Téli szünet [BTS ff] | ✓

❆ Part 10 ❆

Bár a hasam már nem panaszkodott, mégsem tudtam aludni. Kissé megkönnyebültem a beszélgetés után, mégis furcsálom Jungkook tetteit. Ezek szerint ő is érez valamit irántam? A felismerés boldogsággal töltött el, s kíváncsian várom, vajon milyen utakra terelődik a kapcsolatunk. Addig is, azt tetettjük csak barátok vagyunk - ami nem is nagy hazugság, hisz eddig semmi konkrétat nem beszéltünk meg. A telefonomon megnézve az időt, megállapítottam, hamarosan felkel a csipet-csapat. Álmoskásan felsóhajtottam, s előre gondolkodva, ha most nem alszok egész nap rossz hangukatom lesz, és akkor elviselhetetlen vagyok. Ha viszont most elalszok, talán az egész napot átaludnám. Nagy gondolkodás közepette, lecsukódtak szemeim, s az álmok világába repültem.

🎄 🎄 🎄

- Minseo! Kelj fel! - rázogatta a karomat Soomin. Morcosan nyöszörögtem, majd a takarót a fejemre húzva próbáltam újra visszaaludni. Barátnőm nem hagyta annyiban, egy hírtelen mozdulattal lerántotta rólam a meleget adó takarót. Csukott szemmel összekuporodtam a hírtelen hidegtől ami a testemet érte. Soomin továbbra is püfölt ahol csak ért, elérve vele, hogy felüljek. Lassan kinyitottam szemeimet, de az erős fény arra kényszerített, egyből csukjam is vissza. Megdörzsöltem őket, hátha az álmosság kirepül belőlük, de nem jártam sikerrel. Második próbálkozásomra sikerült, és egy kissé mérges lánnyal találtam szemben magam.

- Nem hiszlek el! Menj a fürdőbe és faragj magadból embert, mert esküszöm nem állok jót magamért - tette csípőre kezeit, ezzel picit ilyesztő hatást keltett. Szófogadó kislányként a fürdőbe kulloktam, s rendbe szedtem magam.

Amint kiléptem a kis helységből, Soomin még mindig a szoba közepén állt, s az ágyamra terítve, előkészített néhány ruhát. Gyors magamra kapkodtam a ruhadarabokat - fekete nadrág és egy vastag, kötött bordó pulóver -, majd Soomin után, lementünk a konyhába.

- Sziasztok - köszöntem mosolyogva mindenkinek amint a nappaliba léptem. Mindannyian visszaköszöntek, majd újra a TVre meredtek. Rira is ott ült a földön, TaeTae lába között, hátát a fiú mellkasának döntve, úgy nézte a filmet.

- Gyere ide - nyújtotta a kezét Hoseok. Elé léptem, majd kezemet megragadva az ölébe húzott. Karjait körém fonta, lenézve rám mosolygott, s újra a TVt nézte. Igyekeztem én is a filmre koncentrálni több-kevesebb sikerrel.

- Jungkook? - fordultam hátra Hoseok-hoz, amikor feltűnt, hogy hiányos a csapat.

- Még alszik. Nem tudom mit csinálhatott az éjjel - nevetett fel, rám nézve. Gyors elfordítottam a fejem, nehogy észre vegye az arcomra kúszó pírt. Amint visszaemlékeztem az éjszaka történtekre, akaratlanul is bizseregni kezdtem. A szívem hevesebben vert, amint magamban újra lejátszottam a második csókunkat.

- Meleged van Picur? Olyan piros lett az arcod - nézett rám Jimin. A szája sarkában előbukkanó huncut mosoly elárulta, pontosan tudja, hogy nincs melegem.

- De, egy kicsit - füllentettem, majd felpattanva Hoseok öléből, a konyha felé igyekeztem.

A konyhában megpillantottam Seokjint és Soomint, amint épp nagyon szeretik egymást. Halkan köhintettem egyet, mire szétrebbent a gerle pár, s barátnőm égővörös fejjel rám sem mert nézni. Kevésszer jön zavarba, de akkor általában nagyon. Most épp Jin mellkasának döntve fejét, sütötte le tekintetét.

- Már értem miért izgulnak a fiúk a kis Jin miatt - mosolyodtam el halványan - Nem is zavarok, csak egy pohár vízért jöttem. - mondtam, s a szekrénybe nyúltam egy pohárért, majd a csaphoz lépve, hideg vizet engedtem bele. Egy húzásra megittam, s a csöpögtetőbe helyezve a poharat, a lépcső felé indultam. A lépcső felénél visszafordulva, barátnőm ábrándos tekintetébe néztem.

- Egy jó tanács: ne a konyhába essetek egymásnak. Ott a szoba - kacsintottam pimaszul, majd menekülőre fogva, felfutottam a lépcsőn.

Jungkook-ék szobája elött megtorpanva egy pillanatra elgondolkodtam. Vajon benyissak, vagy ne? Gondolkodás nélkül a kilincsre helyeztem a kezemet, s halkan benyitottam. A szobában sötét uralkodott, és rettenetes állott szag volt. Mindezek ellenére elállt a lélegzetem, amint megláttam az egyik ágyon elterülő, szuszogó fiút, póló nélkül. Mintha nem én irányítanám a testemet, a lábaim megindultak felé, s nagy akarat erő kellett ahhoz, hogy ne érintsem meg a csupasz mellkast. Nagyot nyeltem, s mielött valami badarságot csinálnék, az ajtó felé indultam, s halkan becsuktam magam után. Az ajtó elött mély levegőt vettem, majd kissé bágyadtan a szobám felé indultam.

Leülve a puha ágyikóra, kezembe vettem egy könyvet, s olvasni kezdtem. Egyátalán nem tudtam a könyvre figyelni, ami nem az ő hibája, hanem a - nem éppen szalonképes - gondolataimé. Nem áltattam tovább magam, becsuktam a könyvet - mutató ujjamat könyvjelzőként belerakva -, s gondolataimba meredtem. Mindez csak azért, mert láttam póló nélkül?...

Sziasztooook!

Ismételten kihagytam egy napot, amiért bocsánat. Remélem élveztétek ezt a részt is.
Köszönöm, hogy elolvastad! ♡