Naruto oneshots

17. Hidan X Oc

Amaka-Hime     számára, az ő oc-ével, Amakával. Bocsánat a késésért, de nagyon kevés időm volt írni, annak ellenére, hogy nyári szünet van, és az Ihlet-sama sem jött :c

*Hidan*

Mosolyogva néztem az arcát, miközben haladtunk az erdőben, mályva szín, lila szemei teljesen meg tudták bűvölni az embert, bár ezek a szemek, lehettek ametiszt lilák is, de volt, hogy vörösben pompáztak. A szél időnként bele - bele kapott hosszú fehéres, lilás hajába, órákig tudtam volna bámulni, azonban nem is Amakáról lett volna szó, ha a következő pillanatban hangos kiáltással nem esett volna el, egy kiálló gyökérben.
- Francba. - szisszent fel.
Megmosolyogtam ügyetlenkedését, de semmi rossz szándék nem volt bennem.
Mellé lépve, kezemet nyújtottam neki, hogy felsegítsem.
Kicsit durcásan, de el is fogadta a segítségem.
- Köszönöm. - mondta, és rám mosolygott, amitől egyszerre jobb kedvem lett.
Ez a lány teljesen megváltoztatott, annak idején még Itachival állított be egyik nap az Akatsukiba, én is akkortájt csatlakoztam, és minden gondolatom a gyilkolás, és Jashin-sama körül forgott.

Aztán egypárszor megmentette az életem, vagyis ezt nem szó szerint kell érteni, hiszen halhatatlan vagyok, de fantasztikus gyógyító teknikáival sok problémától kímélt meg.
Amikor Kakuzu más feladatot kapott, mindig Amaka lett a csapattársam, és egyre jobban, és jobban tudtunk együtt dolgozni.
Nagyon megkedveltem az idő múlásával az opál szemű lányt.

- Hidan! - riasztott fel gondolataimból Amaka hangja. Egy kisebb tisztásra értünk ki, a lemenő nap fénye aranyra festette a magasszálú füvet, és a kisebb bokrokat.
- Fáradt vagyok, maradjunk itt estére. - javasoltam.
- Hát.. - gondolkodott el.
- Tökéletesen teljesítettük a küldetésünk, megérdemeljük a pihenést. Ilyen tökéletes embernek mint nekem, jár ennyi jutalom. - mondtam kissé sem egoistán, majd nemes egyszerűséggel eldobtam magam a magas fűbe, magammal rántva a lányt is.
- Hidaan!- kiáltott fel meglepetten mielőtt földet értünk.
- Ugye, hogy így jobb? - kérdeztem nevetve, mire egy fürkésző tekintettel találtam magam szembe, egy pillanatig látszott rajta, hogy valamin gondolkodik, de aztán csak elnevette magát.
- Ch.. - mondtam mosolyogva. - Ilyenkor olyan aranyos vagy, hogy el se tudom képzelni, hogy egy SS osztályú bűnszervezet
tagjaként dolgozol.
- Pedig de. - mondta, és eközben szeplős arca halvány piros árnyalatba váltott, ami ha lehet még aranyosabbá tette.
- Min mosolyogsz? - kérdezte.
- Semmi. - mondtam, még inkább mosolyra görbülő szájjal. Mire nekem ugrott.
Két felnőtt ninja, sőt Akatsuki tag, egy mezőn fetreng, akár mint két kölyök macska, legalábbis valószínűleg így nézhettünk ki.
Egy rövid idő után mind ketten kifulladtunk, nagyon nehéz küldetésen voltunk túl, és ha nem is súlyosak, de sérüléseink se voltak szépek.
- Ülj fel egy percre. - szólt rám komolyan Amaka.
- Mi az? - kérdeztem.
- Meggyógyítom a hátad. - mondta. - Megint teljesen szétszakadt a köpenyed. - tette hozzá rosszalóan.
- A munkával jár. - vontam vállat. Majd fel szisszentem, mivel a vállam is megsérült.
- Ahj, istenem. - mondta egyszerre rosszalóan, és kedvesen a lány.
Miután begyógyította legalább a súlyosabb sebeket, úgy döntöttünk felváltva fogunk őrködik az éjszaka alatt.
- Kezdem én az őrködést. - ajánlotta fel Amaka.
- Biztos? - kérdeztem.
- Persze. - bólintott. - Nem vagyok álmos.
- Akkor én kényelembe is helyezem magam. - jelentettem ki, majd a lány ölébe feküdtem.
Lehunytam a szemem, és hamar el is aludtam, úgy ahogy voltam.

*Amaka*

Egy ideig csak néztem az alvó Jashinistát, akaratlanul is elmosolyodtam, ilyenkor egyáltalán nem tudom elképzelni róla, hogy egy, kissé psicholopata, és nem kissé szadista, Akatsuki tag.
De ahogy most végig nézek rajta, olyan nyugodtan alszik az ölemben, mint egy gondatlan gyerek.
Óvatosan, nehogy felébresszem végig simítottam az ezüst haját, és arca szélén, egy csúnya vágást szerzett a harc alatt.
Csakrát irányítva tenyerembe kezdtem gyógyítani az arcát.
Elégedetlen néztem meg a végeredményt, közel hajoltam az arcához, önkéntelenül is elpirultam.
- Ugye tudod, hogy fontos vagy nekem? - kérdeztem halkan, bár tudtam, hogy nem hallja.
Vajon mit reagálna, ha most felébredne?
Éppen hátra dőltem volna, azonban megéreztem Hidan kezét az arcomon.
- Tudom. - mondta, elmosolyodva, majd legnagyobb meglepetésemre magához húzott, és megcsókolt.
Először annyira megdöbbentem, hogy nem tudtam semmit reagálni, de aztán boldogan viszonoztam a csókot.
Megszakítva a csókot felült mellém.
- Talán ideje cserélnünk, fáradtnak tűnsz. - mondta mosolyogva.
- Uhm.. Rendben. - mondtam, piros arccal majd nekidőltem egy közeli fatörzsnek.
- Ugyan. - mondta, majd magához húzott, én pedig a vállára fektettem a fejem.
- Nekem is fontos vagy. - mondta halkan, ez volt az utolsó dolog amit hallottam, mielőtt álomba merültem, mosolyogva.

Híja, ezer és ezer bocsánat!
Megprobálom összeszedni magam ígérem.
(* ^ ω ^)

A következő rész már biztos, hogy Kankuro és Kurotsuchi lesz! Sarada443344 számára, akitől már nem tudok elégszer bocsánat kérni a késések miatt >_<

Híja
T.Csenge ^^