy újabb trilógia – magyarázta Ann.

- És pontosan miről is szólnak – kíváncsiskodott Ben.

- Hát az eredeti trilógia Lukeról, meg Darth Vaderről szól, meg ugye persze ti is benne vagytok – biccentett szülei felé. – Az előzmények Anakin Skywalkerről szólnak, az utolsó rész, az Ébredő Erő pedig Reyről.

- És én sokat szerepelek benne – dőlt előre Han, mire Leia csak a szemét forgatta.

- Az eredeti háromban igen, meg az utolsóban is – nevetett a lány. – Meg elvileg terveznek még csinálni egy Han Solo filmet is, kár hogy már nem a Földön élek, és nem láthatom – merengett.

- Saját film? Nem rossz – vigyorgott a férfi.

A vacsora hátralévő részében már oldott hangulatban beszélgettek hol a Star Wars filmekről, hol pedig más-más témákról. Mikor befejezték a desszertet is, és már mind hulla fáradtak voltak, a két testvér felállt az asztaltól, és elköszöntek édesanyjuktól. Han elkísérte őket a szobájukhoz, majd mikor tőle is elköszöntek, és Ann Bent is megölelte, mindketten a szobájukba mentek. Amíg ettek, Leia beküldött egy-két fontos dolgot - mint ruhák, fogkefe, meg hasonlók - a szobába. Ann fáradtan ült be a fürdőkádba, és egész addig élvezte a habos vizet, míg az ki nem hűlt, Ekkor kimászott belőle, felvett egy pizsamát, megmosta a fogát, majd befeküdt az ágyába. Fáradtsága ellenére sem tudott elaludni, így inkább úgy döntött, szív egy kis friss levegőt. Magára terítette fekete bőrdzsekijét, fegyvereit a biztonság kedvéért elrakta, majd elindult a kijárat felé. Még jó, hogy megjegyezte az utat (nagyjából), így csak kétszer tévedt el, mire ki ért a szabad ég alá. Leült a lépcsőre, hátát az épület hűvös falának támasztotta, és nézni kezdte az égen a csillagokat és a bolygókat. A környék csendes volt, senki nem járt ilyenkor errefelé, így mikor lábdobogásokat hallott maga mellől ijedten ugrott fel. Ahogy viszont arra fordult, rájött, hogy nincs semmi félnivalója.

- Szia – köszönt rá mosolyogva Poe.