Téli szünet [BTS ff] | ✓

❆ Part 2 ❆

- Hadd segítseg! - lépett mellém Taehyung, majd az egyik táskát levéve a vállamról, a lépcső felé igyekezett. Hálásan lestem utána, és én is beléptem a házikóba - bár ő is húzott maga után egy bőröndöt, mégis segített nekem. Elnyílt ajkakkal lestem körbe a - nem is olyan kicsi - épületben. A falak fehéren virítottak, ellentétben a sötét bútorokkal. Kissé üresnek tűnik így, de biztos vagyok abban, hogy Namjoon és Hoseok tenni fognak annak érdekében, hogy ez ne maradjon sokáig így. Nagy ámulatomból egy kar szakított ki, ami a derekam köré fonódott. Mellkasa a hátamnak simult - így éreztem gyorsan dobogó szívét -, állát pedig a vállamra helyezte. Kezeimet karjára simítottam, és fejemet kissé háradöntöttem, úgy nézelődtem tovább.

- Látom ölelgetős kedvedben vagy - jegyeztem meg mosolyogva.

- Hiányoztál. Próbálom bepótolni az öleléseket, amiket nem adthattam meg neked, amíg távol voltam. Remélem nem bánod - suttogta a fülembe Jungkook.

- Egyátalán nem - vágtam rá egyből - Egyébként meg, minden nap beszéltünk, mégis hiányoztam neked? - kérdeztem, óvatosan megfordúlva Kookie karjaiban, kezeimet pedig kidolgozott mellkasára helyeztem.

- Miért én nem hiányoztam? - egy pillanatra csalódottságot láttam átsuhanni a tekintetében.

- Dehogynem. - válaszomra szinte kivirult.

- Na látod. Telefonon beszélgetni teljesen más mint így, szemtől szemben. - mondta, majd közel hajolva, egy puszit nyomott az arcomra és elengedett.

- Rendben fiúk, lányok! Akkor mondom a szoba elosztásokat! - szólt Namjoon, elérve hogy mindenki rá figyeljen. Elvégre, ki ne lenne kíváncsi arra, ki lesz a szobatársa egy hónapig? Soomin szorosan Seokjin ölelésében reménykedett, hogy a fiúval kerül egy szobába - Jimin, Yoongi és Hoseok egy szobában, Jungkook, Seokjin és jómagam egy másikban. Végül Minseo, Soomin és Taehyung. - a döntést egy halk morgás követte. Nekem tökéletesen megfelel ez így, bírom Taehyungot.

- Nem lehetne cserélni? - elégetlenkedett Soomin.

- Csak szeretnéd. Még a végén összehoznátok nekünk egy kis Jin-t. Márcsak az kéne. A döntés végleges, nem lehet változtatni. A szobák fent vannak a második emeleten. Gyertek utánam - intett Namjoon, és a lépcső felé indult. Bőröndöm fogantyúját megragadva lelkesen utána indultam. Egy kicsit megszenvedtem mire felráncigáltam a nagy táskát a lépcsőn, de mivel mindenki kezében minimum két táska volt, nem számíthattam segítségre. Másik táskám - amit TaeTae felhozott az elején - az egyik ajtó előtt volt. Namjoon kedvesen megmutatta, hogy a folyosón lévő utolsó szoba - bal oldalt - lesz a miénk. Két táskával a kezemben elindultam a folyosón. Amikor beléptem a kis helyiségbe, Taehyung már az egyik ágyon ücsörgött, épp az ágy mellett található kis szekrénybe pakolta a ruháit - pontosabban dobálta. Érkezésemre felkapta a fejét, majd egy mosoly eleresztése után, újra rendeszkedett. TaeTae ágyától nem messze lévő ágyhoz sétáltam, és lehuppantam a puha ágyneműre. A fiú példáját követve, az én ágyam mellett álló szekrénybe kezdtem pakolászni. Pár perc után Soomin lépett be bánatosan a szobába, és a szabad ágyhoz sétálva szomorkásan elterült rajta. A néma csend után - hallgatva Soomin bánatos sóhajtásait -, megelégeltem ezt, és a lány felé fordulva belekezdtem.

- Figyelj Soomin! - a lány hasára fordulva, állát két kezén megtámasztva nézett fel rám - Ebben a szobában csak aludni fogsz. Az egész napot Seokjin-nel fogod tölteni. Ne legyél ennyire bánatos. Akár késő estig beszélgethetsz vele, de külön kell aludnotok. Értsd meg Namjoon-t, hogy nem szeretne kockáztatni. Mindannyian tudjuk, hogy mennyire szeretitek egymást, és hogy mennyire vonzódtok egymáshoz, épp ezért szeretnénk elkerülni, hogy...khmm...egymásba gabajodjatok - bíztatóan rámosolyogtam. Szavaimat átgondolva halványan elmosolyodott, és felpattanva fekvő helyzetéből már sokkal vidámabban kezdett el ő is kipakolni. Taehyungra pillantottam, aki elismerően bólintott, majd csendben tovább pakolásztunk...

Itt is volna a kövi. *-*
Remélem tetszett!