Téli szünet [BTS ff] | ✓

❆ Part 12 ❆

Összeszedtük minden lelki erőnket, majd a fürdőbe lépve mind a ketten megmostuk könnyes arcunkat, s összekaparva magunkat, a konyhába indultunk. Soomin után lépkedtem, aki a lépcső fordulónál megtorpant, és hátra fordulva, megragadta a kezem.

- Akkor elmondod neki? - suttogta mélyen a szemembe nézve, s bátorítólag megszorította a karomat.

- Nem tudom. Talán - sütöttem le a tekintetemet.

- Segítek - hajolt lejjebb, s a tekintetemet kereste. Lassan feljebb emeltem a fejemet, majd barátnőm bátorító tekintetébe néztem.

- Ezzel mindent elrontok - suttogtam könnyeimet visszanyelve. Soomin szorosan magához ölelt, s a fülembe suttogta:

- Ezt már megbeszéltük. Nem fogsz elrontani semmit. Ha szeret téged, minden a maga útján fog haladni. Ha pedig nem...ilyen nem lehetséges. Tudom hogy szeret téged. Pontosan úgy, ahogy te őt. De ide figyelj: nem szabad a végsőkig halasztani, mert gondolj Jungkook külsejére. Helyes fiú, és ezzel tisztában is van. Ha nem igyekszel, lehet, hogy mire észhez térsz, már foglalt lesz. Nem akarlak még egyszer összetörve látni. Elég volt amiatt a seggfej miatt összekaparni téged a földről. - tolt el kicsit magától hogy szemembe nézhessen.

- Attól félek, hogy visszautasít, és vége lesz a barátságunkak. - szomorú voltam, mégis egy könnycsepp sem csordult ki a szememből. Erősnek akartam látszani.

- Tudom. Ezt már mondtad. Ha mindennél jobban szereted, képes vagy kockára tenni a barátságotokat.

- Mindennél jobban szeretem - mondtam ki gondolkodás nélkül, majd éreztem, hogy lehelletnyi pír kúszik az arcomra. - Mármint...Aigo minek is tagadni. Elmondhatatlanul szeretem azt a fiút - sóhajtottam fel megadóan.

- Ez a beszéd! Akkor most szépen elmondasz neki mindent. Hajrá csajszi - ölelt meg újra, majd a lépcső második felén is lesétálva, a konyhába érkeztünk. Amint megpillantottam a konyhában magának teát készítő Kookiet, a szívem majd kiugrott a helyéről, s minden bátorságom egy pillanat alatt elillant. Soomin rám mosolygott, majd a nappali felé indult, kettesben hagyval vele.

- Szia - köszöntem halk, rekedtes hangon, s torkomat megköszörülve folytattam - Jól aludtál? - mosolyodtam el féloldalasan, Jungkook mosolyát meglátva pedig minden kezdeti feszültségem elszállt.

- Szia. Soha jobban - nézett mélyen szemeimbe. Értettem a célzást - Te? Régóta fent vagy? - fordult vissza a teájához, amit beízesített.

- Hát igen. Soomin gondoskodott róla, hogy időben felkelljek - forgattam meg játékosam szemeimet, mire a fiú halkan felnevetett.

- Ilyen az élet, ha az embernek van egy ilyen barátnője, mint Soomin - ivott bele a gőzölgő italba, én pedig némán figyeltem.

- Gondolkodtam a tegnapi beszélgetésünk után - törtem meg a csendet, s a sötét szempárba néztem.

- És mire jutottál? - érdeklődve nézett rám.

- Arra...hogy...el kell mondanom valamit - mondtam, mire Jungkook közelebb sétált hozzám.

- Baj van Picur? Meggondoltad magad? Vagy nem vagy már a legjobb barátom? - aggodalmaskodott, s hogy elhalgattassam, mutató ujjamat ajkaira helyeztem. Az ujjam bizsergett, csupán hogy hozzáértem.

- De a barátod vagyok, és nincs semmi baj. El kell mondanom valamit...Én...az Isten szerelmére, teljesen beléd szerettem - nyögtem ki, s úgy éreztem, mintha egy nagy súly gördült volna le a szívemről. Elléptem előle, de csuklómat megragadva, máris visszarántott magához. Egyik kezével a derekamat ölelte, míg másik kezével, még mindig a csuklómat fogta. Homlokát az enyémnek döntötte, s megcsapta az orromat a gyümölcstea friss illata. Lehunytam a szememet, várva, hogy ajkai az enyémekhez érjenek, s amikor már csak egy kis híja volt, megcsörrent a telefonja. Ismeretlen szám. Ellépett tőlem, máris a szívembe mart az érintésének hiánya. A rezgő készülékhez lépett, s egy laza mozdulattal a füléhez emelte.

- Tessék, itt Jeon Jungkook - szólt a telefonba, s bár nem szabadott volna hallgatóznom, a lábaim mégsem mozdultak. Egy női hang szólalt meg a vonal túlsó végén, aminek köszönhetően, belül egy maró érzés tört rám. Ez volna a féltékenység? Amint a nő is bemutatkozott, Jungkook arca megenyhül, és sokkal nyugodtabban szólt bele.

- Szia Chaesa - köszönt, mire megállt bennem az ütő. Park Chaesa az én régi vetélytársam...

🐟i!

Ezzel a résszel kicsit késtem, de remélem tetszett ^-^
A helyesírási hibákért elnézést kérek.

Köszi hogy elolvastad!♡