A banda

38.rész Elrabolva I.

Majd szét szakadt a fejem ahogy magamhoz tértem.Legszívesebben fejbe vágtam volna magam valamivel,sokkal jobb volt amíg nem voltam ébren.Nem nagyon bírom beazonosítani hogy hol vagyok,ismeretlen minden.Alaposan megvizsgáltam a helységet ahol voltam,ablak nem volt rajta csak egy vas ajtó volt velem szemben.Kódos lehet mivel kilincset nem látok rajta.Bokáim és kezeim rendesen odavannak kötözve a székhez , ép hogy megbírom mozdítani őket. Sziszegve engedtem vissza a kezemet,kidörzsölte a kötél.Biztosan mondhatom hogy engem gecire elraboltak, sőt!Nem is nagyon akarjál hogy elmenjek.

Csak telik és telik az idő.Lassan 10 órája ülök itt, étel ital nélkül.A végtagjaim teljesen elgémberedtek, a seggemet meg már úgy elültem hogy alig érzem.Végignyaltam ajkaimon remélve hogy ez a csekély nyál ami a számban van,benedvesíti őket annyira hogy ne legyenek olyan idegesítően szárazak.Többször is elaludtam de éreztem hogy nem volt több pár óránál.

20....20 órája nem jött be senki ide.Szinte mindig félálomban vagyok, nem tudok rendesen felébredni.Nem is akarok.Tompán érzem a szomjúságot így ebben a köztes állapotban.Ahogy lecsapódik a felettem világító lámpa összerezzenek,pár pillanat múlva recsegni kezd az ajtó és feszültem meredek rá.Lassan eltolódott és szembe kerülök egy kapucnis,maszkos férfival.Ahogy közelebb jön hozzám meglöki fejemet homlokomnál így hátrabicsaklik a fejem,rácsapott torkomra amitől felköhögtem és rámeresztettem tekintetem.Csak állt előttem és nézet,meg se moccant.Megszakította tekintetünket amikor még egy ugyanolyan ruhában lévő alak jött be.Ahogy megláttam a tálcát nála,amin egy pohár víz és egy tál volt , szinte örömködve..nem is,Hálálkodva! néztem az alakra.Elvette a pohár vizet az előttem álló és és ahogy felém emelte a vizet én nyitottam ki a számat de ahogy felnéztem rá láttam szemráncoskáin hogy mosolyog.Abban a pillanatban arcon locsolt a vízzel és, a mellette álló szitkozódva lökte el majd morgott valamit,számomra ismeretlen nyelven,majd a tányért kezébe tette és kanalazva tette számba az ételt.Akár mondhatnám azt is hogy etetett,csak hát inkább ledugta a torkomon az ételt mint sem finomkodva várta amíg megrágcsálom azt és lenyelem.Alig 5 percig voltak majd magamra hagytak,ismét 20 óráig nem jött be hozzám senki.Egy héten keresztül folyamatosan ezt csinálták.A 3-ik alkalom után már felismertem őket,az egyikük a magasabbik,aki leöntött vízzel.Neki a bal tenyerén van egy nagyobb anyajegy.A másiknak,az alacsonyabbiknak pedig a homlokán van egy heg.Akkor láttam meg neki amikor egyszer lehajolt mert leejtette a kanalat.Unalmamban nevet és személyiséget adtam nekik. A magasabbik Jams egy mogorva alak, a kisebbik pedig Maddy komoly de mégis kedvesebb.Legalább ő megitatott vízzel nem úgy mint a társa.Azért adtam nekik külföldi nevet mivel nem koreaiul beszéltek,és nem is japánul vagy kínaiuk.

Vasárnap van.Ma sokkal hangosabb lett a hely a szokottnál,szinte már ,,zavaró" volt.Ahogy nyílt az ajtó unottan emeltem fel a fejem de Jams és Maddy helyet egy idegen ember lépet be.Ahogy elém ért leguggolt és lábamról levágta a kötelet ha akartam volna se tudtam volna felállni,nem volt annyi erő a lábaimban hogy rájuk bírjak  állni.Ahogy eloldozott felhúzott karomnál fogva és miután észrevette hogy nem birok menni feldobott a vállára és mint egy zsákot vitt magával.Próbáltam memorizálni merre mehettünk az eddigi helyéről.Ajtó nyitódás és egy UGYANOLYAN terembe léptünk be mint amibe az előbb voltam.Letett egy székre és csendben tűrtem hogy megkötözzön.Ismét ott lettem hagyva.

Nem értem.Egyszerűen nincs értelme amit velem csinálnak.Nem bántanak,nem kérdeznek semmit,etetnek még mosdatnak is.De senki nem mond semmit!Tegnap voltak bent szóval ma élvezhetem egymagam társaságát ismét,hülyébbnél-hülyébb gondoltok cikáznak a fejemben.Már jobb lenne meghalni.Lassan-lassan emésztettem magamban az öngyilkosság gondolatát.Nem érdekel senki , se anya,húgi se a többiek.......se Chanyeol .Egyszerűen most érzem hogy elég volt.Kezdek megörülni magamtól.

A fejemet lassan ütöm bele a falba,már csak a fájdalmat érzem.Szinte öntudatlanul mozog újra és újra a fejem hogy homlokom a kemény falnak ütődjön.Már nem vagyok képes mást érezni csak a fájdalmat....már csak ez maradt nekem.

-Ez meg mit csinál?-hallom meg halk súsmorgását a mögöttem állok egyikétől.

-Hagyd.Kezd már meghülyülni.-sóhajt az egyik és elhagyják a termet.Lehet igazuk van,kezdek meg hülyülni.

Lassan végigsimít hasamon,oly rég éreztem ezt a gyengédséget.Ép nemrég aludtam el de persze mint mindig most se tudja visszafogni magát.

-Ejnye már.-nevetek fel és hátamra fordulva nézek vele szembe.-Ép alszok.

-Csak aludtál.-motyogja szélesen mosolyogva és felém mászik.-Hiányoztál.-súgja a fülembe és lassan belecsókol nyakamba.

-Ha tudnád te mennyire.-sóhajtok fel és átkarolom nyakát.-Aznap...aznap azt hittem soha többé nem látlak majd.-visszaemlékezve az utolsó együtt töltött napunkra,könnybe lábad a szemem.-Annyira féltem.-megremeg állam és amire észhez kapok már egy kosza könnycsepp végigcsurgott az arcomon.

-Drágám.-simít végig arcomon.-Meg ígértem nem emlékszel?-homlokomra nyomot egy meleg csókot.-Mondtam hogy visszajövök.-lassan levezette ajkait orrom hegyéig amire finoman hintet egy csókot.-Soha nem hagylak el.-sötét szemeibe meredve éreztem hogy szívemet elönti a melegség.-Soha.

-Soha.-ahogy ajkaimat formáltam ezt a sokat mondó szót kimondva,ajkaink egymáshoz nyomódtak és jóleső érzés fogott el.

Soha nem hagylak el.Én Chanyeolom,mindig veled leszek.

----------------------------------

Sajnálom hogy ilyen sokat kellet várni az új részért!! Kissé felhalmozódtak a dolgok és nem volt időm írni.De igyekszek azért hogy több ilyen ne legyen :)