Téli szünet [BTS ff] | ✓

❆ Part 4 ❆

Reggel arra ébredni, hogy valaki rád ugrik, csodálatos érzés. Érezni, hogy a rád nehezedő test, szinte minden levegőt kinyom a tüdődből, fenomenális - remélem érezhető az irónia. Nyöszörgve próbáltam letolni magamról a fölöttem tornyosuló alakot, de az mozdíthatatlan volt. Bár nem nehehedett rám teljes súlyával, mégis kritikus helyeken összeértek bizonyos testrészeink.

- Szállj már le rólam, te nagy dög! - nem nyitottam ki szemeimet, mégis pontosam tudtam ki az, aki kiráncigált az álmok világából.

- Nem. - mondta. Hallottam a hangján, hogy mosolyog - Én kaptam azt a megtiszelő feladatot, hogy felkelthetem Őfelségét. Ugyanis már fél tizenegy van, de az Istenért sem akartál felkelni. - mondta Jungkook. Az idő hallatán szemeim kipattantak, és elfeledkezve arról, hogy a fiú iszonyatosan közel van hozzám hirtelen fel akartam pattani, de csak azt értem el vele, hogy erősen lefejeltem szegény Kookie-t.

- Aish! Sajnálom. Nagyon fáj? - néztem rá riadtan, és nem igazán érdekelt, hogy az én fejem is zúgott az előbb rámért ütéstől, csak az érdekelt, hogy a lábamon ücsörgő fiú jól van-e.

- Kemény fejed van. - mosolyodott el halványan. Felültem, és két kezem közé fogva arcát, megsimítottam a homlokát - Túl élem valahogy - nézett mélyen a szemeimbe. A közelségének köszönhetően ismételten zavarba jöttem, majd, hogy ne vegye észre a fejemre kúszó pirosságot, gyors magamhoz öleltem. Ölelésemet viszonozva, fejét a vállamba fúrta, és pár másodperc elteltével, belepuszilt a nyakamba - aminek köszönhetően halkan felkuncogtam -, majd felállva a lábamról az ajtó felé sétált.

- Készülődj! Namjoon-ék csak rád várnak, és a mai program azt hiszem a ház feldíszítése lesz - mosolyogva intett egyet, majd kilépett a szobából maga után becsukva az ajtót.

Az előbb történteken emésztgetve magamat léptem be a fürdőbe egy vastag kötött pulóverrel és egy nadrággal a kezemben.

🎄 🎄 🎄

Lassan battyogtam le a lépcsőn, és a felszűrődő hangok alapján, nyugtáztam magamban, hogy remek a hangulat odalent. Akaratlanul is mosolyra húzódott ajkam, amint megláttam a konyhában serte-pertélő gerlepárt, akik tiszta szerelemmel a szemükben néznek egymásra, és néha-néha titokban lopnak egymástól apró csókokat, mindezek közben pedig valami ebédszerűt dobnának össze a többieknek. Érkezésemre szétrebbentek, mint a gyerekek, akik valami csínytevést követtek el. Mosolygova Soomin ölelésébe igyekeztem, majd óvatosan Seokjint is megöleltem.

- Már megyek is. Nem zavarok tovább, főzőcskézzetek csak. Nehogy elsózd Soomin! - kacsintottam pimaszul barátnőmre, majd kiiszkoltam a konyhából.

A nappaliba érve mindenkit megölelgettem, majd egy égősort a kezembe véve, felmásztam a létrára. Amikor a tetejére értem a létrának, halk füttyszót hallottam magam mögül. Mire rájöttem, hogy az bizony nekem szólt, amiért onnan a földről tökéletes rálátás nyílik a hátsó felemre, megforgattam a szemeimet, majd hátra sem fordulva, a vállam fölött odaszóltam.

- Nem tudom melyikőtők volt, de ha egyszer lemászok innen, garantálom, hogy nem állok jót magamért. Legyetek szívesek ne a hátsó fertájamat stírölni. Köszönöm - mondtam, majd nem törődve a halk kuncogással, tovább díszítgettem.

Legalább fél óráig díszítgettünk, amikor Soomin - kissé lisztes arcal - a nappalit és az előszobát elválasztó boltív alá állt, és csípőre tett kézzel nézett minket, majd kötényében megtörölve lisztes kezét, felénk intett.

- Gyertek, dolgozó fiatalok! Kész az ebéd - mosolyodott el, és fejével a konyha felé biccentett. Mint az éhes kisgyerekek, rontottunk be a konyhába. Helyet foglalva a nagy asztal körül, bele kezdtünk a falatozásba. A nagy csámcsogás közepette, fel sem tűnt, hogy vendégünk érkezett...

Sziasztok! ^-^

Ismételten későn jelentkezem, de itt vagyok *-*
Valószínüleg esténként rakok ki részeket, hisz általában ilyenkor van időm írni.
Remélem tetszett ;-;

(Bár náluk már hivatalosan december 5.-e van, nálunk még 4.-e, szóval utólag is
BOLDOG SZÜLINAPOT a mi kis Seokjin eommánknak. Remélem szép napod volt, és a fiúk szerveztek neked valami meglepetést, mert igazán megérdemled, te csapatanyuka ♡)

(Bocsi, de a NamJint nem hagyhattam ki *-*)