A banda

59.rész

Sziasztok drágáim! Igen tudom, vagy ezer éve tettem ki új részt de most megtettem és  egy ideig nem fogok eltűnni, szóval igyekszek sok-sok résszel meglepni titeket! Egy jó kis befejezést szánok ennek a történetnek, szóval remélem nektek is ép annyira fog majd tetszeni mint nekem. És fel a fejjel Happy end lesz a vége!! ❤❤

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Chanyeol!- megtorpantam és értetlenül néztem a felém haladó társaságra .

- Ti meg?- Wonho vállamra tette a kezét és megrázta a fejét.

-Már nem tudunk segíteni .- nem igazán tudtam ezt hova tenni. Ha felrobbant volna azt nem így éltük volna meg. Ha meghalt volna, annak is robbanás lett volna a vége.

-Hol vannak?-csak ennyit kérdeztem. Nem voltam másra kíváncsi .

- Még mindig ugyan ott.-

-Jooheon!-szolt rá Wonho a fiúra aki elszólta magát.

- Joga van hozzá!- állt a védelmemre továbbra is Jooheon.-Menj csak.- mosolygott rám.-Majd ezeket én elintézem.-kacsintott majd a felháborodott Wonho felé fordult  ,és valószínűleg egy hosszú veszekedésbe keveredtek miközben kifelé tartottak az épületből.

Ahogy lassan odaértem először I.M pillantottam meg ahogy a falnak támaszkodva mered a földre. Nagyon elmélyülhetett a gondolataiba mivel fel se tűnt neki hogy ott vagyok csak amikor már előtte álltam.

- Menj csak.- meg se kellet szólalnom tudta hogy mire  gondolok. Ahogy lekanyarodtam megkönnyebbülve felsóhajtottam.Mindketten ott álltak.

-Fene gondolta volna.-kezdet neki Yixing.- Ha ezt tudtam volna már rég elmondtam volna neki.

-Suhonak?- kérdezett rá Kris.

-Valószínűleg minden jobb lett volna. Vagyis ha máshogy nem is történne ez a dolog, legalább nem lenne olyan bűntudatom mint most.- keserűen felnevetett.-Fene egye meg.

- Szeretnél valamit átadni neki?- kérdezett rá Kris.

-Csak annyit hogy sajnálom. Ebből mindent érteni fog. 

- Nem kell .- léptem elő a fal takarásából.- Te magad fogod ezt elmondani neki.

-Chanyeol??

(Baekhyun)

Miközben  ültem,takaróval becsavarva. Lassan kezdtem felfogni a valóságot. Luhan és Sehun már nincs köztünk. Ez eléggé lesokkolt, és szinte várom hogy mikor ugrik elő valahonnan Luhan és a nyakamba veti magát nevetve. Mondva hogy csak vicc volt az egész és én jól bevettem. De érzem hogy ez most nem olyan, ez most nem valami rossz vicc. A sérülteket már elszállították a központba , és az életben maradt ellenséget felügyelet alá vették és elzárták őket. Hogy mit fognak velük tenni? Nem igazán tudom. Őszintén szólva, nagyon haszontalannak érzem magam. Tao semmit nem tud Krisről, most veszítette el két gyerekkori barátját de még mindig toppon van és tökéletesen végzi a feladatát. Suho hatalmas nyomás alatt van , Yixingről semmi hírünk sincs de ő is tartja magát és végrehajtja a kötelességeit.Miért csak én vagyok az aki nem csinál semmit? Idegesen a hajamba túrtam. Tennem kel valamit.

Letettem a takarót a padra majd felvettem felsőmet. Valahol csak kel valamit segíteni ! 

-Kérlek ülj vissza.-sietett hozzám egy lány.- Neked most pihenned kel.- próbált vissza tessékelni a padokhoz de én nem igazán hagytam magam. 

-Eleget pihentem már. Mennem kel segíteni a többieknek. - a lányt kikerülve siettem a legközelebbi sátor felé. A lány nem igazán tudta hogy most jöjjön utánam vagy maradjon a helyén, de végül az előbbinél maradt. Ahogy haladtam a sátor felé megpillantottam Suhot.

-Baekhyun te meg mit kovászolsz itt ? Menj és pihenj.....le.- sietett felém barátom de pár méterrel előttem megtorpant és ledermedve állt. Hangzavar keletkezet így én is arra néztem amerre barátom és megpillantatom két alakot ,akikhez oda rohantak az emberel.

