Téli szünet [BTS ff] | ✓

❆ Part 15 ❆

Jimint átkarolva léptem be a nappaliba. Láthatólag senkit sem lepett meg az érkezésem, kivéve természetesen egy embert. Jungkook hírtelen felpattant, de pár szúrós pillantás után - amit löveltem felé - vissza is huppant a fotelba, Hoseok és Namjoon közé. A lehető legtávolabbi helyet megkersve Jimin karon ragadott, majd maga mellé ültetett. A beszélgetés tovább folyt, mintha eddig is lettünk volna.

- Minseo, eljönnél velem vásárolni? Már csak egy hét és karácsony. Be kéne vásárolni a nagy ebédre - mosolygott rám Soomin. Már most tudtam, nem a vásárlás az elsődleges cél. Bólintottam egy aprót, majd felpattanva Jimin mellől, készülődő barátnőmhöz léptem.

- Biztos ne menjek veletek? - fogta meg Soomin kezét Seokjin, mire a lány megrázta a fejét, és egy búcsú csókért hajolt hozzá.

- Más nem mehet? Segítenék - pattant fel Jungkook. Amíg nem mondja el amit akar, minden alkalmat megragad, hogy beszélhessen velem. Soomin nehez elszakatt barátjától, majd ismét megrázta a fejét.

- Nem-nem. Ketten megyünk és kész. Tudok vezetni, és nem fogunk eltévedni. De azért köszi - villantott egy újabb mosolyt a lány. Jungkook erőtlenül visszamosolygott, majd lemondóan megrázta a fejét, és a lépcső felé indult. Út közben találkozott a tekintetünk. Amit abban a tekintetben láttam attól összeszorult a torkom. Utálom őt így látni, mégis tudom, nagy részben ez az ő hibája. A többiek idő közben ismét beszélgetésbe elegyedtek, így nem láttak és hallottak minket. Amint elsétált mellettem, a keze súrolta az enyémet. Egy pillanatra megtorpant, mélyen a szemembe nézett, és megragadta bal kezemet. Libabőrös lettem érintésétől, mégsem húzódtam el, hanem vártam, vajon hogyan folytatja. Szólásra nyitotta száját, de egy hang sem jött ki rajta. Ekkor hírtelen megérkezett Soomin, mire Jungkook elengedte a kezemet, és lehajtott orral felballagott a lépcsőn. Egyszer sem nézett vissza rám. A szívem darabokra hullott, máma már másodjára. Úgy éreztem a csésze törött darabjaival együtt, a szívem egy része is szilánkokban hever a szemetesben. Most pedig egy másik része hullott le a padlóra. Soomin odarohant hozzám, és szorosan megölelt. Viszonoztam ölelését, majd kis idő elteltével eltoltam magamtól, és hamis mosolyra húztam ajkaimat.

- Minden rendben - simítottam meg a vállát. A fogashoz lépve leakasztottam a kabátomat, majd belebújtam. A bakancsomat is felhúztam a lábamra, s türelemmel vártam, hogy Soomin is elkészüljön. Tudtam, hogy nem hisz nekem, mégsem mondott semmit. Értékelte, hogy próbálkozom. Halványan elmosolyodott, mikor Jin odalépve hozzá, segítette begombolni a kabátját. Miután sikeresen felöltöztette barátnőjét Seokjin, ismét megcsókolta Soomin-t. A falnak dőlve lehunytam a szemeimet, türelmesen várakozva. Pár perc áldogálás után kissé idegesen lestem a gerle párt, akik még mindig nem hagyták abba.

- Kérlek függesszétek fel pár órára amit most csináltok. - sóhajtottam könyörgő tekintettel nézve rájuk - Nem rabolom el a barátnődet örökre. Csak pár röpke óráról van szó. - kijelentésemre halkan felnevettek.

- Szeretlek - suttogta Soomin Jinnek.

- Tudom - mosolyogott a fiú, majd újabb puszit adott barátnőm szájára. Unottan kinyitottam a bejárati ajtót, és kiléptem a friss levegőre. A hidegtől kicsit összerezzentem, és mégjobban összehúztam magamon a kabátomat.

- Vigyázzatok magatokra - intett Seokjin, amikor Soominnel kijöttek mögöttem.

- Úgy lesz - ígértem meg, és gyors karon ragadtam barátnőmet, mielőtt újra egymásba gabajodnának. - Inkább vezetek én. Most nagyon elvarázsolt lehetsz - mondtam és beültem a volán mögé.

- Erre szükséged lehet - lóbálta meg az orrom előtt a sluszkulcsot.

- Köszi - sziszegtem a fogam között és behelyeztem a kulcsot a helyére. Kiálltam a garázsból és a főútra hajtottam. Az út eleje csendesen telt, de hamar meguntam és a kormányra csapva, halkan megszólaltam.

- Megcsókolta Chaesa-t - sziszegtem és egyre jobban szorítottam szerencsétlen kormányt.

- Tudom...Vagyis, nem ő csókolta meg. Chaesa mászott rá. - nézett rám szomorkásan.

- Nem...nem kell megvédened. Ha a csaj is mászott rá, ő hagyta. Úgy hogy előtte engem ölelt úgy magához - szorosan az útra szegeztem a tekintetemet.

- Honnan tudod? Megmagyarázni sem hagytad neki.

- Nem akarok veled veszekedni - néztem rá egy pillanatra.

- Én sem. De ígérde meg, megbeszélitek. Nem állapot, hogy mind a ketten olyan... szomorúak vagytok.

- Rendben. Majd egyszer megbeszéljük - hagytam rá a dolgot. Egyszer majd megbeszéljük...

Heyhooooo.
Meghoztam az új részt az új év örömére.
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!♡

U.i.: a helyesírási hibákért bocsika.