Az utolsó elsőm.(befejezett)

Tizennegyedik

Eltelt egy hét...Nemtudom mit mondhatnék..Meg fogok halni.Végre...vagy mi...
Gyűlölöm magam .Gyűlölöm az engem körülvevő embereket...
Kivéve őt.De tudom,hogy ez így nem mehet tovább.Nem tehetem meg ezt vele.Lassan kihullaik a hajam.Lassan elgyengülök,és szép lassan elsorvad a testem minden apró része.Porrá válok.Egy nyugtat.Már nem fog fájni.Nem fog fájni az élet...Megszűnik, és átveszi a helyét egy bizonyos nyugodtság.
De mivan ha én ezt nem akarom kivárni amég legyengülök?..Most akarok megnyugodni.Most akarok elvészni...Kezelések,terápiák hívják ahogy akarják..MINEK KELL HA ÍGY IS ÚGY IS MEGHALOK?
Visszatérő álmom,hogy egy vonat végez velem.Lehet ez a sorsom.Lehet így döntök.Jobb lenne mindenkinek.
-Kim-lépett be Theo.
Sötét tincsei mint mindíg,most is arca bizonyos részeit kitakarta.
-Theo-mosolyodtam el halványan.
-Van egy meglepetésem-villantott meg egy 1000 wattos mosolyt.
-Húha..és mi lenne az?-mondtam kicsit bunkón.
-Kiengedtek velem...Az egész nap a miénk.
Erre felkaptam a fejem.
-Most csak ugratsz..
-Nem.
Felültem az ágyon és széttártam a karom ölelést kérve.
-Szeretlek Kim-ölelt magához.
Férfias illata egésszen a szívemig hatolt és tudtam,hogy amit érzek azt még senki iránt nem éreztem.
-Öltözz-tolt el
-Jójó-forgattam a szemeim.
-Kimenjek vaaaagy...-vakarta meg a tarkóját.
-Segíts inkább-most még magamon is meglepődtem..de gyenge vagyok és már úgy is mindegy.
-Khmm-nyelt félre,és kigülledt szemekkel meredt felém-Hogy mi?
-Mondom segíts inkább-ismételtem meg mostmár kicsit magabiztosabban.
Lassan felém hajolt,és alulról felfelé húzva levette rólam a korházi inget,majd ledobta az ágyra.
Lassan óvatosan végignézett,majd eltűrt egy tincset a fülem mögé és bámult azzal gyönyörű szempárral.Homlokát az enyémnek döntötte.
-Tud..
-Arra..-kezdtünk el egyszerre beszélni.
-Szóval..arra gondoltam..mi lenne ha nálad udnék ma.
-Őm..én azt akartam mondani,hogy..tudod...ez nekem más minta többi lánnyal.Olyat érzek amitől nem tudok enni,aludni.Boldoggá akarlak tenni,de nemtudom hogy kell.Te vagy az egyetlen ember akit teljes szívemből szeretek és...
-Shhh..Maradj egy kicsit csendben-suttogtam az ajkára,majd komótosan közelítve szánk összeforrt.Ajkai nedvesek voltak és édesebbek mint valaha.Kezét lejjebb csúsztattam,és ekkor megállt.
-Ne Kim-nézett rám komolyan-Öltözz-s kiment a szobából.
Visszaültem az ágyra.Nem is tudom mi ütött belém.Én csak.. Mindegy is...Felöltöztem és kimentem.
-Készvagy?-kérdezte.
-Látod nem?
-Nézd Kim-fogta meg a két kezem-Túlságosan kívánlak és pont ezért nem tehetem.Tisztellek és tiszteletben tartom hogy te...
-Hogy szűz vagyok és hogy sose volt barátom és hogy utálom magam és mindenki mást rajtad kívül?-kezdtem el sírni-Csak most az egyszer had tegyem azt amit szeretnék Theo.
-Kérlek ne sírj.Ez a nap tökéletes lesz.Megígérem.
Beültünk a kocsiba,és körübelül egy két órás út után megálltunk.Persze én végig aludtam a nyugtatóktól meg a sok gyógyszertől..
-Csukd be a szemed-ölelt át hátulról.
Egy jó darabig még így sétáltunk,majd kinyitottam a szemem...és
-Ezt nem mondod komolyaaaan!-ugrottam Theo nyakába.
Egy helikopter állt előttünk és a pilóta már integetve várt minket.
-Gyere-húzott maga után.
Felszállva a táj egyszerűen eszméletlen volt.Úgy éreztem szabad vagyok,és minden gondom szertefoszlik odafennt.kezemet megszorítva ült mellettem Ő.
Egy kis kunyhótól nem messze állt meg a helikopter.
-És most?
-Csak gyere velem és majd meglátod-mosolygott.
A kunyhóba beértünk.A kályha melege megcsapott.Minden fa volt és a berendezés nagyon egyszerű volt de mégis otthonos.
-Mit szeretnél csinálni?-nézett rám kedvesen.
Én az ujjamat végigsimítottam a mellkasán és pólójánál fogva magamhoz húztam.Csókunk hevesen izzott és nem akartam abbahagyni.Nem akartam hogy ez az érzés megszűnjön.Folytattam,és egyre többet akartam.Többet és többet.A falhoz nyomtam és csak folytattam.A nyakára vándorolt a szám,és látszott rajta hogy tetszik neki.Mikor kezdtem felhúzni a pólóját felkapott,és az ágyhoz sétált velem.Gyengéden lefektetett,és felém mászott.
-Szeretem a hangod.Szeretem a szemeidet.Szeretem a szádat.Szeretem a tested.Szeretem az eszed.Szeretem azt aki vagy.
Újból magamhoz húztam,és vadul csókolni kezdtem.Kezei a melleimet markolászták,én pedig szinte már téptem szegénynek a haját...de egyszerűen nem tudtam betelni vele.
Felültünk,és lassan levette rólam a ruhadarabokat egyesével.
Most én jöttem csókokkal végighontve testét levettem róla felsőjét,majd az alsóját is.
-Biztos vagy ebben?
-Igen