Naruto oneshots

7. Sai X Sakura (SaiSaku)

Tinta virág

Sai hátra dőlt műve előtt.
Végig nézett a festményen, aztán megrázta fejét. Nem volt tökéletes.
A festmény egy nőt ábrázolt cseresznye virágok között, rövid vállig erő haja volt, és zöld szemei. Sai már rég dolgozott ezen a művén, de még mindig nem látta késznek.
Felsóhajtott, majd lerakva eszközeit nyújtózkodott egyet, és az ajtóhoz sétált.
Kilépett az utcára. Nem tudta hova akar menni, csak úgy érezte muszáj kiszellőztetnie a fejét.
Végig sétált a város utcáin, minden nyüzsgött, mindenki élte az életét.
Tavasz eleje volt, már felolvadt a hó, és a nap is melegen sütött.
- Sakura elég! - halott meg hirtelen egy erőszakos kilátást. Hátra fordult.
Az utca jobb oldalán, egy kékes hajú magas férfit, és egy rövid rózsaszín hajú nőt pillantott meg. Látszólag veszekedtek.
- Miért nem fogod fel, hogy csak jót akarok Sasuke-kun! - kiabálta sírva a nő, de a férfi csak mérgesen eldordult, és elindult a másik irányba.
- Sasuke! - kiáltott utána a nő kétségbeesetten. A férfi dühösen hátra fordult. A nő belekapaszkodott a férfi karjába, Sai látta, hogy a férfi felemeli kezét, hogy megüsse a nőt.

*Sakura*

Össze szorított szemmel vártam, hogy megérezzem az ütést, de nem jött ehelyett, egy ismeretlen hangot hallottam meg.
- Hagyják abba! - hallottam, kinyitottam a szemem, egy fekete hajú, és ruhás sápadt bőrű férfi állt közénk, megakadályozva Sasukét.
- Ne szólj bele. - sziszegte Sasuke.
- Akkor ne bántsa ezt a nőt. - mutatott rám
- Vagy rendőrséget hívok! - tette hozzá.
- Ch. - szisszent fel Sasuke aztán sarkon fordult, és otthagyott minket. Sírva estem össze. Miért?! Miért nem lehettünk boldogak?
- Jól vagy? - térdelt le mellém a férfi.
- Köszönöm, mostmár igen. - bólintottam.
- Ennek örülök. - mosolygott rám, furcsa volt a mosolya, őszinte, de egy kicsit élettelen.
- Hogyan köszönhetném meg? - kérdeztem, és letöröltem a könnyeim.
- Ugyan. - mosolygott újra rám. - Nem kell megköszönni.
- Meg van! Nincs kedved inni egy kávét? - kérdeztem. - A parkban van egy nagyon jó kis kávézó.
Órájára nézett, talán siet? Aztán újra rám nézett.
- Van kedvem, menjünk. - mondta végül, én meg elmosolyodtam.
- Akkor jó. - mondtam és elindultunk.

