Star Wars: The light of the First Order ( Az Első Rend fénye)

3.Fejezet

Másnap reggel Ann fáradtan kelt fel. Ébredés után gyorsan felöltözött, és elsietett a konyhába, amit negyed óra bolyongás után meg is talált. Mikor odaért, Bent nem találta ott, viszont az asztalnál mégis ült valaki, akit Ann azonnal felismert: Hux volt az.

- Jó reggelt, Hux – köszönt, bár nagyon nem volt kedve beszélgetni a férfival.

- Te meg mit keresel itt? – kérdezte a férfi felé fordulva.

- Na, ennyit az udvariasságról – morogta Ann. – Hol van Ben?

- Kicsoda hol van?

Ann szemét forgatva leült Huxszal szembe.

- Úgy értem Kylo Ren.

- Akkor miért nem ezt mondtad? – kérdezte mérgesen Hux.

- Azért - felelte a lány lassan, miközben igyekezett nem hozzá vágni valamit az előtte ülőhöz –, mert az ő neve Ben. A szülei így nevezték el. És ezt vésd a fejedbe Hux: neki van neve is, és az nem Kylo Ren, hanem Ben Solo. Most inkább mond meg, hogy hol van!

De mielőtt a férfi megszólalhatott volna, Ben belépett a helyiségbe.

- Jó reggelt Ann – köszönt, majd Hux felé még odavetette: - Hux. Szerintem nem itt kéne lenned.

- Már megyek is, Ben Solo – morogta gúnyosan, majd felállt és kisietett a konyhából.

- Ebbe meg mi ütött? – kérdezte Ben csodálkozva, hiszen ha a férfi tudná is az igazi nevét, akkor se szólítaná így.

- Nem tudom. Egyszerűen nem normális – vont vállat Ann. Bátyja még mindig furcsa tekintettel nézett rá, mire gyorsan hozzá tette: - Lehet, hogy egész véletlenül megemlítettem neki, hogy szólítson így.

Ben elnevette magát.

- Szerintem ne is próbálkozz vele.

Gyorsan reggeliztek, majd visszaindultak Ann szobájába.

- Mi a mai program – kérdezte a lány.

- Hoztam neked festéket, meg ecsetet, szóval kifesthetjük a szobát – mondta Ben.

- De jó! Te is segítesz?

- Persze! Ki nem hagynám – vigyorgott.

Ann szobájában festékesdobozok sorakoztak, mellettük ecsetek, festőhengerek, és létrák. Kivitték a bútorokat a helyiségből, hogy ne legyen minden csupa festék. Ez abból állt, hogy Ben az erő segítségével kireptetett mindent, Ann pedig megpróbálkozott ugyanezzel. Ráirányította a figyelmét egy vázára, és koncentrált. Érezte az erőt közte és a tárgy kötött, de megmozdítani nem volt képes.

- Ezt inkább rád bízom – mondta testvérének, és félreállt a fal mellé, hogy ne legyen útban.

Mikor a szoba már üresen állt, leterítették a padlót, majd szemügyre vették a festékeket. Volt köztük kék, zöld, piros, lila, rózsaszín és sárga.

- Na, milyen színű legyen? – kérdezte Ben.

Ann elgondolkozott egy pillanatra.

- Mondjuk kék – mondta, majd kibontotta a kék festéket.

Létrára másztak, és elkezdtek festeni. Mindez elég jól ment addig, amíg Ann megbillent a létra legfelső fokán, és véletlenül meglökte lábával a festékes vödröt, aminek a tartalma bátyja fejére ömlött. Ben mérgesen fordult a nevető lány felé. Hosszú fekete haja már csak egy-két helyen volt látható a kék festék alatt. Ann nem tudta abbahagyni a nevetést, olyan nevetségesen nézett ki testvére.

- Azt hiszem, elmegyek hajat mosni – morogta Ben, de közben ő is alig bírta nevetés nélkül.

Amíg ő Ann fürdőszobájában volt, addig a lány befejezte a festést. Mire kész lett, Ben is kijött újra fekete hajjal.

- Szerintem még mindig egyhangú – jegyezte meg Ann a falakat szemlélve.

Testvére bólintott, majd kibontotta a rózsaszín dobozt, belemártotta az ecsetet, és a rajta lévő festéket ráfröcskölte a falra. Ann elővette a sárgát, és azt is szétfröcskölte a falon. Húsz perc múlva a kék alapon szétfröcskölve rózsaszín, sárga, lila, piros foltok voltak.

- Királyul néz ki – ámuldozott a lány.

- Nagyon jó lett – bólintott Ben. – És kérlek, mondd, hogy nem vagyok rózsaszín.

- Hát... csak egy kicsit - nevetett a lány, mire testvére inkább bement a fürdőszobába, és a tükör előtt megbizonyosodott róla, hogy a haja teljesen fekete.

- Inkább együnk valamit – fordult Ben Ann felé, aki bólintott, és elindultak a konyhába. A hosszú munka alatt eléggé megéheztek, így hamar felfalták a tányérjuk tartalmát.

Miután megebédeltek, visszaindultak Ann szobájába, de egy tiszt szaladt feléjük, és megállította őket.

- Elnézést, uram, de ezt látnia kell – mondta Bennek, aki vonakodva, de bólintott.

Mindketten elszaladtak a tiszt után, aki elvezette őket egy szobába, amiben kivetítők, gombok, meg hasonló furcsa kütyük voltak. A tiszt rámutatott az egyik kivetítőre. Ben döbbenten bámult rá.

- Mi van? – értetlenkedett Ann.

- Készítsék elő az első légi osztagot – parancsolta Ben. – Ellenálló gépek közelednek. Menj a szobádba, Ann, ez elég veszélyes lesz.

Ha van egyáltalán valaki, aki elkezdte olvasni, és olvasná tovább a történetemet, bocsánatot kérek, mert szüneteltettem a könyvet, mostantól megpróbálok hetente új fejezetet feltölteni, és remélem tetszeni fog, és ez a rész is elnyerte a tetszéseteket :)