Naruto oneshots

2. Sasuke X Naruto (Sasunaru)

Csendben

*Naruto*

- Apa! - kiabálta Boruto, és Himawari kórusban, én pedig nevetve öleltem át mind két, felém rohanó gyereket, majdnem hanyatt esve a lendülettől.
- Oh drágám. - jött be Hinata a konyhából, fakanállal kezében és kötényben.
- Ilyen hamar haza értél? - kérdezte mosolyogva.
- Tegnap elintéztem minden fontos dolgot, így mára nem sok maradt, és Shikamaru is sokat segített. - mondtam.
- Apa, apa. - ugrált Himawari.
- Megmutathatom a rajzaim? - kérdezte.
- Persze kincsem. - mondtam.
- De apátok előbb eszik! - jelentette ki Hinata, tőle szokatlan elhatározottsággal.
- Igenis ! - vágtam rá, mire a gyerekek nevetésben törtek ki.
Milyen szép, és tökéletes most minden, gondoltam némi keserűséggel.
Minden tökéletes igen. De valami hiányzott a teljességhez, igen, a nap végén, egy faágon, vagy az Ichirakunál, mindegy hol de vele, Sasukével mindezt megbeszélni, úgy ahogy eddig csináltuk, vagyis inkább régen, mielőtt még elment volna.
De Sasuke csak ritkán jön vissza, olyankor is csak fontos ügyekről van szó köztünk.
Persze..
.. na meg a lopott csókok.
De Sasukének mintha ez nem is számítana, éli az üres életét.
Zsörtölődtem magamban.
De természetesen nem mutattam kifelé semmit.
Hiszen itt, most mindenki boldog.
Miután megnéztem Himawari rajzait, és meghallgattam Boruto, hogy mi történt az akadémián, úgy döntöttem elmegyek sétálni.
- Siess haza drágám. - Köszönt el Hinata, én meg eröltetett mosollyal integettem.
Nagyon szeretem őt, és tisztelem nagyon bátor, és kedves kunoichi, és talán a legerősebb akit valaha ismertem, de nem tudom úgy szeretni, egyszerűen teljesen más vele lennem mint... Mint.. Például... Csakis... Sasukével.
Végig sétáltam az üres konohai főutcán.
A gyenge holdfényben alig látszott bármi, azonban még így is észrevettem a mellettem elsuhanó árnyat. Feszülten vártam, hogy mi lesz, éreztem, hogy Kurama is mozgolódik.
Ő az.
Hallottam a hangját. Már éppen kérdeztem volna, hogy kire is gondol, de ekkor valaki hátulról befogta a szám, másik kezével meg a kezeim.
Most már tudtam ki.
Sasuke illata van.
Hirtelen elengedett.
- Ez mire volt jó? - kérdeztem az utcai lámpa fényébe belépő Sasukétől.
- Csak kiakartam próbálni a csakra elrejtő teknikám. - mondta. - Úgy látszik hatásos. - tette hozzá.
- Kurama szólt, de már nem tudtam vissza kérdezni, hogy pontosan mire is gondol. - mondtam.
- Ch. Francos róka. - mondta Sasuke, de egyáltalán nem tűnt dühösnek.
- Na és miért jöttél pont most? - kérdeztem a lényegre térve.
- Nem tűnik eddig komolynak, de elég gyanúsan viselkednek egyes nyugati részek. - mondta elgondolkodva. - Szerintem menjünk az irodába, és ne az utcán beszéljük meg ezt. - tette hozzá.
Elindultunk a hokage palotája felé.
- Voltál már Sakuránál? - kérdeztem egy idő után.
- Nem. Most nem is megyek. Csak bonyolítanék a helyzeten. Amint végeztünk megyek is. - mondta határozottan.
- Értettem. - válaszoltam elgondolkodva, vajon mi történt? Elég feldúlt, ilyen komoly lenne a gond a nyugatiakkal?

Felértünk a dolgozó szobámba, kérdés nélkül előkapott egy térképet, én meg csak néztem mit is csinál.
- Tehát. - kezdte.
- Ugyebár itt van a nyugati rész. - mutatott a déli felé.
- Um Sasuke, az bárhogy is nézem az a déli. - tettem szóvá.
Felnézett, majd újra a térképre.
- Igaz, bocsánat fáradt vagyok.- Tehát itt az északi rész. - kezdte újra. Hát most legalább azt mutatta amit mond, bár nem éppen nyugat.
- Sasuke.-kezdtem.
- Francba! - vette észre hibáját.
- Jól vagy? - kérdeztem, majd homlokára tette a kezem, mint egy gyereknek. - Elég vörös vagy. - tettem hozzá.
- Semmi bajom. - söpörte el a kezem gyorsan.
- Annyiról van szó, hogy az ottani kage. - kezdte, kage? Gondoltam magamban. A tűz vidéken rajtam kívül? Atyám Sasuke. Nevettem magamban, de hangosan nem mondtam semmit, hallgatni akartam még, meghosszabbítani a közös időnk.
Tekintetem elidőzött arcán, kékes fekete, selyem puhának tűnő haja, sötét szemén, hideg, és tökéletes vonásain.
Gyönyörű.

Gondoltam magamban, majd önkéntelenül felé hajoltam, magamhoz húztam, és megcsókoltam.
Lassan eszmélt fel.
Először megpóbált arrébb lökni, de hamar elengedte magát, már annyiszor csókoltam, de ez mindegyiknél jobb volt, nem hagyta magát csakúgy, küzdött az irányításért, és meg is kapta.
Lassan elváltunk.
- Tehát miért is jöttél? - kérdeztem. - És mi volt az a töménytelen hülyeség amit itt össze hordtál?
Először nem válaszolt. Oldalra fordította fejét, de így is láttam, hogy egy pillanatra zavarba jön.
- Jól van. Ch. - lépett egyret hátra.
- Miattad jöttem, és nem volt időm jó indokot kitalálni. - mondta, olyan szokásos Sasukés, Uchiha lenézéssel.
- De ha miattam jöttél miért nem azt... - kezdtem volna kérdezni, de rá jöttem.
- Ja, hogy az Uchiha egó nem hagyta igaz? - kérdeztem nevetve.
- Nagyon vicces. - mondta sértődötten. - De ha így gondolod megyek is. - tette hozzá, majd az ajtó felé indult.
- A nagy fenét. - kiáltottam utána, majd elkaptam a csuklóját. - Nagyon késő van, szerintem estére maradhatnál.
Egy pillanatra elgondolkodott.
Majd selytelmesen elmosolyodott.
- Te akartad. - mondta.

Sziasztok!
Igen tudom, nem ezt ígértem, de még nem tökéletes a Naruhina Vattacukor2005 számára, remélem elnézed nekem: ( , a következő biztos az lesz!!! Ígérem.

Így viszont elhoztam egy sasunaru oneshotot foreveranimefan0 nak, remélem tetszett ^^

Hamarosan hozom a következő részt.

Híja
T.Csenge