A parkban sokan voltak, családok, szerelmes párok, barátok, mindenféle emberek sétalgattak, nevetgéltek, éltek az életüket, élvezve a tavaszt.
- Lassan virágzik a cseresznye. - szólalt meg társam.
- Igen. - mondtam mosolyogva. - Az én virágom. - tettem hozzá, mire kérdően nézett rám.
- Oh igaz, még be sem mutatkoztam, a nevem Haruno Sakura. - mondtam mosolyogva.
- Én Anbu Sai vagyok. - fogadta el felé nyújtott kezem. - Nagyon szép neved van. - tette hozzá.
- Köszönöm. - mondtam - Abban az évben azon a napon virágzott először a cseresznye, amikor születtem. - meséltem.
Oda értünk a kávéhoz, megvettük italainkat, bárhogy győzködtem Sait, végül ő fizetett, pedig én hívtam meg... Na mindegy.
Kávéval, vagyis nálam karamellás forró csokoládéval ültünk le az egyik padra egy cseresznye fa alá.
- Tudod.. Nekem könnyű életem volt. - törtem meg a csendet. - Megszoktam, hogy mindent megkapok, hogy minden úgy van ahogy éppen kellemes. Aztán megismerkedtem Sasukével. Na itt változott meg minden. Teljesen elbűvölt, mindenképpen a közelébe akartam kerülni, de aztán rájöttem, hogy csak kívülről tökéletes. Neki nagyon nehéz élete van, gondolom hallottál az Uchiha tragédiáról? - néztem fel a fiúra, aki bólintott. - Nos ő és a bátyja volt az egyetlen túlélője, így hát nem lehet álom gyermekkornak nevezni azt amit ő átélt, azonban ez nem ok arra, hogy durva és rideg legyen örökre, a bátyja még a kapcsolatunk elején figyelmeztetett engem, hogy nem jó ötlet, hát végülis igaza lett. - hajtottam le a fejem. - Bocsánat, hogy mindent elmeséltem.
- Ne kérj bocsánatot, köszönöm, hogy megbízol bennem. - mosolygott rám, ami olyan volt mintha egy kis napsugár lenne a sötét viharban, nem mulasztja el ugyan a tomboló sötetet, de emlékeztet a reményre.
- Köszönöm. - mondtam, majd hirtelen felindulásból megöleltem a férfit, aki eléggé megdöbbent, majd sután vissza ölelt.
- Ez csak természetes. - mondta zavartan.
- Különben te mivel foglalkozol? - kérdeztem, hogy elrejtsem zavarom, én is.
- Művész vagyok. - mondta.
- Tényleg? - csillant fel a szemem, mire bólintott.
- Imádom a művészetet, főleg a festményeket. - mondtam, teljesen beleélve magam.
- Ha akarod mutathatok neked egypár festményt Csersznye lány. - mondta elgondolkodva.
- Kérlek! - néztem rá cica szemekkel. Mindig is érdekelt a művészet, és most ez egy nagyon jó alkalomnak tűnt, főleg, hogy szeretném jobban megismerni Sait.
- Hát a közelben lakom. - mondta a fiú.
- Szuper! - örvendeztem.

*Sai*

Mosolyogva néztem az egyfolytában mosolygó lányt.
Kinyitottam az ajtót, ő meg azonnal besietett.
Túlságosan bízik bennem, persze nem akarom bántani, meg semmi, de így nem csodálkozom, hogy az a fiú ki tudta használni.
- Bocsánat, nincs nagy rend. - mentegetőztem.
- Mi az, hogy nincs rend? - nézett körbe.
- Minden tiszta, és rendezett! - mondta mosolyogva.
Bevezettem az alkotó szobámba, láttam, hogy már az első pillanatban teljesen ledöbben.
- Ezek gyönyörűek! - kiáltotta, majd körbe sietett, hogy mindegyiket megcsodálja.
Összes képem mellett sokat időzött, mindegyiket jól végig tanulmányozta.
- Gyönyörűek. - mondta ezredszerre. - Örökké tudnám nézni őket.
- Köszönöm, örülök, hogy tetszenek. - mondtam mosolyogva.
Még órákig beszélgettünk, de lassan sötetedni kezdett így Sakura-channak indulnia kellett.
- Köszönök mindent. - mondtam mosolyogva az ajtóban.
- Biztos nem akarod, hogy elkísérjelek? - kérdeztem, aggódtam a lányért.
- Ne félj, minden rendben lesz. - mondta.
- Hát akkor jó éjszakát. - köszöntem el, és nekem is mosoly csúszott ajkaimra.

Vissza mentem az alkotó szobámba. Leültem készülő festményem elé, majd mosolyogva felemeltem ecsetem, elképzeltem Sakura arcát, és máris tudtam hol folytassam művem, már éppen kész lettem, és büszkén néztem végig alkotásomon. Előre hajoltam, hogy még egy rózsaszín tincset kiigazítsak a festményen, és véletlenül lelöktem művem.
Lehajoltam, hogy felvegyem, mire egy furcsa cetlit találtam a földön.

Egy telefonszám és egy rövid üzenet.

Kedves Sai!
Remélem még tudunk találkozni, nagyon élveztem a mai napot, és gyönyörűek a műveid, köszönöm, hogy megtörted a sötétet,
Puszil,

A cseresznye lány.

Itt is vagyok a következő résszel.
Sarada443344 részére! Remélem tetszett ^^
A következő valószínűleg Hashimada lesz