A banda

2.rész Első küldetés

.

-Mert az enyém vagy. - túl őszinte volt,túl komolyan nézet rám ahhoz hogy elnevessem magam és hozzávágjam, ez szar poén volt.

- Nem. Nem vagyok. - én is komolyra váltottam a szót  de szerencsére Luhan mellém lépet és elhúzott.

- Ez meg mi volt Baek? - izgatottan kérdezte csillogó szemekkel.

- Mi?

- Ne izélj!! Úgy néztetek egymásra Yeol-al mintha szemmel megdugnátok egymást!

- Na de Luhan! - nevetve csaptam mellhasára.

- Bejön? - lökdösött meg játékosan.

- Hé! Nem buzulok be jó! Csak..csak olyan szép a szeme. -mosolyodtam el visszagondolva amikor az ölében ültem.

- Á, nem..tényleg nem. -ironikusan mondta ezért csak morogtam egy szitkozódást és átkaroltam a nyakát ,úgy ballagtunk vissza a színpadot helyettesítő asztalokhoz. Első pillanatban elsápadtam de hamar elkezdtem szarrá röhögni velem. Hogy miért?Elsőnek csak a két lányt láttam ahogy ép táncolnak, aztán megráztam drága Xiumint ahogy lányokat megszégyenítve rázta magát de már ő is szarrá röhögte magát nem hogy akik nézték.

- Na lányok pihenjetek most mi jövünk!- Tao elég jól nyomta a piát így könnyedén rávették hogy táncoljon így már ketten voltak fent.- Na még kellenek emberek túl kevesen vagyunk!!.

- Gyere gyorsan!- Luhan karon ragadott és elkezdet kifelé húzni de már késő volt mert megláttak.

- Á, megvagytok! Ne meneküljetek Luhan,Baekhyun! -a tömeg visszafele kezdet lökni mindet így nem bírtunk menekülni. Minden erőmmel azon voltam vagyis voltunk hogy minél messzebb menjünk de nem sikerült így arcomat eltakarva álltam fel megint az asztalra Luhannal együtt.

- HAJRÁ CICÁM!! - Kris kiabálta el magát amire Taonak az volt a reakciója hogy bemutatott neki.- Majd este a szobában!! - szegény Tao teljesen elpirult de a tömeg csak röhögött megint egy jót. A TWICE-Cheer up! számot indították el amire Tao és Xiumin azonnal elkezdték táncolni a koreográfiát.

- Én ezt nem akarom. - lépet mellém Luhan.

- Én se. - biggyesztettem le az ajkamat.

- Táncoljatok. - csapot hátamra Tao jókedvűen.

- Ezt az egyet. -mosolygott rám Luhan.

-Rendben. De most szolok hogy gyilkolok a tánctudásommal! - gyűrtem fel pulóverem ujját.

- Csak utánam szívi! - mindketten széles mosollyal az arcunkon kezdtünk el a refréntől táncolni a koreográfiát. Már fel sem tűnt mikor lett vége a számnak csak az hogy már teljesen ki voltam fáradva és innivalóra szomjazva lemásztam az asztalról és a piás asztalhoz mentem.

Poharamat teleöntöttem egy számomra ismeretlen itallal és lehúztam azt. De bármennyit ittam nem múlt el az álmosságom így a pultos lánytól elkértem a szobakulcsomat és felmentem a nekem szánt szobába. Semmi extra egy francia ágy és egy éjjeliszekrény . Cipőmből kibújva bedőltem az ágyba és azonnal elnyomott az álmosság.

(másnap)

Reggel kiabálásra ébredtem. Nem ,nem szitkozódó kiabálás hanem édes gyereknevetés és izgatott kiabálásra. Kinéztem az ablakon és egy csapat kisgyereket pillantottam meg ahogy fogócskáztak. Felkaptam a cipőmet és bezárva az ajtót visszavittem a kulcsot. A gyerekek irányába mentem és ahogy odaértem megpillantottam két lányt akik törökülésben ülve fonják a kislányoknak a haját.