Naruto oneshots

8. Hashirama X Madara (Hashimada)

*nem teljesen követi az eredeti, 4. Ninja háború történetét. *

( Szerzői hülyeség : az öcsém kérdezte mit csinálok, mondtam neki, hogy Hashimadát írok, ismeri a Narutot, de nem látta végig, ezért nem teljesen értette, mondtam neki, hogy az Hashira, és Madarama ship neve, erre csak bámult aztán megszólalt,
"Mármint Hashirama és Madara ugye?"
Amikor leesett, hogy miért mondja szétröhögtem magam, magamon, hogy, hogy lehetek ilyen béna. Gondoltam megosztom veletek ezt a kis hülyeséget, ha már ide illik.)

*Hashirama régen*

- Madara miért?! - ordítottam kétségbeesetten, döbbenten, fájdalmasan szomorúan.
- Te ezt nem értheted Hashirama! - kiabálta vissza a zuhogó esőben. - Kérlek menj el, téged sosem akartalak bántani!
- Ha Konohára támadasz engem bántasz. - mondtam halkan, majd felemeltem fegyverem, könnyektől és esőtől áztatott arccal néztem rá, rá akit mindennél jobban szeretek, és akit most meg kell ölnöm.
És az eső csak esett, a végzet völgyében.

*Madara*

Unottan néztem végig a harcoló ninjákon, még ahhoz sem méltóak, hogy én öljem meg őket.
Ha Hashirama itt lenne...
De már rég halott, ahogy én is, csak hát Obito jó munkát végzett, így most újra"élek".

*Hashirama*

Kinyitottam a szemem, körül néztem, emberek.... Magam mellé néztem, Tobirama?!
- Kész is van Sasuke-kun. - hallottam meg egy furcsa kígyószerü hangot. - Újra élnek a hokagék. - mondta egy hosszú fekete hajú férfi... Vagy nő..aki valahogy ismerős volt a vele szemben álló fiúnak.
- Orochimaru! - kiáltott fel a közelemben lévő.. Hiruzen?
- Itt meg mi a franc történt?! - szólaltam meg végül, mire mindenki rám kapta a tekintetét.
- Körülbelül annyi onii-san, hogy újra élesztettek minket, méghozzá az én teknikámmal. - mondta Tobirama.
- Értem..-bólintottam. - És ki az a sárga fejű?
- Namizake Minato vagyok. - hajolt meg az említett. - Negyedik. - tette hozzá.
- Hmm. Értem. - bólintottam. - És akkor ki az ötödik?
- Őm hát..
- Tsunade. - mondta Orochimaru vigyorogva.
- Te jó ég. - nevettem el magam teljesen elfeledkezve jelenlegi helyzetünkről.
- Van ennél most sokkal fontosabb dolgunk. - szólt rám mérgesen az öcsém.
- Hm?
- Háború van, és Madara él. - mondta.
Nos ez a két dolog pont elég volt ahhoz, hogy még pislogni is elfelejtettem.

*Madara*

Unalmas, unalmas, unalmas.
Ennyivel jellemeztem a jelenlegi helyzetet, mind addig, amíg egy jól ismert csakrát nem éreztem meg közeledni.
Hashirama?
Felugrottam a szikláról, amiről eddig az eseményeket figyeltem, és érdeklődve néztem körbe.
Meg is láttam amit kerestem, azonban nem egyedül volt.
Vele voltak az eddigi hokagék is.
Ch.
- Hashirama! - kiáltottam el magam, mire felém nézett, igaz nem csak ő. Aztán láttam, hogy valamit egyeztettek, és végül Hashirama felém indult.
Na végre így legalább nem unatkozom.
Gyors mozdulattal földre terítettem egy két felém ugró ninját majd hátra ugorva intettem Hashinak, hogy kövessen.
Nem volt kedvem tömegben harcolni.
Obito úgy is lefoglal mindenkit most.
- Madara! Mit jelentsen ez az egész! - hallottam meg Hashirama hangját, mikor messzebb megálltunk.
- Már egyszer elmagyaráztam, és akkor legyőztél. - mondtam. - Most nem fogok veszíteni ellened!
- Madara elég! - kiabált rám, mintha csak valami morcos gyerek lennék.
- Mondanám, hogy most meghalsz, de már halott vagy! - kiáltottam, majd támadásba lendültem.
Rögtön védekezett, ezután pedig azonnal támadott.
Alig tudtam kikerülni a fa elemü támadásait, de látszott rajta, hogy már nem a régi.
- Mondhatni megöregetél Hashirama! - kiáltottam oda neki.
- Igaz, ez rólad nem mondható el. - mondta, majd összehúzta szemöldökét, mire készül?
- Esélyed sincs most ellenem.-jelentettem ki.
- Nem érdekelnek az esélyek. Neked nincs helyed ebben a jelenben! - kiáltotta, majd újra támadt, mindent megtesz.
Még két támadását kivédtem, aztán susanoomat használva vissza támadtam, nem tudta kivédeni.
Még egy ütés, aztán még egy.
Lihegve támaszkodott térdeire.
- Hashirama! - ordítottam miközben felemeltem kardjaim. Beviszem a végső csapást gondoltam magamban.