Az utolsó elsőm.(befejezett)

Második

                                  >>Kim<<
                                  •••••••••••
Miközbe elmerültem a gondolataimban,arra eszméltem fel,hogy korom sötét van,és már csak a hold volágítja meg,hazafelé vezető utat.A lámpák fénye kialudtak az utcákon,vagy éppen pislákoltak.Hazafelé baktattam nemtörődve a hatalmas sötétséggel ami körbevett.Valami mégsem hagyott nyugodni.Olyan érzésem volt,mintha valaki figyelne,vagy követne.Asszem kezdek paranoiás lenni!Hátranéztem,és valóban volt mögöttem valaki.Egy kapucnis srác.Szürke kapucnija alól kilógott göndör sötétbarna fürtje.Lassan vette lépteit.Komótosan,jól meggondolva helyetzte egymás elé csülkeit..Olyan aranyosnak tűnt.Füllhallgató a fülébe.Felvillant az egyik lámpa ahogy áthaladt alatta a fiú.Arca oly édes mint egy pillecukor.Szájába egy fekete karika díszeleg.Magas,de nem túlságosan.Nyugodt és...mintha szomorú is lenne.Érzem,sok közös lehet bennünk....

Ahogy figyeltem a mögöttem sétáló ideálomat,hirtelen megbotlottam az út közepette egy kőben,és olyan sebességgel estem a földre,hogy fel sem fogtam mi történt.Szérterültem a földön,mint egy paradicsom.Nagyon bevertem a fejemet.Próbáltam összeszedni darabjaimat a földről,de belémhasított a fájdalom.Láttam,hogy felszaladtak kezeimen a sebek.A fejem iszonyatosan fájt.Ekkor egy bizonytalan kezet éreztem a sajátomon.
-Jól vagy?-kérdezte aggódóan egy rekedtes hang.
-Öhmm..nemigazán.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Gyere-segített fel,amikor hirtelen újra megszédültem és erős karjaiba zuhantam.
-Uuuh!Te aztán jól beverted a fejed-nézett rám kétségbeesve.
Próbált megtartani a kezemnel fogva de észrevette a kezemen lévő vérző sebeket.
-Jézusom neked ömlik a kezedből a vér!!!!
Minden kezdett fehérré válni,világosság öntötte el szemeimet,és nem éreztem a fájdalmat.Lassan lehunytam szemeimet,és hallottam még valakinek utolsó mondatait felém-"Hí...m.ntőt!"
                      ••Egy nappal később••
Apró csipogásokat észleltem a bal oldalamról.Szemeimet nyitogattam,ébredeztem.Világos volt.Egy puha,fehér párna volt fájós fejem alatt.A szoba ismeretlen volt számomra.Repedezett falú,kicsit régies,mégis modern bútorok helyezkedtek el a szobában.Jobbra,majd balra fordítottam a fejem,és szívverésemet pontosan jelző gépezettel találtam magam szembe.Belehasított a fejembe a fájdalom.A fájdalom helyéhez kaptam,és egy puha anyagot éreztem magamon.Be lehet kötve.Megpróbáltam felülni,de gyenge voltam ehez a művelethez.Kinyílt az ajtó,és egy fiatal nő lépett be rajta,fehér ruhában.Szőkésbarna tincsei a vállán pihentek.Ruhája kissé bő volt,de így is látszódott benne tökéletes alakja.
-A mennyben vagyok?
Erre egy apró kuncogás hallatszott,majd megszólalt,egy tényleg angyali hang:
-Szép napot Kim!Nem mennyben vagy,hanem kórházban.Tegnap elestél és egy fiú hívta a mentőket.
Erre felkaptam a fejemet amennyire tudtam.Egy fiú?!
-Itt vannak hozzátartozóid.Vagyis az apukád.Behívhatom?
-Kérem ne!-kiáltottam valamiért,pedig meg se moccant a nővér.
-De már tegnap este óta arra vár,hogy felébredk.
-Maga ezt nem értheti-sütottem le szomorúan a szemeimet.
-Rendben kisasszony.Nem hívom-és azzal a lendülettel kisétált a szobából,és magamra hagyott.
                      ••Két óráva elteltével••
Az ajtó nyikorgó hangjára ébredtem meg,de nem igazán foglalkoztam vele.Egy fiú lépett be.Szomorú tekintete rám szegeződött.Barna fürtjei a szemébe lógnak.Ő hívhatta a mentőket?
-Szia-vakarja meg a tarkóját.
Kinyitottam jobban a szememet,majd próbáltam szóhoz jutni,de egy hang sem jött ki a torkom csodás látványától.
-Ne erőlködj-mosolyodott el.Tegnap nagyon nagyot estél,és megijesztettél-vigyorodott el újra.
-Kim vagyok-nyögtem ki a kezemet felé nyújtva.
-Ó tényleg még be sem mutatkoztam.Theo vagyok.
-Örülök Theo
-Úgyszint Kim-fogta meg végül a kezem.
Nem ráztunk kezet,ehelyett megszorította a kezemet,és nem engedte el.A szívverésem felgyorsult amit a fránya gép ki is jelzett.Úgy elpirultam,hogy nem mertem Theo szemeibe nézni.Még soha egy fiú sem fogta meg a kezem.Mármint önakaratból...Igen szánalmas de ez van.Nem vagyok valami népszerü ugyebár.Fejét most is lehajtotta,így zavarba ejtő szemei nem látszottak.Most is szomorú....ismerem ezt a viselkedést.Nagyon is jól.Keze feljebb csúszik,felhúzva a rajtam lévő hosszú hálóing ujját.Hideg de puha ujjbegyét végigsimítja szétvágott kezemen.Libabőrös leszek ettől a kettős érzéstől.
-Miért?-kérdezi nyugodt hangnembe.
Én a kezemhez kapok,lehúzom a hálóingem,és elengedve a kezét magamra húzom a takarót.
Ekkor belép apa és a nővér.
-Kim!Jobban vagy?-kérdezi apám erős hangon.
-Ja-fordulok feléjük.
-Kisebb agyrázkódás,és a kezein vá...-olvassa valószínüleg a lapot amit a kezében tart,majd gyorsan félbeszakítom.
-Öhm mikor mehetek haza?
-Nemsokára-néz rám kicsit rosszallóan a nővér.
-Mivan a kezével?-kérdez vissza apám.
-Mi lenne?-kérdezek vissza erőltetett mosollyal az arcomon,majd megerőltetem magam és felülök a puha ágyon.
-Köszönünk mindent-lép oda a fiúhoz apa,majd kezet ráz vele.
-Igazán nincs mit!Akkor gondolom még látjuk egymást-nézett rám,majd kisétált a szobából.
-"Találkozunk még"?-értetlenkedek felvont szemöldökkel a szobában lévőkre nézve.
-A szomszédba költöztek tegnap-válaszol apám.