Naruto oneshots

4. Kiba X Oc

 
                          Ígérem neked!

( Cassy1997 kérésére az ő oc-ével, Hanarival)

- Kibaa! - kiáltottam hangosan, hogy felhívjam magamra a bámészkodó fiú figyelmét a tömegben.
- Hanari, de jó, hogy megvagy, azt hittem teljesen elvesztem. - nevette el magát Kiba.
- Ez csak egy fesztivál. - mosolyogtam. - Pont te aki híres a szimatáról, hogy tévedne el? - kérdeztem irónikusan.
- Naaa. - vakarta meg zavartan a tarkóját, majd ő is nevetni kezdett.
- Na körül nézünk? - kérdeztem.
- Persze. - bólintott.
Már éppen indultam volna, azonban, valami óriási erőből nekem jött hátulról, aminek köszönhetően előre, azaz egyenesen Kibára estem. Mind ketten a földre estünk.
Döbbenten pislogtam az alig egypár centire lévő fiúra.
A szemembe nézett, egyre közelebb volt... És ekkor..
- Pfuj Akamaru!-kiáltottam nevetve, mivel az eddig mellettünk ugráló kutya, akinek valószínűleg esésünket köszönhettük, most mind kettőnket arcon nyalta.
Viszlát romantika. Gondoltam nevetve.
Kiba segített feltápászkodni a földröl, majd elindultunk körül nézni.
Kézen fogva húzott maga után, hogy nehogy újra elvesszítsük egymást a tömegben.
Láttam, hogy egypár ember furcsán, aggódóan néz rám, ami nem volt meglepő, hiszen arcom paradicsom színben pompázott.
- Veszünk dangot? - kérdezte Kiba.
- Persze. - bólintottam.
Oda siettünk a pulthoz, és le is adtuk rendelésünk.
- Itt is van a dangotok. - mosolygott ránk az eladó fiú aki körülbelül velünk egy idős volt, és egyfolytában vigyorgott, mintha csak arcára ragadt volna.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza kényszeredetten.
- A kisasszonynak bármikor. - kacsintott rám, mire Kiba morgott egyet. - Esetleg megtudhatom a nevét?- kérdezte nem foglalkozva Kibával az árus.
- Neked csak "akivel soha többet nem találkozom" - mondtam lezárva a témát, mire a mellettem feszülten várakozó Kiba hangosan felnevetett.
- Menjünk. - mondta miután gyorsan fizetett a pislogva álló fiúnak.
Nevetve beszélgettünk tovább, a sok kemény munkával eltelt nap után nagyon felfrissítő volt a pihenés, és szórakozás.
- Hallottam, hogy Jounin lettél. - kezdte Kiba.
- Igen. - mosolyogtam.
- Gratulálok. - mondta, és arcon puszit, amibe rendesen bele pirultam.
-Köszönöm. - motyogtam halkan.
- Vissza emlékezve, amikor először találkoztunk... Te jó ég. - nevette el magát.
- Kiba? - kérdeztem, nem teljesen értettem mit akar.
- Semmi, csak olyan sokat fejlődtél és nagyon sokat változtál. - mondta.
- Emlékszem, hogy amikor még kicsiként megismertelek mennyire féltél Akamarutól. - nevetett, én meg durcás arccal néztem rá.
- Nem is féltem... annyira... - mondtam.
- Annyira... De utána amikor rájöttél, hogy nem bánt annyira aranyosak voltatok. - nevetett. - Kicsit féltékeny is voltam, mert annyira jól szorakoztatok együtt.
Erre mintha csak értené, felvakkantott amolyan kedveskedve Akamaru, majd megnyalta a kezem, én meg megvakargattam a fületövét.
- Igen. - kezdtem én is. - Aztán egyre jobban megismertelek titeket, és emlékszel, hogy sokáig nem tudtad megegyezni a nevem? - kérdeztem.
- Persze. - mondta. - Mindig a lila szemű barna hajú lánynak hívtalak.... Akinek olyan szép a mosolya.
- Hé! Ezt csak most raktad hozzá - dorgáltam vörös fejjel.
- Az lehet.. De attól még igaz. - kacsintott rám.
- Kiba... - kezdtem halkan. Itt az idő.. El mondom.
- Nézd Hana! Kezdődik a tűzi játék! - mutatott ekkor Kiba a kilövő standok felé.
- Tudok egy jó helyet, gyere. - kezdett húzni maga után, Akamaru meg csaholva követett minket a tömegben.
- Kiba miért jöttünk az akadémiához? - kérdeztem döbbenten a fiút.
- Csak gyere. - mosolygott rám.
Befutottunk az épületbe, ami, mivel itt is voltak programok, nyitva volt.
Fel egy lépcsőn, jobbra, lépcső, ajtó, folyosó, aztán még egy lépcső, próbáltam követni az utunkat.
Aztán egy kis feljáróhoz értünk. Kiba kinyitotta, és egy létra tűnt fel mögötte.
- Nem volt elég a lépcső? - kérdeztem nevetve.
- Na, gyere. - nyújtotta a kezét mosolyogva, én meg természetesen elfogadtam a segítséget.
- Ne félj, ha esel Akamaru elkap. - nyugtatott Kiba. Jól tudta, hogy az egyetlen dolog amitől igazán félek, az a magasság.
Lenéztem, és a felfelé mászó Akamarut láttam meg. Mindig is csodáltam a ninja kutyákat, és az Inuzukákat.
- Oké. - nyeltem egy nagyot. - Bízom benned!
- Ennek örülök. - mosolygott rám Kiba, mire majdnem leestem zavaromban.
Kiértem a létra végén.
Körül néztem.
- Te jó ég, a tetőn vagyunk? - kérdeztem döbbenten.
- Tetszik? - kérdezte.
- Gyönyörű. - néztem körbe az alattunk elterülő Konohán.
- Mindjárt kezdődik a tűzijáték. - mondta a távolba meredve.
- Kiba.... - szólaltam meg halkan.
- Igen? - kérdezte.
- Hát... Izé.. - olyan nehéz.
Hirtelen egy dörgölőzö Akamarut éreztem meg a lábamnál. Ránéztem a kutyára, ő meg mintha bíztatóan nézett volna vissza rám.
Nagyot nyeltem majd újra Kibához fordultam.
- Kiba. Szeretlek. .. - megszólalt a tűzijáték, az égen ezer színű virágok tündököltek, de én nem láttam őket, és a zajt is csak tompa susogás ként érzékeltem, csak egy dologra figyeltem.
Kiba csókjára.
Óvatosan, érzelmesen, de mégis erősen csókolt. Átkaroltam a vállát, ő meg derekamra helyezte tenyerét.
- Én is szeretlek. - mondta mikor elváltunk.
Meg akart mégegyszer csókolni, de hirtelen mind ketten a földre estünk, vagyis.. Khm.. Hárman.
- Akamaru!- kiáltottuk egyszerre a farkát csóváló kutyára, aki nagyon boldognak tűnt.
Nevetve simogattam meg a buksiját.
-  Sango Hanari. - szólalt meg Kiba.
- Ígérem, hogy mindig veled leszek. - mondta mosolyogva a fiú, akit örökre szeretni fogok.

Cassy1997 Remélem tetszett, mindent bele adtam ^^

Szerintetek milyen lett?

Kicsit nehéz volt ismeretlen karakterrel, de élveztem a kihívást.

A következő KibaHina   Sun-Yung               kérésére.

Híja
T.Csenge ^^