Star Wars: The light of the First Order ( Az Első Rend fénye)

2.fejezet

Másnap reggel nyolc órakor ébredt fel. Kikelt a puha ágyból, megmosakodott, és felöltözött. Kilépett a szobából, de nem tudta, merre kell mennie. Tulajdonképpen azt sem tudta, hova is akar menni. Elsősorban Bent akarta megkeresni, ő ugyanis biztos tudta, hova kéne mennie. Úgy egy órán keresztül bolyongott a szürke és ugyanolyan folyosókon és termeken keresztül, míg meg nem látott két rohamosztagost.

- Hé, ti ott! – szólította meg őket. – Hol van Be... Kylo Ren?

- Gyere utánam – mondta az egyikük, majd elindult. Ann követte őt.

Öt perc múlva egy ajtóhoz értek. A rohamosztagos rá mutatott, majd visszafordult, és elment.

Ann egy gombnyomással kinyitotta az ajtót. A szoba ahova belépett sötét volt, és ijesztő. Ben ott ült a helyiség közepén, de amint testvére belépett, egyből felpattant. Előtte egy kis emelvényen egy szénné égett maszk volt: Darth Vader maszkja.

- Jó reggelt – köszönt Ben mosolyogva. – Idetaláltál?

- Hát elég nehezen. Itt minden olyan bonyolult. Nincs valami kaja?

- Gyere – intett a férfi, majd elindult kifelé.

Pár perc múlva elérték az étkezőt, ahol épp egy csomó ember reggelizett, de mind tiszteletteljesen felállt vezérük váratlan érkezésére. Kylo Ren testvérével együtt végigsétált az asztalok között, majd mindketten beléptek a konyhába, és leültek egy asztalhoz.

- Ez olyan VIP hely? – kérdezte Ann.

- VIP? Az meg mi?

- Nem fontos. Inkább együnk!

- Parancsolj – mutatott egy adag ételre Ben, amik az asztal melletti pultra voltak kirakva.

Volt ott minden, ami csak kellett egy bőséges reggelihez.

Miután megreggeliztek, Ben szólalt meg.

- Na, Ann mit akarsz csinálni? Tanítsalak meg bánni az Erővel, vagy űrhajót vezetni?

- Vagy mindkettőt!

- Rendben, gyere.

Elmentek egy nagy terembe, ahol Ben két fénykardot szedett elő, egy pisztolyt, és egy fekete övet.

- Rakd fel ezt az övet! – a lány engedelmeskedett. – Rakd bele ezt a pisztolyt. – Odaadta a fegyvert, és a húga elrakta azt. – És itt ez a kard.

Ann átvette a kardot, kinyitotta és megsuhintotta. A fegyver nem piros volt, mint a sötét oldalon általában, hanem fényes fekete.

- Ez nagyon szép Ben – ámuldozott.

- Örülök, hogy tetszik. Próbáljuk ki! – Kinyitotta saját háromágú kardját is.

Ann egy pillanatra hátra hőkölt, aztán bátrabban felemelte kardját, és támadott. Ben persze könnyű szerrel kivédte a támadást. És ez így ment két percen keresztül.

- Ez így nem jó – jelentette ki végül a lány. – Ez a fegyver nem támadásra való! Ez egy békés fegyver. A jedik fegyvere.

- Felteszem, a rólunk szóló film a jedik szemszögében játszódik. – morogta gúnyosan Ben.

Ann csak most jött rá mi a különbség a sötét és a világos oldal között. És Ben a sötét oldalhoz tartozott.

Leült a földre, és oda hívta maga mellé testvérét is.

- Figyelj Ben. Te is jedi voltál – kezdte.

- Nem vagyok az. Soha nem is voltam.

- De az lehetsz.

- Tévedsz.

- Nem tévedek. Te jó ember vagy Ben. Te is tudod. Snoke csak kihasznál az erőd miatt. Ha megkapott mindent, amit akar, eltipor. Tudod, hogy így van.