-Azok nem..-hunyorítottam szemeimmel  hogy pontosabban lássam ki az a két alak. 

-Yixing?....Y-YIXING!- Suho ahogy csak  bírt rohanni kezdett a  két alak felé. Én is ahogy lábaim engedték futni kezdtem utána. Ahogy közelebb értem tényleg az említett személy feküdt egy hordágyon.

-Suho.- ült fel egyből Yixing ahogy megpillantotta a fiút.-É-én annyira sajnál..- nem volt esélye befejezi a mondatot mivel Suho olyan erővel szorította magához a fiút mint szinte soha senkit. Elérzékenyülve néztem a jelenetet majd ahogy megpillantottam a felén futó fiúkat egy apró mosolyra húztam ajkaimat. 

-Úr isten el se hiszem!- torpant meg Tao előttük. -Hála istennek!- ölelte ő is magához a férfit.- Hála istennek hogy te megúsztad.- simított végig hátán majd csendes sírásba kezdett.

Yixing rám pillantott én pedig ajkamba haraptam.- Luhan és Sehun.- csak kedves barátaim nevét mondtam könnyes szemekkel. Yixing megdermedt egy pillanatra majd lassan elkezdte Tao fejét simogatni.

-Semmi baj, minden rendben lesz.- próbálta nyugtatni a fiút de az ő hangja is meg-megcsuklott. 

- Hol van Chanyeol és Kris?- kérdezett rá Suho. Én is az épület felé pillantottam ami belsejében semmi életet nem lehetett már észlelni.

-Ők....nem is tudom.- rázta meg a fejét.- Ők...-

Hangos sikítások töltötték be a környéket ahogy egy erős lökés a messzibe repítette ezt a vérfagyasztó robbanást. Arcom elé kaptam karjaimat ,így is védve a levegőbe felkapott dolgok elöl. Ahogy ez az erős nyomás elmúlt leengedtem kezem és kikerekedett szemekkel figyeltem a lángba borított épületet.

-Chanyeol.- lassan a mellettem álló Taora pillantottam ,aki ledöbbent arccal nézte az épületet.

-E-ez nem lehet. Kris..-lassan indult meg az épület felé.-K-Kris még bent van !!- hiába láttam hogy rohan az égő épület felé lábaim nem mozdultak csak néztem ahogy I.M és Suga utána rohannak és még mielőtt berohant volna az épületbe megállították. Keserves sírását mindenen keresztül hallatom, lassan szívemhez emeltem a kezemet amit mintha összefacsartak volna.

-Kérlek istenem.- lehajtottam a fejem és erősen pislogtam párat.- Ez csak egy álom. Ez csak egy rémálom.- könnyeim potyogni kezdtek szemeimből ahogy ismét felemelve fejem rákellet jönnöm, hogy ez a valóság.

A fájdalmas valóság, amiben életem szerelme többé nem szerepel. 

Látásom elhomályosodott a könnyeimtől de így is tisztán láttam az ő tökéletes arcát.

,,Örülök hogy ilyen jót ülsz rajtam de én már szívesen állnék!'' 

- a gyönyörű szemeid. 

,,Engem Park Chanyeolnak hívnak. Téged hogy hívnak ?''

- az a szívdöglesztő mosolyod. 

,,Baekhyun ! Állj meg !- Végre.Süket vagy itt ordibáltam utánad !---Csak páronként lehet jönni. És mivel te is ebben a helyzetben vagy gondoltam...hátha eljönnél velem."

- amikor elpirulsz de próbálod leplezni . 

,,Te már most  olyan közel állsz hozzám ,mint soha senki más  "

- ahogy suttogsz azzal a mély hangoddal

,, Féltékeny voltam. Arra a fiúra akit a pasidnak neveztél . Luhanra és Taoira is. Őket olyan könnyedén megcsókoltad...én meg úgy epedezek a csókodért mégse kapom meg."

- hogy mindig őszinte voltál 

,,Baekhyun szerelmes vagyok beléd"

-   ahogy a szemeid csillogtak. 

Ezek azok az okok ,amik miatt most megszakad a szívem.Megszakad a tudattót, hogy többé nem teszed meg ezeket. Hogy többé ezeket a dolgokat nem tapasztalhatom meg, és hogy anno nem tudtam hogy talán ezek lesznek az utolsó emlékeim amikben rád emlékezhetek.

Rád Park Chanyeolra ,aki megszegte az ígéretét ... azt az ígéretet miszerint sose hogy el.