>>Kim<<
•••••••••••Újra itt,ezen a szőrnyű helyen.Elküldtek ct-re meg minden ilyen hülye vizsgálatra,aminek semmi értelme.Úgysem tudnak segíteni rajtam.Úgy is meghalok.
-Mára végeztünk Kim pihenj,mert holnap újabb vizsgálatoknak nézünk elébe-mondta a nővér a szobámba visszakísérve,majd magamra hagyott a szobába.
Szuper!Tölthetek itt heteket,fölöslegesen.Ugyanis mindíg bent tartanak ilyenkor.Szerencsére az egyik orvossal jóba vagyok.Fiatal férfi,elég szexy.Ő sokszor meglátogatott mindíg mikor bekerültem a korházba.
-Bejöhetek?-nyílt ki résnyire az ajtó.
-Attól függ!-mosolyodtam el,és a fiú már az ágyam felé tartott.
-Hogyvagy?-húzta el a száját.
-Megvagyok nyugi.Kutya bajom.Vagyis érted.
-Hát valami baj biztos van...Ez a sok rosszullét...Nem tetszik nekem.
-Sokszor vagyok korházba nem nagy ügy-legyintettem a kezemmel.
Theo a hozzámkötött gépeket vizslatta.
-Ezek minek?-vonta fel a szemöldökét.
-Mittudom én.Biztos elővigyázatosság tudod-nevettem egy jóízűt.
-Ha-ha ez nem olyan vicces...
-Jólvan na mondom nem nagy ügy.
-Amúgy majdnem lebuktam.Kicsit elidőztem a házban,és akkor másztam ki az ablakon,amikor apukád hazaért.
-Jézus te!-legyintettem oldalba-Amúgy is..mit csináltál te nálunk?
-Hát körbenéztem.Nem is mondtad,hogy ennyire tehetséges vagy a rajz terén.
-Ó jesszus-csaptam rá a homlokomra.
-Miaz?-vigyorgott.
-Te megnézted a rajzaimat?
-Háát igen-vigyorgott még mindíg.
-Kitalálom.Az utolsó tetszett a legjobban.
-Az bizony-kacsintott.
Igen szoktam rajzolni...Egész jól tudok,de nem verem nagy dobra.Legutoljára Theot rajzoltam le,ahogy az arcomról törli a könnycseppet.Igazán művészi lett mondhatom.>>Theo<<
••••••••••••Amikor megláttam a rajzait,elállt a lélegzetem.Aprólékos,jól kidolgozott munkák.Minden érzelem átjön belőlük.Nem gondoltam volna,hogy ilyen tehetséges ez a lány.Egyre jobban kedvelem,és azon kaptam magam,hogy nagyon aggódok érte.Nem szeretném ha bármi baja esne,mert úgy ézem már most fontos nekem.
-Mikor mehetsz haza?-törtem meg kettőnk között a csendet.
-Nemtudom..Szerintem majd csak hetek múlva.
-Oh értem.Nembaj.Minden nap itt leszek veled-mosolyodott el.
-Miért törődsz velem Theo?
-Mert már az első pillanattól kezdve szimpatikus vagy,és csodállak a kitartásodért,és azért mert ennyire erős vagy-fogtam meg a kezét.
Az arcán legördült egy örömkönnycsepp.
-Ilyet még soha senki nem mondott nekem-illetődött meg.
Olyan aranyos amikor zavarba van.Legszívesebben magamhoz húznám,megcsókolnám,és soha tobbé nem engedném el.De nem lehet.Amíg nem szakítottam Amandával addig nem.És lehet,hogy Kim nem is érez irántam semmit.
-Mi van a táskádba?-kíváncsiskodott.
-Hát ha jó leszel megtudod-nyomtam egy puszit a homlokára,amire felgyorsult a szívverése.
Istenem de édes!Elpirult.Annyira imádom.
-Nyaaaa-nézett rám bociszemekkel.
-Jóólvan!Hoztam filmeket.Ha gondolod nézhetünk-húztam félmosolyra a szám.
-Óó igeeen légysziii!Imádok filmet nézni!-mosolyodott el.
-Mit szeretnél nézni?A csöpögős,vagy inkább az akció filmet választod?-lebegtette me előttem a két filmet.
-Hmm legyen a csöpögős.Szeretk sírni a filmeken.
-Jó választás-kacsintott.>>Kim<<
•••••••••••Theo mellém feküdt,és úgy néztük a filmet.Vagyis én tényleg néztem volna,de hihetetlenül elkapott az álmosság,és kb az első tíz percben bealudtam.
Apró neszre ébredtem.
-Theo?-motyogtam halkan.
A szobába sötét volt,csak a nyitott ajtó miatt szűrődött be egy kis fény a folyosóról.
-Itt vagyok-suttogta,majd összekulcsolta ujjainkat.
-Mész?
-Mennem kell-szomorodott el a hangja-De jövök amint tudok-éreztem ahogy közelebb hajol és egy hajtincs csikizni kezdte fáradt arcomat.
Egy apró puszit nyomott majdnem a fülemre,és lassan elengedte kezemet.
-Jóéjt Kim!-nézett vissza az ajtóban.
-Jóéjt Theo!-s azzal becsukódott mögötte az ajtó és vele együtt eltűnt a maradék fény is a kórteremből.
YOU ARE READING
Az utolsó elsőm.(befejezett)
RomanceÚgy éreztem, sírni tudnék, de nem jött ki. Ez egyfajta szomorú betegség, beteg szomorúság, amikor nem is érezhetnéd rosszabbul magad. Szerintem tudod, milyen az. Szerintem mindenki tudja.