Naruto oneshots

10. Kiba X Oc

Itt is a következő rész, Cassy1997 kérésére kiba x Oc, az ocja neve Clary.

*Clary*

                        Az a bizonyos nap

- Minden megvan! Nem túl kirívó, pont kellemes a díszítés, a vendégek megvannak, és Akamarunak is a menü. - magyarázta Kiba, mosolyogva néztem a holnapi nappal kapcsolatos izgalmát, én is izgultam de azért a fiún sokkal jobban látszott, egész nap csak a másnapot tervezgette, minden kis dolog miatt aggódott.
- Ne nyugtalankodj. - öleltem át, majd puszit nyomtam arcára. - Minden jó lesz!
- Nem elég a jó. - mondta mosolyogva.
- Tökéletes kell! -jelentette ki, majd egyszerre nevettük el magunkat.
Nekem már így is tökéletes, gondoltam magamban.
Este fáradtan, és a másnapot várva, kissé nyugtalanul feküdtem végig ágyamon, Kibának még valamit meg kellett beszélnie Kurenai-sensiel, valószínűleg a küldetéseikkel kapcsolatban.
- Vah. - hallottam meg Akamaru hangját az ágyunk mellől, Kiba nem szokta felengedni.. De ha nincs itt nem fáj neki nem?
Bár úgyis tudni fogja, igazából mindegy, biztos nem lesz mérges.
- Gyere! - ütögettem meg magam mellett az ágy anyagát, mire a rendkívülien okos állat azonnal felugrott az alvó alkalmatosságra.
Időnként elgondolkodtam, hogy vajon a jól megszokott jelek nem unalmasak e Akamarunak, hiszen már egy kisebb mozdulatból is ért mindent.
Egyáltalán Akamarunak milyenek lehetnek a mindennapok? Nem unatkozhat egyedül?
Mármint kutyaként egyedül, hiszen Kiba és én mindig vele vagyunk.
Igen, Kiba és én együtt..
Mióta is van így?
Eszembe jutotottak az elmúlt évek, és mosolyra húzódtak ajkaim.
Magamhoz ölelve Akamarut merültem álomba.

*Kiba*

Halkan léptem be a ház ajtaján, nem láttam fényeket, így feltételeztem, hogy Clary már alszik.
Belépve a hálóba nem is csalódtam, az elképesztően aranyos, együtt alvó Claryt és Akamarut pillantottam meg.
Óvatosan levettem kabátom, és melléjük léptem, legugoltam az ágy mellé, úgy néztem végig kincseimen, igen talán ez a legjobb szó, ők kincsek, akiket mindenáron megvédek, akik a legkfontosabbak nekem, de a mégsem az enyémek, hiszen ők senkinek sem a tulajdonai.
Félre söpörtem Clary egy tincsét arcáról, majd csókot nyomtam a lány homlokára.

Megfürödtem, majd befeküdtem melléjük az ágyba, Akamaruval együtt kicsit szűkös volt, de ez nem zavart, utoljára végig néztem Clary nyugodt arcán, majd lehunytam volna szemeim, de akkor valami nedveset éreztem meg elkenődni arcomon.
- Akamaru! - kiáltottam, mikor rá jöttem, hogy az a bizonyos dolog egy nyelv, aztán dögönyözni kezdtem a hirtelen felélénkült kutyát.
- Hé te én is nyalogassalak? - kérdeztem nevetve kutyám, aki farok csóválva, vetődött rám, hogy még inkább agyon nyalogasson.
- Itt meg mi folyik? - ült fel szemét dörzsölve Clary. Végig nézett rajtam és Akamarun, egy pillanatra eszembe jutott milyen ijesztő Clary mérgesen, de ebben a percben a lány hangos nevetésben tört ki, majd ő is ránk vetette magát.
- Annyira szeretlek titeket. - nyögtem a kupac aljáról. - De megfulladok!

Másnap *Clary*

Miután megreggelíztünk, Kiba el is indult, mondván, hogy még van egy kis dolga, de két óra múlva, vagyis a ceremónia kezdetekor tökéletesen készen ott lesz.

