Naruto oneshots

20. Minato X Kushina (Minakushi)

WriterGirls azon belül is Tami számára ^^
Remélem tetszeni fog!

Infó :
Minato még nem hokage!

Ayakashi Hyuuga egy nem létező karakter, viszont kellett még egy karakter, így őt használtam. Remélem nem gond.

  Drágám

*Minato*

- Sajnálom, hogy ezt kell tennem, tudom, hogy fáradt vagy, de te vagy a legmegbíhazóbb jouninunk jelenleg, az itthon tartózkodók közül, így hát nincs sok választásom, a küldetés pedig nem tűr halasztást, veled küldöm még Hyuuga Ayakashit. - sóhajtott egy nagyon hosszú mondata végén Sarutobi-sama.
- Értettem, természetesen elfogadom. - válaszoltam. Ugyan szívesen mentem volna már haza, hogy Kushinával legyek, de mégis, shinobi ként kötelességem volt teljesíteni a hokage parancsát.

*Kushina*

Nagyot nyújtózva ültem le a kanapéra. Minden házimunkával elkészültem, és még Minato kedvenc dangóját is elkészítettem, és most nem maradt más dologom, mint, hogy őt magát megvártam. Nagyon izgatott voltam, reméltem hamar haza ér, hiszen fontos híreim voltak számára. 
Úgy döntöttem, nehogy éhes maradjak, megeszek egy instant ráment.

*Hiruzen ( Harmadik hokage) *

- Nyugodj meg Ayakashi, és mond el érthetően. - utasítottam a feldúlt férfit.
- Bocsánat, máris. - szedte össze magát, én pedig a belépő anbuhoz fordultam.
- Hívd Kushinát.

*Kushina *

- Nem tehettünk semmit, óriási túlerőben voltak. Minato-sant pedig foglyul ejtették. - mesélte zaklatottan a sérült ninja, név szerint Hyuuga Ayakashi.
- Hokage-sama! Ez igaz? - kérdeztem összeszorult szívvel.
- Sajnálom Kushina, de igen. - bólintott.
- Akkor azonnal indulok! - jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.
- Egyedül nem mehetsz oda Kushina-san! - tiltakozott Ayakashi.
- Ha Minato ott van akkor nem vagyok egyedül, egyébként sem vagyok egyedül, főleg ha te is velem jösz. - mondtam nyugodtan, sokat sejtetően.
- Rendben. - bólintott Hiruzen.
- Ayakashi, vezesd Kushinát. - tette hozzá.
- Értettem Hokage-sama! - vágta rá férfi.
- Öt perc, csak átöltözöm. - mondtam, majd kisiettem az ajtón. - A kapunál találkozunk! - kiáltottam vissza.

*Ayakashi*

Kételyekkel karöltve vártam Kushina-sant a kapuban.
Azzal tisztában voltam, hogy óriási ereje van, de én is alig tudtam elmenekülni, Minato pedig fogságba esett, akkor mégis mit tehet egy fiatal kunoichi?
Kushina-sant egy mosolygós, vidám, és ártatlan hölgynek ismertem, és most, mintha csak gondolataimnak akarna ellent mondani, megjelent Kushina.
Hosszú vörös haját copfba fogta, konohai fejpántja mögé, jounin mellény volt rajta és hosszú nadrágja combrészén fegyver tartó.
- Kész vagyok! Induljunk. - mondta. - Kérlek vezess a férjemhez.

*Minato*

- Mond el! - kiabálta fogva tartóm, miközben erősen torkomra szorított, felszisszentem.
- Soha. - mondtam egyszerűen.
- Nincs olyan, hogy soha. - mondta a nő nyugodtan, aki a férfi mögött állt.
Ezek a francos láncok, gondoltam magamban, csakra elszívó anyagból készültek, nem tehettem semmit ellenük.
Pedig megígértem Kushinának, hogy vacsorára haza érek.
Remélem legalább Ayakashi megmenekült.

*Kushina*

Szélsebesen futottunk a fák között, láttam Ayakashin, hogy kezd kimerülni, amit még is értettem, hiszen ő nem először járja meg ezt a hosszú utat.
- Szólj ha nem bírod. - intettem hátra társamnak.
- Rendben vagyok. - válaszolt. - Mindjárt oda érünk.
- Maradj hátul ha támadok. - mondtam figyelmeztetve.
- Rendben.

