A banda

30.rész Sors

-Jooheon, megyünk.- az említett leszállt az asztalról és intve nekünk I.M után sietett.

Én a maradék időmet avval töltöttem hogy próbáltam mindent elrendezi Suhoval, elvégre ha nem leszek itt egyedül kel a legtöbb dolgot megoldania.

-Majd mi segítünk neki!-simított végig karomon Kris. Szerencsére a srácok mindig készen állnak az ilyen helyzetekre így kicsit nyugodtabban szálltam be a kocsiba.

-Látom kevés cuccot hoztál.-pillantott rám WonHo.

-Csak azokat hoztam amik nagyon kellenek.-nem is firtatták tovább a dolgot, egész úton csendben voltak. Csak akkor szólaltak meg amikor hívásuk lett.Furta az oldalamat a kíváncsiság hogy hova is visznek de feleslegesnek tartottam megkérdezni..amúgy se mondták volna meg.5 óra autózás után megéreztünk egy kisebb városhoz.A várostábla melletti földes útra lefordulunk és egy kisebb erdős részhez értünk. 

-Kiszállás.-adta ki az utasítást I.M.Kiszálltunk a kocsiból és egy férfi lépet elő aki miután tisztelget nekünk ,beszállt a kocsiba és elhajtott.Végigmentünk egy ősvényen és ahogy kiléptünk a fák takarásából egy hatalmas épülettel találtam szembe magam.Ezt hogy a szarba nem vettem észre?

-Itt is lennénk.-sóhajtott fel WonHo.

-Már kaja idő van!Siessünk!-kezdet el nyavalyogni Joheon.

-Vigyük be a cuccokat utána mehetünk.Te is gyere.-szólt nekem I.M.Kicsit ellenszenvesen viselkednek de el kel viselnem.Itt már nem én vagyok a főnők.Beléptünk az épületbe és amíg a fiúk intézkedtek én a nyitott ajtónál állva néztem az udvaron ép gyakorló fiúkat.

-Gyere!-meg fordultam és egy idegen fiú intett nekem.-Jack vagyok!-nyújtotta felém a kezét.Elfogadtam és kezet ráztunk.

-Baekhyun.-megállt egy pillanatra majd sokat sejtően bólintott.

-Akkor te vagy Park párja igaz?

-Chanyeol?Ó is itt van!-ragadtam meg a fiú karját.

-Igen.De nem hiszem hogy még találkozhatnál vele.Miután végeztem a körbevezetéssel akkor lehet róla szó.-bólintottam és bár türelmetlen voltam, ugyanolyan lassan sétáltam mit Jack és mindent figyelmesen megnéztem.Az épület belülről nagyon jól fel volt szerelve és szinte láttam magamat szenvedni az akadálypályákon.-Most pedig jön az udvar.Ide már nem engedünk ki mindenkit csak a legjobbakat.De persze vannak kivételek is.Te is itt fogsz gyakorolni mivel rövid idő alatt kel nagy teljesítményt nyújtanod.

-Fasza.-morogtam orrom alatt és szerencsémre nem hallotta meg a mellettem álló.

-Elnézést.-Jack arrább húzott így a mögöttem jövő leizzadt alakok kibírtak menni az ajtón.Na jó én ezekhez képest egy kiscica vagyok.Majdnem mind a 180 cm felet vannak és kivannak gyúrva. Igazi gorillák.

-Mehetünk?

-Persze.-az udvaron is körbemutogatott mindent és közös megegyezés gyanánt leültünk az egyetlen padra, ami az udvaron található volt és onnan néztük a most érkezőket.Mindegyikük tökéletes mozdulatokkal haladt végig a feladatokon és egyetlen hibát se vétettek.A hosszú sort vizslattam akik várnak a sorukra és kiszúrtam valakit.Nem mertem odamenni mert nem voltam biztos a dologban de amikor ő került sorra felismertem.Felálltam és gyors léptekkel elindultam feléjük.

-Állj meg!-kiáltott fel Jack és a karom után nyúlt.Megállásra késztetett a karja így kissé mérgesnek néztem rá.-Ne menj csak ha végeztek.- beharaptam alsó ajkamat és bár majd szétvetett az ideg hogy nem ugorhatok Chanyeol nyakába,hallgattam rá és visszaültem a padra.Hogy nem vesz észre? Itt figyelem már egy órája de ide se néz.Kisé sértettnek érzem magam de ahogy alakját nézem rájövök hogy teljes bedobással csinálja a feladatokat.Arca határozottságot sugall és szemeiben a tűz ég.Szóval ilyen ha komolyan vesz valamit.

-Mióta ismered?-töri meg a csendet ami beállt közénk.

-1 éve.-mosolyodok rá majd tekintetemet visszairányítom Chanyeolra.

-Tudod...nagyon sokat mesélt rólad.És most hogy élőben látlak igaza volt.-kíváncsi tekintettel nézek rá.

-Miket mondott?

-Azt majd ő elmondja.-nevetett hangosan.-De a legtöbbször azt hangsúlyozta hogy makacs vagy.-dühösen fújtattam egyet.- Nem kellet volna ezt elmondanom?

-Már szinte megszoktam.-legyintettem neki.Sokszor mondták már ezt nekem , és tisztában is vagyok ezzel a tulajdonságommal.De cseppet sem bánom.3 óra hosszáig néztük a srácokat és ahogy szünet lett Jackal az oldalamon sétáltunk feléjük.Nem igazán tudtam hogy hogyan is menjek oda hozzá.Pár méterre voltam tőlük és láttam hogy Chanyeol leteszi a vízét amit elvettem mellöle és miután az üvegért nyúl meglepetten veszi észre hogy már nincs ott.A tárai már rég észrevettek és kíváncsi tekintettel vizslattak.

-Ezt keresed?-összerezzent hangomat meghalva és óráknak tűnő pillanatok múlva lassan meg fordult és ahogy találkozott tekintetünk, a szívem kihagyott egy ütemet.-Mi van Yoda, nem is örülsz nekem?-tártam ki karjaimat. Szívem erősen vert ahogy alakját figyeltem.

Hiába kerültünk távol egymástól,a sorsnak nem lehet parancsolni.

------------------------------------------

Sziasztok!Végre meghoztam az új részt.Sajnálom hogy ilyen sokat kel várnotok a részekre de sajnos nem tudom más időközönként feltölteni őket.A rész rövidsége ellenére remélem meg tetszett  nektek.