A banda

44.rész

Ahogy a motoromon ülve száguldottam haza fele, éreztem ahogy agyam egyre-egyre több dolgon gondolkozik és hogy azok a bizonyos kerekek felfognak robban ,ha nem hagyom hamar abba. Reménykedtem abban hogy a sebesség lenyugtatja feltörekvő tesztoszteron szintemet és miután kiéltem magam,lenyugszok.De már itt állok a lakásunk élőt , és még mindig tiszta ideg vagyok.Sóhajtva haladok beljebb a lakóházba és felmenve az emeletre lassan nyitottam be a házra.Azt hittem hogy annál tudatnál ,hogy Baekhyunt elrabolták nem lesz rosszba , de tévedtem.

-Itt meg..mi a fasz?-ledöbbent arccal meredtem a feltúrt házra. Mindenhol törött üveg darabok,papírok szanaszét és felborított berendezések.Remegő kezekkel állítottam fel az előttem heverő fogast. Pulóveremet felakasztottam rá majd a nappaliba haladtam,közben átlépkedtem az utamat akadályozó tárgyakon.Lassan leültem a kanapéra és ahogy seggem alatt egy nagy reccsenést hallottam ,sóhajtva nyúltam bal farpofám alá hogy megnézzem,mégis  mi a szent szarra ültem rá. Szitkozódó gondolataim egyből elvesztek ahogy megpillantottam az összetört üveget,amely egy ék képkeret szegélyzet. Baekhyun széles mosolyát látva egy apró mosoly jelent meg ajkaimon. Mindig olyan boldog,emlékszek ezen a napon vittem el először piknikezni. Először azt hitte hogy megint valami gyors kajáldába viszem mert oda vannak kuponjaim,jó ez csak egyszer történt meg! Aznap tanultam meg hogy ha Byun Baekhyunak valami baja van,piknikezni kel vinni, úgy felpörgött hogy szerintem még a kutyákat is simán lefutotta volna.Kuncogva simítottam végig hüvelykujjal az arcán ahogy elfogott a jóleső érzés.

- Milyen romantikus.-ahogy meghallottam a hangot egy másodperc volt az egész. Felsőm alól kihúztam a fegyvert és egy határozott mozdulattal elrugaszkodtam a föltör ,hogy a kanapé mögé essek.Ahogy vállaim földet értek fegyver dörrenés járta át a lakóházat és én sem voltam tétlen.Az egyik díszpárnát betolakodom felé dobtam aki habozás nélkül lőtt ,így a pillanatot kihasználva kiemelkedtem a kanapé takarása mögül és fegyveremet meghúzva rezzenéstelen arccal néztem végig ahogy fájdalmasan felkiáltva vállához kapja kezét a maszkos alak és bár pisztolya előtte hevert, ahogy meghallotta a dudaszót habozás nélkül rohanni kezdet az erkély felé és ahogy kivetődött a fehér korláton megdöbbenve rohantam az erkélyhez.Lenézve az elhagyatott utcára, megpillantottam a pár háznyira száguldó autót ami csomagterében a meglőtt alak utazott egy másik tárával.

-Francba már!-telefonomat felkapva már rohanni is kezdtem le a motorhoz közben tárcsáztam Kris számát.-fehér,csomagteres a kikötő felé tart!

-Rendben indulunk!-bontottam a hívást és a motorra felülve már a nyomukba indultam.Nagy a valószínűsége hogy tudják hol van Baekhyun. És engem már más nem érdekel, csak Ő, és hogy megtaláljam.

-Chanyeol!-az ellenkező irányból érkező autóra pillantva figyeltem ahogy a többiek kipattantak a kocsiból. Sehun ahogy a parthoz ért egyből célba vette a hajót és fegyverét nem kímélve,és persze nem sajnálva a töltényeket a hajót kezdte el tüzelni.

-Felesleges.-löktem el magam a motortól.-Már túl messzire mentek.-Sehun csak morcosan szuggerálta az egyre távolodó hajót majd felmérve a lehetőségeit inkább nekem adott igazat.

-Sajnálom hogy elkéstünk.-sétált mellém Kris.-Igyekeztünk.

-Még én.-húztam el a számat és ismét a hajót néztem. A naplemente vöröses szint adott a környezetnek,igazat megvallva gyönyörű volt ahogy a hajó ablakain megcsillantak a vörös fény sugarai, de azt figyelembe véve hogy azon a hajon utaznak a talán egyetlen esélyeim ahogy, hogy eljussak Baekhyunhoz. Már nem is tud annyira érdekelni az hogy milyen is a táj.