*Minato*

Lassan alig láttam a fájdalomtól, kezdtem elveszíteni az eszméletem, de nem tehettem semmit, nem fogom elárulni Konohát, csak ebben voltam biztos.
- Add be neki a mérget. - utasította a kígyó szemű nő, a férfit.
- Igenis. - válaszolt, a magas töröm alak.
Láttam, hogy kezem felé közelíti a tűt, megpróbáltam elmozdulni, de a láncaim túl erősek voltak.
Azt hittem vége mindennek, de akkor egyszer csak Kushina!

*Ayakashi*

Kushina gondolkodás nélkül kiugrott a tisztásra, és az ellenségenk rontott.
Igéretemhez híven, én a fák között maradtam. Amit pedig láttam, nos az a legenyhébb szavakkal élve is döbbenetes volt.
Byakuganomat aktíválva azt is megfigyelhettem, hogy Kushina csakrája egyszer csak vörösre vált, és sokkal erősebben kezd áramlani.
A harcot alig tudtam követni, a vörös hajú nő, egy pillanat alatt kiszabadította Minatót, így ezután együtt támadtak.
Tökéletes összhangban voltak, olyanok akár egy narancssárga, cikázó, villám.

Olyan hamar vége lett a harcnak, hogy alig fogtam fel.

*Minato*

Amint elintéztük támadóink szorosan magamhoz öleltem Kushinát.
- Jól vagy? - kérdezte aggódóan.
- Mostmár igen. - mondtam, majd hosszan megcsókoltam feleségem. - De te, hogy lehetsz ilyen felelőtlen, hogy egyedül eljössz értem? - tettem hozzá rosszallóan.
- Nem bízol bennem? - kérdezte irónikusan.
- Mindennél jobban bízom benned. - érintettem homlokom az övéhez, és óvatosan megpusziltam az orrát.
- Egyébként hárman jöttünk. - szólalt meg egy idő után, Ayakashi éppen ekkor kászálódott elő az egyik bokorból káromkodva, mire nevetésben törtem ki.
- Örülök, hogy rendben vagy Ayakashi. - mondtam megveregetve a fiú vállát.
- Ez csak természetes. - bólogatott.
Ezután egy rövid időre csendben maradtunk, aztán eszembe jutott valami.
- Kushi, nem azt mondtad, hogy hárman? - kérdeztem.
- De, hárman. - bólintott Kushina, mire Ayakashi is elcsodálkozott, feleségem pedig elnevette magát.
- Pedig igazán büszke lehetnél a fiadra, hogy részt vett az apja megmentésében. - mondta kuncogva, miközben megsimogatta hasát.
- Te jó ég Kushina! - kiáltottam fel, mikor ráébredtem miről beszél, majd felkaptam, és magamhoz öleltem, miközben éreztem, hogy egy könnycsepp csordul végig az arcomon. - Olyan boldog vagyok.
- Gratulálok! - mondta Ayakashi mosolyogva.
- Köszönjük. - válaszolt Kushina lelkesen.
- Egyébként honnan tudod, hogy fiú? - kérdeztem hirtelen.
- Anyai megérzés. - vonta meg a vállát Kushi.
- Hamarosan indulni kéne. - jelezte óvatosan Ayakashi. - Majd én jelentek a Harmadiknak. - tette hozzá mosollyal arcán.
- Köszönöm. - vakartam meg tarkóm, bizony ahoz, most nincs sok kedvem.
- Készítettem dangót is neked. - jelentette ki hirtelen Kushina.
- Vajon a kicsi majd szeretni fogja a dangót? - gondolkodtam el.
- Vagy inkább a ráment? - tette fel a költői kérdést Kushina.
- Nem tudom, de még olyan sok időnk van, mindenre lesz elég. - mondtam mosolyogva.
- Előttünk az egész élet. - bólintott feleségem.

  * * *

A fiatal pár, és a Hyuuga nevetve, beszélgetve sétáltak tova a naofényében fürdő erdőbe, a jövőt tervezgetve, nem is sejtve, mennyi fájdalom, szenvedés, de végül mégis hány mosoly is vár még rájuk életük során.

Sziasztok!
Remélem tetszett a rész, szerencsére lassan az összes jegyzet újraírásával kész vagyok, úgyhogy hamarabb lesznek a részek remélhetőleg! A következő Gaara x Oc lesz    WriterGirls Alma részére!
Addig is Híja
T.Csenge ^^