- Mintha már hallottam volna ezt – mondta sötéten Ben, majd neki hajtotta a fejét a falnak, és sírni kezdett.

- Apád szeret téged. Bármit is tettél, ő mindig szeretni fog.

- Megöltem őt – suttogta elhaló hangon.

- Öld meg Snoke – ot. Képes vagy rá Ben. És tudod, hogy ez a helyes út. Aztán menj haza.

- Túl késő.

- Nem az. Sosincs késő az igazsághoz.

- Kérlek Ann ne csináld! Inkább menjünk űrhajót vezetni.

Ann felállt, és bólintott. Tudta, hogy el kell fogadnia a sötét oldalt. Ha a saját apjának nem sikerült meggyőznie Bent neki sem fog.

Odamentek egy tie vadászgéphez, és Ann beült a pilótafülkébe. Ben elmagyarázta az alapvető gombokat, majd beült a gép másik oldalába.

- Nos, rendben van. Gyerünk Ann. Szálljunk fel.

A lány bizonytalanul beindította a gépet majd felszállt vele. Egyfolytában követte testvére utasításait, míg végül sikerült kijutniuk az űrbe.

Fantasztikus látvány volt. Nagy feketeség tárult Ann szeme elé. Az űr sötétjében viszont látszottak fénylő pontok. Kisebbek és nagyobbak.

- Ez gyönyörű – suttogta.

- Inkább figyelj oda, mert nem akarok lezuhanni – szólt rá Ben, ugyanis annyira elbűvölte a lányt a csodálatos látvány, hogy elfelejtett koncentrálni.

- Figyelek – vágta rá gyorsan, és egyenesbe hozta a gépet.

- Oké. Most fordulj enyhén balra!

Ann így is tett, aminek következtében majdnem neki csapódtak egy másik vadászgépnek.

- Bocsi – szabadkozott Ben. – Nem vettem észre.

- Akkor figyeljem a monitort is, ugye? – vigyorgott a lány.

Még pár nyaktörő mozdulat után egész jól belejött a vezetésbe. Hiszen a vérében volt. Teljesen. Apja Han Solo talán a világ legjobb pilótája volt, anyukájának az apja Anakin Skywalker se volt olyan rossz, és nagybátyja Luke Skywalker is egész jó volt.

- Oké, lassan forduljunk vissza – mondta Ben pár óra röpködés után.

A lány visszafordította az űrhajót, és leszállt vele az első rend bázisán.

- Ez király volt – mondta testvérének miközben kiszálltak a hajóból.

- Igen! Nagyon jól vezetsz. Majd legközelebb megtanulsz lőni is!

A következő pillanatban egy magas, vörös hajú férfi lépett oda hozzájuk.

- Ren! Snoke vezér keres téged.

- Hux. Mond meg neki, hogy megvacsorázom, és megyek – vetette oda Ben.

- Ne ellenkezz a legfőbb vezér akaratával! – sziszegte Hux.

- Hagyd már! Bizonyára tud várni egy órát még Snoke is! – csattant fel Ann. Aztán a férfi kérdő és döbbent pillantására hozzá tette: - Ann Solo vagyok. Ben testvére.

- Akárki is vagy, velem ne pimaszkodj – üvöltötte Hux.

- Hagyd békén a húgomat Hux. Vacsora után találkozunk.

Hux mérgesen fújtatva ott maradt, Ann pedig az első kanyar után elnevette magát. Aztán vacsora közben még oda szólt bátyának:

- Nagyon nem bírom Huxot.

- Tényleg? Nem is vettem észre – ironizált Ben, aztán felállt az asztaltól. – TD-8691 – fordult az egyik rohamosztagoshoz – kísérd vissza őt a szobájába! Ann jó éjszakát!

- Jó éjt Ben – köszönt a lány, majd ő is felállt.

A rohamosztagos visszakísérte őt a szobájába. Ott Ann elköszönt tőle, majd bement a helyiségbe. Fürdés után még olvasgatott kicsit, majd lefeküdt aludni.