Téli szünet [BTS ff] | ✓

❆ Part 18 ❆

- Minseo! Kisütnéd a húsokat? - kiáltott be a nappaliba Soomin, mire felpattanva a kanapéról letettem a könyvet, és barátnőm segítségére siettem.

- Itt vagyok - mondtam a konyhába érve. Soomin és Seokjin megint-mint már egy hete szinte mindennap-a konyhában főzőcskéztek. A tűzhelyhez lépve elkezdtem bepakolni a serpenyőbe a nyers húst. Seokjin valami zöldséges köretet készített éppen, Soomin pedig a süteményt készítette. A ház már teljesen karácsonyi hangulatban pompázott, tegnap pedig már elkészítettük a mézeskalácsokat is. Viszont hó egy centi sem hullott, legnagyobb sajnálatunkra.

- Sziasztok - köszönt egy ismerős hang mögüllem. A gyomrom golflabda méretűre zsugorodott.

- Jó reggelt álomszuszék - fordult felé csípőre tett kézzel Soomin - Már épp azon voltam, hogy felmegyek, és kirúgdoslak az ágyból - mosolygott barátnőm.

- Szia - köszönt neki Jin is. Én hátrafordulva rámosolyogtam, és már fordultam is vissza a pattogó olajhoz.

- Már rég fent vagyok. Csak rendbeszedtem magam, és becsomagoltam az ajándékokat - felelte megmagyarázva a késői lejövetelét. - Segítsek valamit?

- Hát, végülis segíthetsz. A húsokat amiket Minseo megsütött, fel kéne vágni csíkokra - mutatott rám-pontosabban a húsokra-Seokjin - Aztán én majd főzök tésztát.

- Én szívesen csinálok Ramen-t - fordultam Jin felé - Pontosan hány fogás is lesz? - ráncoltam a homlokomat, mert kezdtem belezavarodni a sok ételbe.

- Hát lesz Ramen, aztán három féle főétel és két féle süti. De van még mézeskalács és szaloncukor is - vakarta meg a fejét gondolkodóan Soomin.

- Hát végülis, hét nagyétkű fiúra és három lányra ez nem is olyan sok - számolgattam a karácsonyi ebéd résztvevőit.

- Na látod...Na de elég a beszédből! Készítsük azokat az ételeket, mert este hatkor sem lesz ebéd - tapsolt kettőt barárnőm, és tovább díszítgette a gyümölcstortát.

🎄 🎄 🎄

Fájó hassal dőltem hátra a széken. Kicsit túl vállaltam a gyomrom befogadóképességét. Dehát mentségemre legyen mondva, amit Seokjin csinál, azt mindenképp meg kell kóstolni. Nem is csalódtam, a karácsonyi ebéd eszméletlenül finom volt. A házban nagyon fülledt lett a levegő, aminek köszönhetően megfájdult a fejem, és lavarogni kezdett a gyomrom. Egyátalán nem volt arra szükség, hogy mindenki előtt kidobjam a taccsot. Namjoon-ra, Hoseok-ra és Jimin-re maradt a mosogatás, így a szoba felé igyekezett a társaság többi tagja.

- Soomin! - szólítottam meg a lányt - Ki megyek levegőzni. Kicsit rosszul érzem magam.

- Rendben. De fél órán belül gyere vissza, mert ajándékozunk - simította meg a vállamat.

Az ajtóhoz lépve csak magamra kapkodtam a kabátomat és a bakancsomat, mivel nem terveztem sokáig maradni, csak kiszellőztetem a fejem. Kilépve az ajtón, megcsapott a kinti hideg levegő, és pár mély lélegzetvétel után, elmúlt az émejgésem. Lassan lépkedtem minnél meszebb a háztól, hogy látótávolságon kívülre essek. Tegnap este sikerült mindent átgondolnom, és elhatároztam, hogy végre bevallok mindent Jungkook-nak. Már csak azt nem tudtam, hogyan is kezdjek neki.

- Picur! - hallottam meg a nevemet a hátam mögül. Megtorpantam, és olyan gyorsan fordultam meg, hogy egy pillanatra elszédültem. Jungkook futott felém. Egy méterrel előttem megállt, és térdére támasztkodva próbálta rendezni légzését.

- Hát te? - tettem fel a kérdést, ami elősször eszembe jutott - Soomin küldött utánam - vágtam le egy perc alatt.

- Nem - rázta meg a fejét nem túl hihetően. Félrebillentett fejjel unottan néztem rá, mire hozzátette: - Na jó, részben igen. Konkrétan megfenyegetett. De egyébként is beszélni szerettem volna veled. Rendesen. Nem úgy mint két napja, amikor nem hagytál szóhoz jutni. - mondta mélyen a szemembe nézve, és egy lépéssel, elöttem termedt. A szívem ismét teljes erőböl zakatolt, és reszkedtem, részben a hideg levegőtöl, részben pedig Jungkook közelségétől. Feltűnt neki a vacogásom, és leakasztva a nyakából a sálat, az enyém köré tekerte. Megcsapott az illata, mire a gyomrom újra bukfenceket vetett.

- Minseo - tette a kezét a sálról az arcomra. A keze meglepően meleg volt az én hideg arcomhoz képest.

- Igen? - suttogtam, és azon voltam, hogy szemeimet nyitva tartsam.

- Szeretlek - nézett mélyen a szemembe. A lábaim fel akarták adni a szolgálatot, de Jungkook még időben elkapta a derekamat.

- Tudom - mosolyodtam el féloldalasan, és kezeimet nyaka köré tekertem - Én is téged - mondtam, mire az ő arcára is kiült a boldog vigyor. Lassan közeledett felém, én pedig lehunyt szemmel vártam, hogy megcsókoljon. Nem kellett sokat várnom, egy pillanat múlva, megéreztem ajkait az enyémeken. Megszűnt létezni körülöttünk a világ. Ez a csók teljesen más volt, mint az eddigi csókjaink. Sokkal jobb volt, és olyan erős érzelmek voltak benne, hogy teljesen elszédültem. Amint elszakadtunk egymástól, homlokát az enyémnek döntötte, és pár másodperc elteltével újra megcsókolt. Ez már sokkal szenvedélyesebb csók volt, mimt az előző. Úgy érzem, ezzel soha nem fogok tudni betelni.

- Jó érzés, hogy mostmár bármikor megcsókolhatlak - suttogta, mire felhorkantottam.

- Azt te csak hiszed. Nem csókolhatsz meg bármikor - húztam össze a szemeimet, de elég rossz színész vagyok, ezért egyből lebuktattam magam.

- Hidd el nekem, - kezdte, és egy puszit nyomott a számra - bármikor - újabb puszi - megcsókolhatlak - még egy puszi - és te azt élvezni fogod.

- Miért vagy te ebben olyan bisztos? - kérdeztem pimaszul.

- Csak tudom és kész - felelte magabiztosan. Most én csókoltam meg.

- Na, menjünk vissza, mert még lemaradunk az ajándékozásról - toltam el magamtól. Kezemet az övébe illesztettem, ő pedig ujjait az enyémek köré kulcsolta. Tökéletesen passzolt a kicsi kezem, az övébe.

Így sétáltunk visszafelé, kézenfogva.

Szoszi!

Meg is hoztam az új részt!
Remélem tetszett.
Köszike hogy elolvastad ♡