Hamarosan megérkezett Hinata-chan, és Kurenai-sensei, akik segítettek nekem a készülődésben.
Viszonylag egyszerű, de ugyanakkor szerintem gyönyörű ruhát választottunk, selyemből készült fehér kimonót, amit halvány pasztelszínű hímzés díszített.
Hosszú hajamat Kurenai sensei konytba fogta, de szabadon is hagyott, végül pedig egy szál piros pókliliommal díszítette.
- Szokták mondani, hogy az emberi kötelékek úgy ágaznak szét, akár a pókliliom virága. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm sensei. - mondtam, kicsit elérzékenyülve, Kurenai-sensiet nagyon kedveltem.
- Sziasztok! Remélem nem késtünk - lépett be ekkor az ajtón Ino és Temari aki valószínűleg most ért ide Sunából.
- Pont időben. - mondtam mosolyogva.
- Ne félj! Csodálatos lesz! - lépett mellém Temari mosolyogva, Ino meg elégedetten nézett végig rajtam.
- Tökéletes. - bólogatott, mire elnevettem magam, hogy lehet ilyen fontoskodó?
- Köszönöm. - szóltam meg végül, legszívesebben úgy ugráltam volna mint egy kisgyerek, de hát az esküvőm, és egyben a tizenkilencedik születésnapomon?
Ugyan.
Úgy érzem ez lesz életem legszebb napja.

*Kiba*

- Hajrá bolhaszák! - veregette meg a vállam Shikamaru.
- Kösz lustaság. - mondtam nevetve.
- Végre valami történik! - ugrándozott Naruto, ezzel fejezve ki örömét, legalábbis azt hiszem.. Talán, vagy csak simán hülye.
Mindegy a mai napot tökéletesre akarom, hogy Clarynak csak jó emlékei legyenek róla.

Végig néztem magamon a hosszúkás tükörben, fekete kimonó, halvány szűrke öv, és egy vörös pókliliom a mellkason, amit Kurenai-senseitől kaptam.
Elégedett voltam a külsömmel, minden tökéletes.

*Clary*

Ahogy végig néztem az embereken, akiket mi hívtunk meg, egy pillanatra összeszorult a torkom.
Nagyon izgultam, hiszen ez egy nagyon fontos nap.
A mellettem álló Kiba megfogta a kezem, majd bátorítóan rám mosolygott.
- Minden rendben szerelmem. - suttogta oda még nekem mielőtt a tradicionális oltár felé indultunk.
Egy rövid beszéd következett, majd a szertartás, a híres kérdés, mire a válaszunk egyszerre szólt ; Igen.
Végül egyszerre emeltük fel tálkáinkat, hogy megpecsételjük kapcsolatunk.
Taps vihar tört ki, én pedig mindenről elfeledkezve ugrottam Kiba nyakába.
Eldobtam a csokrot, nagy nevetés kezdődött,  mi pedig hátra fordultunk, hogy lássuk az okát.
Akamaru.. Ott ült jó kutya módjára előttünk, és éppen óvatosan lábunk elé helyzet a csokrot.
Kiba a fejét fogta, én pedig nevetésben törtem ki, Akamaru csak kapkodta a fejét, hogy mi történik körülötte.
Amint egy kicsit lazult a tömeg, a gratulálók elfogytak, mi pedig végre szóhoz jutottunk, Kiba felém fordult.
- Gyere, még hátra van a születésnapi ajándékod! - Mondta mosolyogva.
- Ugyan, ez már most tökéletes születésnap. - mondtam elpirulva.

Kézen fogva húzott ki a tömegből, Akamaru meg követett minket, érezve, hogy itt valami még van.

*Kiba*

- Te jó ég, de aranyos! - kiáltotta el magát Clary, ahogy meglátta ajándékát, aki mármint az ajándék, pedig rögtön elkezdte nyalogatni a lány arcát.
- Mindig mondtad, hogy szeretnél Akamaru mellé egy kis kutyát, hogy ne legyen egyedül, ha dolgunk van. - mondtam mosolyogva.
- Köszönöm Kiba. - mondta, majd hozzám lépett, és lerakva a kiskutyát átkarolta a nyakam.
Hosszan megcsókoltam, elvesztünk a pillanatban.

- vah vah!
- Váu Váu!

- Elöttünk az élet! - szólalt meg nevetve Clary.

Itt is lennék a következő résszel, rémlem tetszett, a következő valószínűleg a Obikaka folytatása lesz, vagy nem, de remélem.
Még mindig lehet kérni shippeket!

Híja
T.Csenge