-Suho behív minket.-kiáltott oda nekünk Luhan a kocsiból.

-Megyünk.-csak bólintott majd tovább beszélt a telefonba.

-Induljunk.-veregette meg a hátamat Kris, beülve a kocsiba elhajtottunk a kikötőből és a bázishoz érve Suho már kint várt minket az épület előt.

-Mi történt?-sietett egyből hozzánk ahogy kiszálltunk a kocsiból.Én csak elmentem mellette és meg sem álltam az irodáig. Leülve a fotelba megvártam amíg mindenki bejön utánam,és ahogy Xiumin becsukta az ajtót,mint az utolsó felemeltem fejemet és felvettem Suhoval a szemkontaktust.

-Mi történt pontosan?-köszörülte meg a torkát Suho.

-Én sem tudom pontosan.Amire hazaértem fel volt dúlva a lakás és az a koma bent volt.-dőltem hátra a kanapéra és tekintetem a plafonra szegeztem.-Ők tudják hogy hol van Baekhyun.

-Ezt honnan veszed?

-Érzem.-Xiumin felé fordítottam fejem.-Érzem hogy ők tudják.

-Még jobban oda kel figyelnünk.Mindenhol ott vannak már a rohadékok.-szűrte fogai között Suho.

-Nanáról van valami?-Kris csak megrázta a fejét.

-Utoljára 5 hete látták Busanban,azóta nem tudjuk hol lehet.-látszódott hogy Kai nincs megelégedve a válaszon amit kapott de hát nekünk se tetszett annyira ez a válasz.

-Továbbra is próbálkozni kéne,ha megtalálnánk egy lépéssel közelebb lennénk hozzájuk.

-És Baekhyunhoz.-tettem hozzá.

-És Baekhyunhoz.-ismételte meg D.O kijavítva mondatát.

-Minden esetre Chanyeol menj haza,küldök majd utánad egy csapatot,hátha hagytak valami nyomot maguk után.-biccentettem egyet a srácoknak, és sietve hazamentem.A lakásba visszatérve kupacokba kezdtem gyűjteni a szétdobált dolgokat.Ép hogy az előszobával végeztem kopogtattak az ajtón. Fegyveremet megfogva  lassan az ajtóhoz sétáltam, lehet ők azok. Ideges voltam a tudattól hogy lehet hogy visszajöttek,mégis izgatottan nyitottam résznyire az ajtót. Ahogy kinéztem a résen hatalmasat sóhajtottam.

-JA!Chanyeol!-visszatettem a pisztolyt a tartójába majd kinyitva az ajtómat néztem farkasszemet Hyan nénivel.Rendes néni,olyan 2 hónapja lakhat a szomszédunkban.Nem kavar sok vizet de szeret minderről tudni,tipik öregasszony.

-Mit szeretne?

-Jézus isten!-csapta össze tenyerét ahogy meglátta a hátam mögött lévő nagy kuplerájt.-Hát itt meg mi történt?Betörtek?-kapta szája elé kezét.

-Nem,nem. Semmi nem történt,menjen csak vissza nyugodtan pihenni.Késő van már!-kezdtem el finoman húzni a lakása felé.

-Dehogy van késő.-húzta ki kezét fogásomból.-Látszódik hogy nincs egy nő se ebben a lakásban,ilyen koszt! Még nem láttam ilyet életem során.-rosszallóan nézet rám majd arrébb lökve ment be a lakásba.

-Miért nem lepődtem meg?-motyogtam orrom alatt majd követtem Hyan nénit.A következő 10 percben azon voltam hogy elküldjem innen de nem tántorított az öreg lány és minél jobban győzködtem annál makacsabb lett. És amitől féltem be is követezhet, nincs is annál jobb dolog mint amikor Hyan nénivel és az egész pereputtyal,azaz a nyomozó csoporttal  állok a nappalimban.

-Ez meg ki?-köböt fejével Kai Hyan néni felé.

-Ez meg ki? Mit képzelsz magadról kisfiam!Anyád nem tanított meg a jó modorra!-Kai megszeppenve meredt Hyan nénire aki már fenyegetően lendítette kezét.

-S-sajnálom nem úgy gondoltam.-hajolt meg Kai de így sem úszta meg azt hogy Hyan néni ne agyon egy tockost neki.Kuncogva figyeltem ahogy kezdi ízlelgeti Kai hogy bizony több év kemény edzés után egy néni simán lecsapta.A kis csapatot nézve valamiféle érzés elkapott, jól éreztem magam.