Az utolsó elsőm.(befejezett)

Hatodik

>>Kim<<
•••••••••••

Úr isten!Valami nagyon furát érzek.Mintha mindenem égne!Bizsereg a tenyerem,és izzadok.Mintha lassított felvétel lenne,lehúzza magáról az agyagot.A földre dobja.Közelebb jon az ablakhoz.Oké én elájulok!Nem bírom.Kidolgozott teste megfeszült,és hajába túrt.Az a haj!Azoka a szemek!Az a test!Najó fölösleges ilyeneken nyáladzanom...van barátnője.Meg hát én én vagyok...
NEEE!Ez most halálosan komoly?!Ezt végig kell néznem???
Az övéhez nyúlt.Kikapcsolta,majd lassan levette a nadrágját is.OKÉ VÉGEM!
Egy szál boxerbe topogott az ablak előtt a reakciómra várva,de nem mutatok semmi érzelmet.
-Nem tetszem?-nyomja neki az ablaknak
-Öhmm izé....-írtam egy semleges választ.
-Hát jóó..
Hirtelen eleredt az orrom vére,mint minden áldott nap.Theo aggódva nézte arcomon végigfolyó cseppeket.
-Megvagy?!
Eltűntem az ablak elől,s gyorsan futottam le a konyhába zsepiér.Odafogtam az orromhoz,majd hátradöntöttem a fejemet.
Már megint ez a fránya orrvérzés!!!Utálom.
A konyhapultba kapaszkodva tartottam meg magam,ugyanis lábaim elgémberedtek,és felmondták a szolgálatot.Karjaim nem voltak túl erősek,így a földre huppantam.A hideg kövön ültem,mikor apa jött a konyhába.
-Hát te?
-Csak megint rosszul lettem-vontam vállat.
-Ez nem állapot.Holnap beviszlek a korházba most pedig menj és aludj.
-Ha fel tudnék kelni mennék!!!-kiabáltam utánna,de ő már felszívódott a konyhából.
Na szép.Holnap megint tölthetem a napomat a korházba.Minden vágyam ez volt...Kössz apa!
Már egy fél órája a földön gubbasztottam,a pultnak támaszkodva,mikor csöngettek.
-Kiiiiiim!!Nyisd ki!!!
Oké..értem én menjek aludni de azért nyiss ki az ajtót...DE MÉG MINDÍG NEM TUDOK FELKELNI BAZDMEG!
-Okéé!
Mellettem lévő szegény szobanövény cserepébe kapaszkodtam meg,majd lassan feltérdeltem,és próbáltm megtartani az egyensúlyomat.Egyik lábammal talpamra léptem,majd végül,sikeresen felkeltem a földről.NA VÉGRE!Ekkor újra megszólalt a csengő.
-Jövök máár!!
Kikulcsoltam az ajtót,s nagy lendülettel kinyitottam.
-Uramisten!Te mit keresel itt megint?
-Énis örülök,hogy látlak.Eltűntél,és megijedtem,hogy baj van.
-Hát baj az van.Elég nagy.Megint rosszul lettem.Holnap megyek korházba.
-Kim ki az?-kiáltott nekem apa
-Senkiiii!
-Itthon van apám...szóval...aludj jól..én megvagyok.
Már csuktam be az ajtót,mikor kitámasztotta a lábával,és:
-Kim várj!Nem maradhatnék?Itt akarok lenni,hogy ne történjen semmi baj-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Jézus nem!Nem fogsz nálam aludni.
-Alszok a földön.Vagy nem is alszok.Mind1 csak had maradjak.
-Ahjjjj jóóó!-tessékeltem be az ajtón.
A levetett cipőjét felkaptam az ölbe,majd avval sétáltam fel a szobámig.
-Kim a...
-Shhhhh!!!!
-Oké-suttogta,s tette fel védekezően a kezét.
A szobám ajtaját bezártam,majd adtam Theonak takarót párnát,majd betakróztam nyakig és csak feküdtünk,és kínos csend telepedett közénk.
-Van barátod?-szólalt meg a csöndet megtörve.
-Óó ugyan ne nevetess!Nekem?Hogy lenne?
-Könnyen...
-Inkább hagyjuk.
-Nem tudom mit tegyek-kezdett megint egy újabb beszélgetést.
Ahjj.Nem fog hagyni aludni fogadjunk.
-Mármint?-forgattam a szemeimet.
-Amandát nem szeretem.Én nekem sokkal különlegesebb lány kell.Aki nem olyan mint a többi.Akinek saját egyénisége van.Akivel sok a közös bennünk....Ahjj...
-Szakíts vele ennyire egyszerű.
-Ha-ha-ha!Vicces vagy.Akkor én lennék a hülye meg..
-Figyelj Theo nem teheted azt magaddal,hogy avval legyél akit nem is szeretsz.Nem csak magad miatt,hanem miatta is.Lehet,hogy nem egy különleges lány,de vannak érzései.Így pedig nem csak magadat,de őt is átvered.Egy idő után úgy is szakítanál vele,és akkor úgy is át kell esned a szüleiddel való veszekedésen.Jobb előbb mint utóbb....Mármint szerintem..

Néma csend....

-Köszönöm Kim-éreztem a hangján,hogy elmosolyodik,majd leoltotta a mellette lévő kislámpát.
-Joéjt Theo.
-Neked is Kim.
Már lassan egy orjá forgolódtam.Nem tudok aludni.
-Theo?
-Hmmm?-motyogta félálomban
-Semmi..Aludj csak-mosolyodtam el.
Nagyon fáradt voltam,de nem tudtam aludni.
-Kényelmetlen ám a föld-szólalt meg egyszer csak a fiú.
Ezekszerint ő is csak forgolódik.
-Hát pedig ott maradsz.
-Naaaaa
-Jó,van két perced mielőtt meggondolom magam!
Feldobta a párnát mellém,majd a takarójába burkolózva,leült az ágyra.
-Hogy vagy?...
-Megvagyok.
-De most komolyan....
-Aludjunk légyszi..
-Rendben.
Az oldalamon éreztem egy kezet,majd hirtelen magához húzott,annyira közel amennyire csak lehetett.Éreztem ahogy kifújja a levegőt.Minden szívverését hallottam.
-Theo.Ne..Mit csinálsz?
-Én csak alszok.
Beretörődve helyzetembe,amit valljunk be élveztem,sikerült álomba szenderülnöm.

Hangos kopogásra riadtam fel.
-Kim!Nyisd ki!Van 10 perced elkészülni,aztán viszlek a korházba!
Úr isten!Basszus!
-Theo!-ráztam meg az alvó fiút.
-Jóreggelt!
-Menned kell!
-Jóó nyugi..Majd elmegyek miután elvitt téged korházba.Utánnad megyek amúgy is.
-Okés...de legalább fordulj el amíg átöltözök..
-Minek?-vigyorgott,majd hátat fordított nekem.
Gyorsan magamra kaptam ami kéznél volt,majd megfésülködtem.
-Gyönyörű vagy!
-Ne hazudj-forgattam meg a szemeimet,mire erős karjai a derekam köré fonódtak.
Szorosan ölelt.
-Nem lesz semmi baj.Én itt vagyok.
-Alig ismersz-nevettem el magam.
-De annyira már ismerlek,hogy tudjam jó ember vagy.Nem ezt érdemled.
Elengedett,majd kislisszantam az ajtón,őt a szobában hagyva,s indultam a poklok poklába,a korházba.